A Megoldás, avagy az élet kulcsai

,,Írd át! Szemléletmód
Ugyebár a rögzült – és fejlődési szemléletmód minden területen hatással van az életünkre,
és mindkét hozzáállás megjelenik az életünkben, csak nem mindegy, hogy milyen arányban.
Kenyeres András szerint a magyar férfi vízilabda-válogatott játékosait 30%-ban rögzült,
70%-ban fejlődési szemlélet jellemzi,
vagyis főként nyitottak a tanulásra, fejlődésre,
tudják, hogy kellő belefektetett munkával lehet sikert elérni
és képesek fejleszteni a képességeiket.
Nem kész alkotások, hanem folyamatosan formálhatóak.

Érezd, mondd! Vizualizáció
Ha valamit a lelki szemeink elé képzelünk,
és átélünk,
akkor ez a mentális tréning felkészít és hatékony belső motivációként szolgálhat,
hogy elérjük,
amit szeretnénk, növeli a teljesítményünket.

Mindig legyen
éles
a belső mozink,

ezt segíti a FÉTSKEP-modell (angolul PETTLEP):

A belső monológunk mindig legyen pozitív
és E/1 helyett használjunk E/2-t, amikor magunkat biztatjuk.


Hidd el, akard! Önmotiváció és önbizalom

Vessünk be néhány dolgot,
ha lankadna az önbizalmunk:

-  idézzük fel korábbi sikereinket,

- vizualizáljunk,

- használjuk a V-hatalmi pózt,

- kövessük nyomon a fejlődésünket,

- pozitív legyen a belső monológunk.

Összpontosíts! Fókuszálás
Egyszerre csak egy dologra figyeljünk, ne csapongjunk, és arra koncentráljunk, amire hatni tudunk, és zárjuk ki azt, amire nem.
Tudunk hatni a kitűzött célokra, a belefektetett munkára, a pihenésünkre, a hozzáállásunkra, a táplálkozásra, a kommunikációnkra, a felkészültségünkre és az érzelmi töltetre.

Az lebegjen a szemünk előtt, amit el szeretnénk érni,
ne az, amit el akarunk kerülni,
azaz az irány
mindig pozitív legyen.

A megoldatlan konfliktusok negatívan hatnak a teljesítményünkre,
ezért érdemes foglalkozni vele.

Forrás és a teljes cikk: https://365letszikra.hu/gyoztes-gondolkodas/



A sportcsapatokban,
főleg ott, ahol az együttműködés magas szintjére van szükség (lásd interaktív sportcsapatok),
nagyon fontos, hogy a csapatkohézió milyen alapokon nyugszik.

Alapvetően két tényező együttesen alakítja ki a csoportkohéziót (Nagykáldi, 1998).
Az egyik, az a társas – szociális összetartó erő (vagyis azért vannak együtt a csapat tagjai, mert jól érzik magukat abban a társaságban).
A másik a feladat összetartó ereje (vagyis a kitűzött cél elérése).

Ideális esetben mindkettőnek magasnak kellene lennie.
Ha csak a társas összetartó erő kialakítására törekednének, akkor a feladat végrehajtása háttérbe szorulhat,
így egy jó hangulatú, de gyengén teljesítő csapatról beszélhetünk, ami idővel - a gyenge eredmények miatt - érzelmi alapon is gyengülhet, vagyis károsulhatnak a társas kapcsolatok is.

Ha viszont csak a feladat összetartó ereje dominál,
akkor a cél elérése után nem lesz miért együtt maradni a társaságnak,
ráadásul bizonyos esetekben a pozitív érzelmi kapcsolatok átsegíthetik a csapatot egy gyengébb periódusok.
http://www.jgypk.hu/tamop13e/tananyag_html/sportkultura/a_bizalom_mint_a_csapatot_sszetart_er.html