A Megoldás, avagy az élet kulcsai

Megvilágosodottak (buddhák):

,,A 700 feletti szinteken a világ azon nagy tanítói állnak, akik a belőlük sugárzó lelki béke és isteni kegyelem révén hozzájárulnak az egész emberiség tudatszintjének növeléséhez. Az ezres szintet pedig olyan történelmi személyiségek képviselik, mint Jézus, Krishna vagy Buddha.”
https://lelekmozaikok.cafeblog.hu/2014/11/28/mi-a-megvilagosodas-hawkins-fele-tudatterkep-16-es-17-szint-beke-es-megvilagosultsag/
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=5112684598797465&set=p.5112684598797465&type=3

Vairócsana (,,Fényhozó”,indiai, misztikus) https://hu.wikipedia.org/wiki/Vair%C3%B3csana

Amitábha („Végtelen fény” indiai, misztikus) https://en.wikipedia.org/wiki/Amit%C4%81bha

Aksobhja (misztikus) https://en.wikipedia.org/wiki/Akshobhya

Tara (,,Csillag”, indiai, misztikus) https://terebess.hu/szorolapok/tara.html

Buddha (,,felébredett”, ,,megvilágosodott”, indiai, Gautama Sziddhártha, Lumbini i.e. 560 - i.e. 480 https://hu.wikipedia.org/wiki/Gautama_Sziddh%C3%A1rtha

Mahavira (,,Nagy hős”, indiai, Vardhamana, Patna, i.e. 599?-527?

Életének 43. évében elérte a megvilágosodást és dzsinává (Jiná (Dzsiná) győztes, aki legyőzte önmagát) lett. Ezután dzsainaként is folytatta a vándorlását és a lélek mélyebb titkainak megismeréséről hirdette eszméit. Egy idő múlva már több millió követője lett.

A dzsainizmus egy ősi aszketikus (sramana) vallás és filozófia, ami már az írott történelem kezdetekor létezett, már az indus-völgyi civilizációból (i. e. 3000-1500) megmaradt leletekben is megtalálható.

A dzsain szó a szanszkrit dzsina (“győztes”, ,,hódító”) gyökből származik. Győztesként jellemezték a 24 nagy tanítót, tírthankarát, vagyis „gázlókészítőt”, akik önmegtartóztatásukkal uralták testüket, szenvedélyeiket és lelküket, és így elérték a megszabadulás (moksa) állapotát, azaz megszabadultak a születés és halál örökös körforgásából. Olyan, aki át tudott kelni az újjászületések „folyóján”, s ezzel utat mutatott másoknak is. 24 nagy tanítóból álló vallási vonaluk tagjait tirthankaráknak, vagyis "az Út Megtalálóinak" nevezik.

A dzsainizmus két nagy vallásos személyiség működésére vezethető vissza.

Az egyik Pársvanátha, aki a Kr. e. 8. században, Bihar tartományban élt. Királyi nemzetségéből származott. 30 éves korában visszavonult az élet örömeitől, és aszkéta lett. Rövidesen a "megváltó ismeret" birtokába jutott, és hirdetni kezdte tanait. Szigorú aszkétarendet alapított. A dzsainista tradíció őt tekinti az irányzat tulajdonképpeni megalapítójának.
A másik alapító személyiség Vardhamána szintén Bihar tartományából származó, ksatrija (harcos, nemes) eredetű vándoraszkéta volt. A Mahávíra (nagy hős) nevet később kapta a követőitől.

Végleges alakját Mahávíra herceg, másképp Vardhamána (vallási nevén: Dzsina) tanításaiból nyerte.

A dzsain filozófiának hosszú időn keresztül írt kiterjedt irodalma van, és sokan a mintegy 1800 évvel ezelőtt, az

Umasvati nevű szerzetes által írt Tattvarta Szútra (Valóságok Könyve)-t tartják fő „szentírás”-uknak.

A dzsainizmus magát örökkévaló és univerzális igazságok gyűjteményének tartja, amiket az emberiség időnként elfelejt, de újra és újra visszatérnek a megvilágosodott vagy mindentudóvá vált emberek tanításain keresztül.

A dzsainizmus tanítása szerint „minden egyes élőlény egy örökéletű lélekkel rendelkező egyén”, mely saját cselekedeteiért felelős.

A dzsainok hitük feladatának tartják az egyének tanítását, hogy ők legjobb képességük szerint gondolkozzanak és éljenek olyan életet, mely minden élőlény lelki természetét tiszteli és becsüli.

A dzsainok Istent a tiszta szellem változhatatlan jellegeinek tekintik.

Ezek közül a négy legfontosabb a:

• Végtelen Tudás (Ananta Gnana),
• Észlelés (Darsan),
• Tudatosság (Csajtánya) és
• Boldogság (Súk).

A világmindenség maga kezdet- és végnélküli örök-létező (ezért tekintik a dzsainizmust egy teremtő isten nélküli vallásnak).

 

Akik sikeresen megszabadultak a karmájuktól (azaz az ebben-, vagy a reinkarnálódott életükben következményekkel járó tettek felhagyásával),

elérik a Végtelen Tudás, Végtelen Meglátás, Végtelen Hatalom,

és Végtelen Gyönyörűség állapotát, vagyis megistenülnek, dzsinává válnak és így nem kell az újjászületést többé elszenvedniük.

 

A mintegy 10 milliónyi követőjével a dzsainizmus a világ fő vallásai legkisebbikének számít.

 

Dzsainista öt fogadalom:

• tartózkodás minden élőlény elpusztításától, bántalmazásától (ahimsza),
• mindig igazat mondani (szatja),
• a tulajdon tisztelete (a lopás tiltása; asztéja),
• szüzességi fogadalom (brahmacsarja),
• a tulajdonról való lemondás (aparigraha).

 

Nincs teremtő. A világmindenség örökkévaló és végtelen, és a saját kozmikus törvényei alapján működik.

A vallás központjában istenek tisztelete helyett az ember és a közösség, az ember és minden más élőlény és létező közti harmónia áll, és szélsőséges pacifizmus jellemzi: mindenekelőtt más élőlények feltétlen tiszteletét és a minden körülmények között betartott erőszakmentességet (ahimszá) irja elő.

Nem hisznek egy Teremtő Istenben, és a Dzsájnák nem irányítják sem a világmindenséget, sem az emberiséget, mert mindazok saját törvényeik (kozmikus, vagyis általános- és karmás, vagyis a tettek következményei által befolyásolt, megváltoztatott „valóság” törvényei) által működnek.

 

Vallási ideálja az emberi természet tökéletesítése.

 

Huszonnégy Dzsájnát (Jinát) imádnak, akik közül a legkésőbbi (Mahacvíra) a vallás alapítója.

A Dzsájnok szellemei megtartják egyéni személyiségüket. Azért, hogy mások a felszabadulást elérhessék, mintegy ösztönző hidakként.

Minden élőlény Istenné válhat a felvilágosulás által. Ahogy több és több ember felvilágosul, az istenek száma megszámlálhatatlanná válik.

 

A dzsainok nem hisznek a megtestesülésben, minthogy

szerintük az istenek a felvilágosult állapot elérése által az újraszületés alól felmentett emberek.

 

A dzsainizmus dualista vallás. Tanitásai szerint a világmindenség két kategóriára osztható: élőre vagy lélekre (dzsiva) és nem-élőre vagy nem-lélekre (adzsiva). Ezek egymás kiegészítői (nimitta), hatnak egymásra, de nem alakulhatnak át egymásba, és nem vezethetők vissza közös eredetre.

Van egyfelől a lélek vagy élő szubsztancia (dzsíva), mely megjelenik a természeti erők - szél, tűz - alakjában, s áthatja a növényeket, az állatokat és az emberi lényeket; továbbá van a nem-lélek, az élettelen szubsztancia (adzsíva), ide tartozik a tér, az idő és az anyag.

A világmindenség öröktől fogva fennál, nem teremtetett.

Isteni ill. természetfeletti lények léteznek, de ezek nem teremtői és kormányzói a világnak, hanem maguk is alá vannak vetve a karma és az újraszületés körforgásának.

A lélek (dzsiva) halhatatlan, és minden élőlényben megnyilvánul.

A lélek olyan, tudattal rendelkező principium, amely különféle létformákban testesülhet meg, karmájától függően.

Minden élőlény, állat, növény lélekkel rendelkezik, amelyet tiszteletben kell tartani.

A lelkek száma végtelen; a lelkek nem semmisülnek meg, örökké léteznek. Kétféle lélek különböztethető meg: az anyaghoz kötött és a felszabadult.

A felszabadulás a tirthankarák, a dzsainizmus tanítóinak követésével, a helyes hit, helyes felismerés és helyes életmód megvalósításával érhető el.

 

A 24 Jina – Tirthankara https://en.wikipedia.org/wiki/Mythological_data_of_Tirthankara

A dzsain szó a szanszkrit dzsina (“győztes”, ,,hódító”) gyökből származik. Győztesként jellemezték a 24 nagy tanítót, tírthankarát, vagyis „gázlókészítőt”, akik önmegtartóztatásukkal uralták testüket, szenvedélyeiket és lelküket, és így elérték a megszabadulás (moksa) állapotát, azaz megszabadultak a születés és halál örökös körforgásából.

Olyan, aki át tudott kelni az újjászületések „folyóján”, s ezzel utat mutatott másoknak is.

Huszonnégy nagy tanítóból álló vallási vonaluk tagjait tirthankaráknak, vagyis "az Út Megtalálóinak" nevezik.

Tanításuk örökké fogva létező és amennyiben feledésbe menne, a „Három Ékkő” formájában a tírthankarák azt életre keltik.

24 dzsainát ismernek el tanítónak, akik kapcsolataikat megszakítva az anyagi világgal elérték a tökéletes bölcsességet (kevala).

Mindegyik a hindu ksatria (harcos) kaszthoz tartozott, csakúgy mint Buddha is.

A huszonharmadik - Pársva - és a huszonnegyedik - Mahávíra - kivételével legendabeli alakok. Minden Tírthankara a „kerék forgása” (avasarpini) által meghatározott időben született. Ahogy a kerék alászáll, úgy romlik a Tírthankarák fizikai állapota is, egyre fogy a földön eltöltött idejük.

Az első gázlókészítők óriások voltak és hihetetlen hosszú ideig éltek. (lásd még más hagyományokból az első emberek életkora: Noé és kortársainak életkora)

A gázlókészítők a mostani félidőciklusban (avasarpini) jelentek meg.

A jelenlegi kozmikus korszak feltételezett tírthankarái közül Risabhanátha jelent meg először, róla azt tartják, hogy nagyon hosszú ideig élt.

Pársvanátha kb. 250 évvel korábban élt, a huszonharmadik tírthankara - aki a mindentudás birtokosa lett – (250 évig élt?), míg Mahávíra, az utolsó csak addig, mint egy átlagos ember, a dzsainizmus szent írásaiban említett többi tírthankara nem tekinthető történelmi személynek. A dzsainizmus hite szerint minden egyes kozmikus korszakban 24 tírthankara születik, akik eleinte óriások, majd méretük fokozatosan csökken. Életük öt adott pillanata (fogantatás, megszületés, a világtól való visszavonulás, a tudás megszerzése, végső megszabadulás) mindig csodás jelek kíséretében következik be.

Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vardham%C3%A1na

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsainizmus

http://karmakozosseg.hu/dzsainizmus

https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/tirthankara.html

https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/dzsain.html

 

 

Buddha, Siddhartha Gautama (i.e. 560?-480?). Buddha követői alapították a buddhizmus vallást.

buddha: megvilágosodott ember, a legmagasabb rendű tudatszint csodás állapotát tartósan elért ember.

buddhi (szanszkrit szó) jelentései: értelem, megértés, helyes nézet, elhatározás, elgondolás, tudás, ok, megfontoltság, elme, észlelés, felfogás, belátás, józanság, lelkiállapot, önmagunk ismerete. 

 ,,Buddha "Megvilágosodott embert" jelent szanszkrit/páli nyelven. Buddha követőjének harmóniában kell lennie önmagával és környezetével. Úgy él, hogy ne sértsen meg másokat. Nem veszi el azt, amit nem adnak oda neki. Erkölcsös, tiszta életet él. Nem hazudik, és durva szavakat nem használ. Nem részegíti le magát. Arról van meggyőződve, hogy minden szándékos cselekvése gondolatban, szavakban és tettekben visszahat önmagára és jellemének alakulására."

 

,,A buddhizmus nem más, mint egészséges józan eszünkre hallgatni."

 

,,Ha valaki nem árt sem másnak, sem önmagának, és együttérzés van benne más lények iránt – az már buddhista magatartás."

 

 

,,A buddhizmus akkor kezdődik el, amikor az emberek már stabilak, s erejükből nemcsak önmagukra telik, amikor a teret gazdagnak tapasztalják és nem ijesztőnek. Erről a szintről a bátorság, az öröm, a szeretet fejlődik ki, s kibontakozik a tudat mély gazdagsága.

A pszichológia és a buddhizmus egyaránt megváltoztatja az embereket, utóbbi azonban az egészségesekhez szól, ott kezdődik, ahol az előző éppen befejeződik. Célja pedig mindig a teljes megvilágosodás – a buddhaállapot –, a koncepciókon túli tökéletesség állapota.”

 

 

Azt szokta mondani a buddhizmusról, hogy nem vallás. Akkor micsoda?
Az, ahogy a dolgok vannak. A hagyományosan buddhista országokban a buddhizmust a csö vagy dharma kifejezésekkel jelölik, ami azt jelenti: ahogy a dolgok vannak. Ha tudjuk, hogyan vannak a dolgok, akkor bölcsen tudunk cselekedni, s ez meghozza számunkra a boldogságot, amire vágyunk, és el tudjuk kerülni a szenvedést. Buddha látta, hogyan vannak a dolgok, ezt tanította, az ő útmutatásai révén elkerülhetjük a nehézségeket, boldogok lehetünk, és olyanná válhatunk, mint ő.  (Láma Ole Nydahl)

 

 

,,Buddha megvilágosult lény, aki a lényeget tanítja, az ösvényt és eredményeit, az eszközt amely megvalósítja az örökké tartó boldogságot."

 

 

,,A megszabadulás annak felismerését jelenti, hogy a test, a gondolatok és az érzések állandóan változnak, s ezért nem tudnak egy valóban létező ént felépíteni. Így többé már nem érezzük magunkat áldozatnak, ami minden szenvedés forrását jelenti. A megvilágosodás a következő lépés. Itt a tudat tiszta fénye minden tapasztalást beragyog. Nincs többé elválasztás a tapasztaló, a tapasztalt dolog és a tapasztalás között. A tudat minden pillanatban élvezi kibontakozó tulajdonságait, önmagában szabad, minden spontán és erőfeszítés nélküli.”

 

 

 

A buddhizmus öt alapelve, „parancsolata":

1.  az ahimsza (az élőlények megölésének a tilalma) mellett,

2.     tartózkodás a lopástól,

3.       a hazugságtól,

4.       a kábító hatású anyagok élvezetétől és

5.       a tisztátalan élettől.

 

 

„Mindig emlékezzünk arra az ígéretünkre, hogy a testünket, a beszédünket és a tudatunkat mások javára használjuk. Tudva azt, hogy minden lény javára dolgozunk, tartsuk meg ígéreteinket, győzzük le belső nehézségeinket és folytassuk kitartóan a gyakorlást.” (Lama Gendün Rinpoche)

 

 

 ,,A Buddhák az utat tanították. Kerülni az erkölcsi sértéseket, jót tenni, és megtisztítani a saját szívünket: ez minden Buddha tanítása.”

 

 A Negyedik Nemes Igazság az út, amely elvezet a szenvedés elhagyásához és megszűnéséhez, az út amely elvezet Márá kiűzéséhez és a Lény Végső Igazságának megtekintéséhez, és ennek következményeként a Legfelsőbb Határtalan Boldogsághoz.

Ez az út, Buddha szerint, nyolcrétű volt, a Nemes Nyolcrétű Ösvénynek lett elnevezve.

,,…amely felnyitja a szemeket s megvilágítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, nirvánára vezet."

,,Ezt a nemes nyolcrétű ösvényt a maga nyolc pontjában kell végig járni, anélkül hogy egyet is elhanyagolnánk, csakis így változhat valaki Buddhává":

 

1. HELYES SZEMLÉLET, NÉZET.
   Buddha szerint ez a Négy Nemes Igazság belátása. Van szenvedés - a szenvedésnek van oka - a szenvedés megszüntethető - van út, mely elvezet a szenvedés megszüntetéséhez (nemes nyolcrétű ösvény). A valóságnak megfelelően látni, miként létezik szenvedés, ennek az okát, a megszűnését, és a megszűnéséhez vezető utat.
2. HELYES ELHATÁROZÁS, SZÁNDÉK,
   Szenzualitástól, rosszakarattól, rosszindulattól és durvaságtól mentes gondolat, szándék. Buddha egyszerűen azt mondja, határozzuk el a jóakaratot és az ártó szándék elkerülését. Valójában a helyes szemléletből fakadó elhatározásokat jelenti.  Mindenre megalapozottan, átgondoltan határozzuk el magunkat, mindenre megfontolt okunk legyen. Tartsuk távol lelkünktől a meggondolatlan, jelentős ok nélküli tetteket. ,,Ha valaki próbálja elkerülni a helytelen elhatározást és a helyes elhatározásra jutni, ez helyes erőfeszítés. Ha valaki éber a helytelen elhatározás elkerülésében és a helyes elhatározásra jutásban, ez helyes éberség. Így ez a három képesség – helyes nézet, helyes erőfeszítés, helyes éberség – körkörösen hat a helyes elhatározásra."
3. HELYES BESZÉD.
   A hazugság, a rágalmazás, a durva, gyalázkodó, közönséges, sértő, bántó beszéd kerülése, és tartózkodás az üres, felesleges, haszontalan fecsegéstől. Ami valós és igaz, emellett hasznos, továbbá másoknak kellemes és jóleső is: az alkalmas időben kifejthető.

4.  HELYES CSELEKVÉS.
Az érző lények bántásától való tartózkodás. A nem adott dolog elvételétől való tartózkodás. Helyes szexuális viselkedés. Házasságtöréstől való tartózkodás. Hazugságtól, pletykálkodástól, a rosszindulatú, közönséges beszédtől, valamint mohóságtól és a helytelen nézetektől való tartózkodás. ,,Nem ihat alkoholt és nem biztathat senkit, hogy így tegyen, tudván, hogy ez őrültséghez vezet. Az alkoholtól megzavart emberek gonosz tetteket hajtanak végre, és más meggondolatlan embereket is rávesznek ilyesmire. Kerülnie kell a bódító szereket, a vétség ezen fajtáját, ami elbódítja az elmét és bolond emberek öröme.”

5. HELYES ÉLETMÓD.
   Olyan életvitel, melyben javainkat békés úton, tisztességesen és másoknak szenvedést nem okozva szerezzük meg, illetve nem hágjuk át a helyes beszéd és cselekvés elveit. Amikor a tanonc kerüli a romlott kereskedelmet (jóslás, kamatok, harci eszközök, élőlények, fertőző anyagok és mérgek), és kenyerét helyes és becsületes módon keresi.
6. HELYES ERŐFESZÍTÉS.
   A helyes erőfeszítéssel meggátoljuk a negatív gondolatokat és fejlesztjük a pozitívakat. Buddha négy elvet említ:
   1. Megsemmisíteni mindazt a rosszat, ami már felmerült bennünk,
   2. A még meg nem született rossz létrejöttét megakadályozni,
   3. A még meg nem született jó létrejöttét elősegíteni,
   4. A már meglévő jót megtartani, ápolni.

,,…létrehozza magában az akaratot, az igyekezetet, felkelti a kitartást, fenntartja, és szorgalmasan gyakorolja annak érdekében, …hogy a már felkélt haszontalan tulajdonságok megszűnjenek benne, […] hogy a hasznos tulajdonságok, amelyek még nem keltek fel, felébredjenek benne, […] és hogy a már felkélt hasznos tulajdonságok fenntarthatóak, zavartalanok, egyre növekedők, kiterjedők és tökéletesek legyenek benne. Ezt hívják helyes törekvésnek. Ha valaki próbálja elkerülni a helytelen nézetet és a helyes nézetet vallani ez helyes erőfeszítés. Ha valaki éber a helytelen nézet elkerülésében és a helyes nézet vallásában és megtartásában ez helyes éberség. Így ez a három képesség – helyes nézet, helyes erőfeszítés, helyes éberség – körkörösen hat a helyes nézetre.

Amíg nem teszünk erőfeszítést, semmi sem történik. A tudat feletti kontroll nem születésünkkel adott.

7. HELYES ÉBERSÉG, TUDATOSSÁG.
   Amikor az ember éberen, jelenben, tudatosan él, és tudja, hogy a test, az érzelmek és a gondolatok mulandóak, és alá vannak vetve az elmúlásnak. Buddhánál ez tudatosságot, majd éberséget jelent testi szinten, az érzések, a gondolatok, illetve a jelenségek terén. "És mi a helyes éberség? Amikor a szerzetes a testben, a testre magára irányítja a figyelmét, buzgón, figyelmesen és éberen, félretéve a világra irányuló sóvárgást és aggodalmat. Amikor az érzésben az érzésre magára irányítja a figyelmét […]; amikor a tudatban, a tudatra magára irányítja a figyelmét […]; amikor a tudati minőségekben, a tudati minőségekre magukra irányítja a figyelmét buzgón, figyelmesen és éberen, félretéve a világra irányuló sóvárgást és aggodalmat. Ezt hívják helyes éberségnek. Ez, vagyis az éberség négy alapzata az egyetlen út, szerzetesek, a lények megtisztítására, a nyomorúság és a bánat legyőzésére, a fájdalom és a szomorúság megsemmisítésére, a helyes ösvény elérésére, a Nibbāna megvalósítására.”

 ,,Magamra fogok vigyázni.’’Másokra fogok vigyázni.’ Amikor az ember magára vigyáz, másokra vigyáz. Amikor az ember másokra vigyáz, magára vigyáz. És amikor az ember magára vigyáz, hogyan vigyáz másokra? A gyakorlás fenntartása, fejlesztése által, és az által, hogy teljesen a gyakorlásnak szenteli magát. Így amikor az ember magára vigyáz, másokra vigyáz. És amikor az ember másokra vigyáz, hogyan vigyáz magára? A béketűrés, az ártalmatlanság, a kedves és együttérző tudat által. Így amikor az ember másokra vigyáz, magára vigyáz.”

8. HELYES ELMÉLYEDÉS, KONCENTRÁCIÓ, MEDITÁCIÓ
   Az elme fókuszálása, összpontosítása, légzőgyakorlat és a meditáció által. A gyakorló felkeres egy megfelelő csendes helyet, keresztezett lábakkal (megj: kényelmesen, lazán ülni, nem muszáj keresztbe tett lábakkal) egyenes háttal leül, és figyelmét a meditációs tárgyra (megj: pl. lazán, erőfeszítés nélkül a természetes, magától történő, nyugodt (lenyugtatott), teljes hosszúságú be- és kilégzés folyamatára irányítja a figyelmét, odakoncentrál) irányítja. Kezdetben figyelme nem marad meg a tárgyon állandóan, felmerülő tudattartamok terelik el a figyelmét. Ezeknek az elterelődéseknek a hátterében tudati egyensúlytalanságok vannak, melyeket a Buddha ötös csoportba sorolt, ez az öt akadály: - érzéki vágy (káma-csanda), - ellenszenv (bijápáda), - tompaság és kábaság (thina-middha), - nyugtalanság és önvád (uddhaccsa-kukkuccsa), - kétely (vicsikiccshá). Majd, ahogy telnek a percek, a meditáció hatására egyre lecsendesedik az elme, s ezek után a gyakorló már ,,belép” az elszakadásból született, üdvözült örömmel és boldogsággal telített dzshánába, és ebben időzik.

Források: http://buddhista-szakkor.wikidot.com/helyes-erofeszites
http://buddhista-szakkor.wikidot.com/helyes-elhatarozas
http://buddhista-szakkor.wikidot.com/helyes-cselekedet
http://www.vopus.org/hu/gnozis/misztika-vallas/buddha-tanitasai.html
http://www.napfenyes.hu/szellemi-tanitasok/szellemi-ut-erenyek-beavatas/a-nemes-nyolcretu-osveny-regen-es-ma

 

 

Hagyni, hogy agyunk "megpihenjen", a meditáció kulcskifejezése, ahogy Buddha is tanácsolja: "Meditációs gyakorlatod során semmit sem szabad ráerőltetned elmédre, de ne is hagyd, hogy elkalandozzon."
A nyugodt és csendes elmével elért békesség egyfajta ragyogást és fényességet, a boldogság érzését árasztja. Ez nemcsak nekünk nagyon jó, de a körülöttünk levőknek is sokat segíthet, hiszen nyugalmunk, belső vidámságunk betölti a levegőt, és ezáltal mások is részesei lesznek. (Dr. Pema Dordzse)

 

 

A megvilágosodás a normális, természetes egészség állapota a test és az elme számára. A tudat teljes kifejlődéséből jön létre, s a test és az idegrendszer minden egyes részének tökéletes és harmonikus működésétől függ. Amikor valaki az elme és a test teljes potenciálját használja, minden gondolata és cselekedete spontán módon helyessé és életet támogatóvá válik. Ez a szenvedéstől mentes élet, az élet, amelyet a maga teljes kapacitásában és jelentőségében élünk. (Maharishi Mahesh)

 

 

,,A zen szó szanszkrit eredetű, a buddhizmussal került át Kínába, majd onnan Japánba. A szanszkrit dhjána szó, amely elmélyülést, meditációt jelent, a kínaiak csannára írták át, vagy röviden csanra. E kínai írásjegy japán kiejtése a zen. A csan, illetve a zen a buddhizmus legfontosabb kelet-ázsiai iskolája, melyet a legenda szerint maga Buddha alapított.”

https://www.facebook.com/molnar.jozsef.3557/videos/687478357984800

 

,,A zen egy út. Egy út, amelyen keresztül megszabadulunk gondolataink zűrzavarától, a nyugtalanságtól, a folyamatos és nyugtalanító zsongástól, ami a tudatunkat terheli, egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk. A zen gyakorlata során, tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok megszűnésével választ kapunk a ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba."

 

,,A zen művelői azt tartották, hogy a megvilágosodás itt és most, a saját erőfeszítéseink által válik elérhetővé, önnön lényegi ürességünk felismerésével. A buddhaság felismerését nem racionális eszközök, tanulmányok, a szútrák olvasása segíti elő, ezek a hagyományos módszerek csak elhomályosítják az igazságot. Az út a megvilágosodáshoz maga a zazen. Zazen (ülő meditáció) révén el lehet érni azt, hogy az elme közvetlenül természetesen megragadja a "Buddha-lét" lényegét. Nem csak ülő meditációban, egy kolostorban érhető el a megvilágosodás, hanem minden pillanatban, összpontosított tudatosság révén bármely mindennapi foglalatossággal.”

 

,

 

,A megvilágosodás a legmagasabb szintű öröm. Nincs semmi kielégítőbb vagy teljesebb, mint minden dolog, minden idő, minden lény és minden irány egységének állapota."

 

 

...Sziddharta (Buddha) miután a palotát elhagyta, hogy elérje a megvilágosodást, s hozzásegítse önmagát, és az embereket a szenvedés nélküli élethez, évekig vándorolt. Több ,,mestert” is felkeresett, de egyik tanítása által sem jutott el a céljához. Míg 6 év vándorlás, és tapasztalatok után, egyszer Bodh-Gaya város előtt az egyik ligetben leült egy fa alá – s azt mondta: addig nem kelek fel innen, amíg el nem érem a megvilágosodást. S elkezdett meditálni. Meditációs technikája az volt, hogy légzésére irányította a figyelmét. (Erőfeszítés nélküli, természetes, nyugodt, magától történő teljes hosszúságú be- és kilégzés folyamatára irányította a figyelmét) Ekkor történt, hogy a démonok megpróbálták megzavarni a meditációját, minden erejükkel azon voltak, hogy eltérítsék a céljától. Mara a halál és vágy megtestesítője kísértette meg őt. Mára többféleképpen is megpróbálta visszacsalogatni, kísértésbe vinni őt a földi hívságok közé (a buddhizmus nagy része ma már egyetért abban, hogy Mára nem egy konkrét személy, hanem a tudat, - az elme jelensége, -  tisztulási folyamata közben jelentkező képek), sört mutatott neki, gyönyörű lányok és asszonyok képeit és a fényűző élet gyönyöreit. De Buddha ellenállt minden kísértésnek, mert már ismerte mindezek hiábavalóságát.

S pár nap meditálás után Sziddharta elméje tisztává és csendessé vált, majd elérte a megvilágosodást, - a tökéletes, teljes szeretet és boldogság, a minden tudás, az örök boldogság állapotát, a fénylő, hatalmas, kifogyhatatlan csodás energia állapotot.

Majd még pár napig a megvilágosodás boldogságában, élményében ült a fa alatt, hogy egész lényét annyira átjárja a megvilágosodás állapota, hogy örökké így maradjon. Majd elindult, hogy hirdesse a tant, és sugárzó, szeretetteljes lényével, tapasztalatával segítse az embereket a megvilágosodáshoz.

Sziddhárta herceg neve Buddha lett.

A buddha szó jelentése „a felébredt” vagy „a megvilágosodott” - a "budh" igető jelentése felébredni. Nagy kezdőbetűs alakja a történelmi Buddhára vonatkozik, kis kezdőbetűs alakjával a többi - eddigi és ezután élő megvilágosodott tudatállapotot, tudatszintet elérőket nevezzük.

A Bodhgayából Benáreszbe vezető úton Buddha találkozott egy bráhminnal (pappal).
Amikor az meglátta őt megkérdezte Buddhától:
- Bráhmin vagy?
- Nem, nem vagyok bráhmin.
- Király vagy?
- Nem vagyok király.
- Isten vagy?
- Nem vagyok isten.
- Ember vagy?
- Nem vagyok ember?
- Ekkor a bráhmin megkérdezte – Ki vagy hát?
- Buddha így felelt: - Én vagyok a Jiná – (Jiná (Dzsiná) azt jelenti: győztes) – legyőztem saját magamat.

Buddha ezután 45 évig tanítványaival, követőivel vándorolt, hogy minél több emberhez eljuthasson, minél több embernek megmutathassa a szeretet, a boldogság, a szenvedés nélküli élethez vezető utat, állapotot.

(A hindik és a keleti buddhisták nem Buddhának, hanem Buda (nak) ejtik a nevét, pont úgy ahogy mi a saját fővárosunk nevét.)

 

,,Az ember mindenért felelős, ami vele történik.

A bölcs ennek tudatában van, és nem veti el többé a szenvedés magvait.

Inkább az öröm magvait veti el. Előbb-utóbb mindent le kell aratnod, amit elvetettél.

Ezt jelenti a menny fogalma: a bölcs elveti az üdvösség, a szeretet, a könyörületesség magvait, melyek egy napon kertté fejlődnek. ...Ha egyre csak az öröm, a szépség, a tánc, a dal, a meditáció, az ima magjait hinted szét, akkor hamarosan létrehozol egy várkertet az igazság virágaiból - létrehozod a Paradicsomot.” (Osho)

 

 Gate gate paragate parasamgate Bodhi szvaha! - A Kapun túl teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha áldj meg engem!

 

...aki az éberség örömét élvezi, és tartózkodik a világ esztelenségétől, úgy megy útján, mint a futótűz, felperzselve a kisebb és nagyobb akadályokat. (Buddha)

Aki ébren van, az az állandó csodálat állapotában van. (Buddha)

Aki fejlődik a hitben, aki sohasem felejti el legfőbb célját, akinek cselekedetei tiszták, s aki gondosan ügyel cselekedeteire, aki önuralomban tökéletesedik, és aki mindig, örökké éber, az megdicsőül. (Buddha)

Mind a szellem, mind a testi egészség titka az, ha nem siránkozunk a múlt miatt, nem aggódunk a jövőért, hanem bölcsen és komolyan éljük a jelen pillanatot. (Buddha)

 

Semmi sem éri meg azt az árat, amit nem meditatív békével szerzel meg. (pe-chi-ce mj)

 

A meditáció egy olyan energiaáramlás, melyben a lélek egy másik dimenzióba helyeződik át. Energia testeid feltöltődnek fénnyel, és egy meditációs burok alakul ki a fizikai test körül. Ez a burok az, mi a meditációs ciklus alatt megnyitja a kaput a léleknek abba a dimenzióba, hol feltöltődik, hol információhoz jut, és ahol elengedheti azokat a terheket, mire már nincsen szüksége. (Pusztai Orsolya)

 

Amikor a dolgok jól alakulnak, és a helyes irányban haladsz, az örömöd minden egyes pillanattal egyre növekszik - mintha egy csodálatos kert felé igyekeznél. Minél közelebb érsz, a levegő annál frissebb, üdébb, illatosabb. Ez lesz az ismertetőjele, hogy jó irányba haladsz. (Osho)

 

A megvilágosodás szellemtudományi szempontból azt az állapotot jelenti, amikor az ember szelleme teljesen áthatja a lelkét. Ezután az ember már nem három, hanem két részből áll: szellem-lélek és test. Ezután további feladat a test átszellemesítése, ezt keresztény terminológiával megdicsőülésnek nevezik. A lélek átszellemesítésének alapjait Buddha rakta le, az ő tanítása segíthet bennünket a megvilágosodás elérésében. (Kőhegyi Attila)

 

,,Mindannyian Buddhák vagyunk (felébredett lények) rejtett formában. De néhányan a mentális és érzelmi sötétség (blokkok) miatt jobban eltávolodtunk a saját gyönyörteli és kivételes természetünktől, mint mások. És pontosan ez az oka a buddhista meditációk alkalmazásának - vagyis, hogy eltávolítsuk lényegi természetünk elöl az akadályokat. A gyönyör és az üresség eme egyesülése idézi elő a megvilágosodást….

Azáltal, hogy hosszú időn keresztül újra és újra belépünk a meditációba, a szamádhi többféle állapotát elérhetjük. Ha elég mély állapotokba lépünk be, szellemünk hozzászokik ahhoz, hogy lássa feloszlani a teremtés álcázó ködfalát…

A bodhicsítta (szó szerint Buddha-tudat) erején keresztül felébredünk az álomból és látjuk, hogy mi teremtjük válaszainkat mindenre, amit megfigyelünk. Ez az erő, mellyel felismerjük, hogy az élet egy álom, és így felébredünk abból, a bodhicsíttában rejlő erő. Nagyon fontos megérteni, mi mindent birtoklunk a bodhícsittával (a Buddha-tudattal)…

A lecsendesedett elme nélkül sok belső alkímiai reakció egyszerűen nem megy végbe. A meditáció gyakorlásával és a szamádhiba belépéssel a szellem nagyon sok tekintetben fejlődik…. Az almafa is csak akkor terem, ha elért egy bizonyos fejlődési állapotot, addig a gyümölcse csak lehetőség marad. Amikor az emberi egyéni tudatosság elér egy bizonyos fejlődési szakaszokat, a sziddhik (misztikus képességek, a tudat különleges erői-képességei) spontán megnyilvánulnak. A sziddhik a fejlődés természetes kifejeződései.

Az energiafejlesztő gyakorlatokat addig kell végezni, míg a Ka gyakorlatilag elkezd világítani az energiától és a fénytől.
…Amint a KA test megerősödik (az energiafejlesztő gyakorlatoknak köszönhetően), a szellem ereje is megerősödik. Így a gyakorlatokat végző személy sokkal gyorsabban képes magához vonzani az általa kívánt dolgokat…

Mi akarok ezzel mondani? Ezzel arra célzok, hogy hatással lehetünk az élettani folyamatainkra csupán a mentális folyamatainkon keresztül? Igen, arra, és ez az egyik oka, hogy a belső alkímia annyira hatékony…

De van még egy furcsa ellentmondás. Bár az egyén elkezd egyre tisztábban látni és felébred valamennyire az álomból. Még mindig elveszíti néha a látóképességét és újra meg újra ,,álomba” zuhan. Saját elsötétedése elleni küzdelmében részvétet fejleszt ki magában mások iránt.
…Nagyon fontos megérteni, hogy minden érzéklet viszonylagos az érzékelő állapotához viszonyul. Annak a jóginak vagy jógininek a szellemi állapota, aki sikerrel elérte a Self-ről való tudatosságot, teljesen különbözik annak az embernek az állapotától, akit mindennapi életének drámájában érünk tetten. A májá (a világ egy illúzió, fátyol) olyan, mint egy szappanoperát sugárzó televízió. Megtéveszt bennünket, hogy tovább nézzük a show-t, és meg vagyunk győződve arról, hogy a mi életünk játszódik le. A sikeres jógi vagy jogini az, aki megértette, hogy ez csak show, belép a szobába és kikapcsolja a tévét….Talán jó lenne tisztázni, mit tartok gonosznak. De a gonosz szóval utalok mindenre, mely megakadályozza, hogy a Krisztus-tudatosság közelebb kerüljön a földi síkhoz, bármit, mely meggátolja a megvilágosodást.

…az úton előrehaladva az alkimista egészségesebbé és élettelibbé válik a csi összegyűjtése és testének főbb szervein keresztül való áramoltatása révén.
Az alkimista most már egy energia-lény." (Részletek Mária Magdolna üzenetei (Tom Kenyon - Judi Sion) könyvből)

 

Ha megtanulunk helyesen meditálni, mindnyájan elérhetjük a megvilágosodást. (Ruocheng Ying)

 

A szellemi fejlődés nem valamilyen új dolog megtanulásának, hanem az akadályok eltávolításának következménye. Az odaadás lehetővé teszi, hogy lemondjunk az elme hiúságairól és csalóka ábrándjairól, így a szellem fokozatosan szabadabbá válik, és egyre jobban megnyílik az Igazság világossága előtt.

A megvilágosodás olyan szellemi állapotokra utal, amelyekben az egyén - akár szándékosan, akár tudattalanul - elegendő korlátjától szabadul meg. Ezáltal hirtelen az összefüggések egy nagyobb rendszere jelenik meg előtte, s világossá, érthetővé tesz és feltár egy tágasabb tudatmezőt, amely valóban belső világosságként tapasztalható. Ez a tudatosság világossága, az Én ragyogása, amely mélységes szeretetként sugárzik. Bár ez a tapasztalat sokak számára talán nem tartós (akárcsak a halálközeli élmény), hatása mégis maradandó, és örökre megváltoztat. A megfelelő időben visszatérhet a végtelen elragadtatás, békesség és csend időszakait elhozó világosság, és az ajándék mélységes hála érzését hagyja maga után. (Dr. David R. Hawkins - A valódi Én hatalma (The Eye of the I)

 

Az a legnagyszerűbb nap az életben, amikor semmi kidobni valót nem találsz magadban; már mindent kihajítottál, és csak a tiszta üresség maradt. Abban az ürességben megtalálod majd önmagadat. A meditáció egyszerűen azt jelenti, hogy kiüríted az elme teljes tartalmát: az emlékezetet, a képzeletet, a gondolatokat, a vágyakat, a reményeket, a kivetítéseket, a hangulatokat. Ezeket mind ki kell ürítened magadból. Az a legnagyszerűbb nap az életben, amikor semmi kidobni valót nem találsz magadban; már mindent kihajítottál, és csak a tiszta üresség maradt. Abban az ürességben meg fogod találni önmagadat; abban az ürességben megtalálod tiszta tudatosságodat. Az az üresség csupán addig üres, amíg az elme szempontjából nézzük. Máskülönben túlcsordul, tele van létezéssel – nincs benne elme, de tele van tudatossággal. Ezért hát ne félj az üres szótól; nem negatív a jelentése. Csupán a felesleges poggyász szempontjából negatív, amit egyszerűen megszokásból hurcolsz, amit nem segít, inkább akadályoz, amely csupán súly, hegy nagyságú súly. Amint leveted ezt a súlyt, megszabadulsz minden korláttól, olyan végtelen leszel, mint az égbolt. Ez az élmény az Isten vagy a buddhaság, vagy nevezd, ahogy akarod. Nevezd dhammának, taónak, nevezd igazságnak, nirvánának – mind ugyanazt jelent. (Osho)

 

 A megvilágosodás a legnagyobb boldogság, a legmagasabb szintű időtlen öröm, boldogság és szeretet. Nincs semmi kielégítőbb vagy teljesebb, mint a megvilágosodás csodás, boldog állapota. Ürítsd ki magad meditációval, s érd el a tökéletes boldogságot, a megvilágosodást, te is.

A megvilágosodás elérése a cél: mert a megvilágosodás egy olyan mennyei, orgazmusi, teljes, tökéletes, hatalmas boldogság és szeretet, hogy erre vágyik, ide igyekszik mindenki, s azért meditálunk, hogy ezt érezzük, és örökké ebben az állapotban legyünk. Be kell látni, a meditáció mindent visz, mert a legjobb, a legcsodásabb élményt tudja adni, a legnagyobb boldogságot. 

Törekedni kell a megvilágosodásra. Ami gyönyörű érzés, a földi csodás érzések és képek annak a világnak csak a lenyomatai, néha ezekben a lenyomatokban látjuk az ottani világot. A szép, a szerelem, a szeretet ízelítő belőle. Mindig maradj a csodában. A meditáció elhozza a csodát. Meditáció által megtapasztalod a CSODÁT. Higgy, bízz a CSODÁBAN.

Meditáció az út a megvilágosodáshoz.

Meditáció - A légzésre irányítani a figyelmet. A természetes, magától történő, nyugodt, teljes hosszúságú be- és kilégzésre. Nyugodtan, lazán, erőfeszítés nélkül. Folyamatos koncentráció. Érezzük a formátlan levegő ki és beáramlását. A tudatban felszínre jövő képeket, gondolatok, hagyjuk, hogy jöjjenek-menjenek, anélkül hogy megragadnánk őket, s így eltűnnek. Ezáltal tisztulunk, s egyre jobban és jobban érezzük és megtapasztaljuk a nagyon csodálatos kellemességet, a CSODÁT. Tehát ha meditáció elején, közben részed van gondolatözönben az előfordulhat, de törekedj, hogy a felbukkanó, felmerülő gondolatokat, képeket ne ragadd meg..egyszerűen nincs dolgod velük, jönnek, majd mennek, - ez a tudat tisztulásának jele - ilyenkor az idegrendszerünkben lévő feszültség oldódik fel véletlenszerű gondolatok, képek formájában. S szépen egy idő után lecsillapodik az elme, és fantasztikus élményben lesz részed.

Ráadásul e kellemes élmények általi megváltozott ,,kisugárzásod” hatására az életedben egyre több csodás dolgok történik veled, és egyre több pozitív, fantasztikus képességedre derül fény, nyílik meg. Sőt még megtapasztalod a sziddhik-et is. Érdemes megpróbálni beépíteni a folyamatba, a levegővel együtt be- és kiáramló színek - belégzés (piros), kilégzés (kék) -, mint egy színes levegő útjának a nyugodt, erőfeszítés nélküli belső figyelését. Ha nem jönne egyből a CSODA vagy 20 perc után, kérlek tarts ki, mert 45 perc után már tuti érezni fogod,..benne leszel, megtapasztalod a CSODÁT. A koncentrálás a teljes, természetes, magától történő, nyugodt be- és kilégzésre, lazán a lényeg. Egyre inkább, egyre többször átjárja a lényed ez az állapot, míg végül örökké benne maradsz. Gyakorlás – Megvilágosodtál.

Forrás: https://amegoldas.eoldal.hu/cikkek/az-en-buddhizmusom---a-buddhizmus-csodaja.html

 

 

Lie-ce (Liezi)

A Liezi név egyszerre jelent egy személyt, illetve egy művet. Liezi, az ember egy Kr. e. 4. században élt bölcs, Lie Yukou volt, aki a Zhuangzi szerint tudott a szél hátán lovagolni. A nevéhez kötött - de egész biztosan jóval későbbi - Liezi című könyv egy taoista mű, amely különböző korokból származó szövegek egybeszerkesztésével jött létre feltehetően a 3-4. században http://wiki.konfuciuszintezet.hu/index.php/Liezi

,,Csuang-ce könyvében szó van Lie-ce-ről, arról az em­berről, aki képes volt „a szél hátán lovagolni".

Lie-ce megtanulta egy mestertől, hogyan kell a „szél hátán lovagolni"- majd hazatért. Ezek után megkereste őt egy Jin ne­vű tanítvány, és kérte avassa be őt is a titokba. Lie-ce hónapokig váratta őt, és nem szólt hozzá. (Mennyire hasonlít ez a| zen-mesterek történeteihez!) Egyszer aztán így szólt hozzá: „- Ülj le! Elmondom hát neked, mit tanultam a Mesternél. Miután három évig voltam a szolgálatában, nem mertem különbséget tenni igaz és hamis között, a szájam nem mert beszélni a hasznosról és a haszontalanról. Csak akkor méltatott engem a Mester egy pillantásra. Öt év múlva kezdett az elmém ismét különbséget tenni igaz és hamis között és a szám beszélni mert, hasznosról és haszontalanról. Akkor először derült fel a Mester és mosolygott. Hét év múlva meg tudtam szabadítani gondola­taimat; nem volt már az elmémben nyoma sem igaznak és ha­misnak. Akkor a Mester maga mellé hívott. Kilenc év múlva szabad pályát adtam a gondolataimnak és szavaimnak; tudatom­ban nem volt már igazság és tévedés, haszon és kár. Igen, azt sem tudtam, hogy tanítómesterem van-e vagy csupán egy tanu­lótársam. Az Én és nem-én közötti különbség eltűnt, külső és belső összekeveredett, megszűnt a különbség az érzékek közt, nem tudtam, szemem van-e vagy fülem, orrom-e vagy szájam. Az volt az érzésem, hogy szellemem megmerevedett, testem széthullt, csontjaim és húsom felbomlottak. Már nem éreztem, hogy mire támaszkodik testem, érik-e lábaim a talajt, hagytam magam a szél által keletre és nyugatra hordani, mint a száraz csepü vagy falevél, és végül már azt sem tudtam, hogy én viszem-e a szelet, vagy az hord engem?

Na, lásd: még egy éve sem vagy tanítód házában. Remélheted-e, hogy beléphetsz az ürességbe, és lovagolni tudsz a szél hátán?"

Erre a tanítvány igen elszégyellte magát, és egészen csendes lett, és hosszú ideig szólni sem mert többé.

 

A kolostori taoizmus, a taoista pantheon kialakulásá­ról értekezzünk. A taoizmusnak az az ága, amely a személyes, fizikai halhatatlanságot tűzte ki célul, valamikor az i.e. száza­dokban kezdett körvonalat ölteni, de sokkal régebbi időkben gyökeredzik. Kétségtelen, hogy az emberiség összes vallásai közül talán legkorábban és egyedülálló módon, a taoisták egész rendszert dolgoztak ki a halhatatlanság elérésére.

 

A taoista adeptus gyakorlatainak célja a hszien-ség vagy hszi-en-állapot megszerzése volt. A hszien (halhatatlan) a nyugati gondolkodás számára nehezen megmagyarázható.

 

Már a Han-korban elkezdték ábrá­zolni ezeket a lényeket, amint furcsa (a Taj-csi-csüan gyakorlataira emlékeztető) mozgást végeznek. Szárnyas embe­rek voltak, akik olykor csupán egy-egy ruhadarabot hátrahagy­va hszien-né váltak; halhatatlanok lettek. Ezt a végső stádiumot a „testtől való megszabadulásnak" vagy „elválásnak" nevezték. (Si-csie avagy a HUN -lélek (lien-hun) átalakulása).

Egyes taoista szekták a hszien-séget hasonlóan, de mégis el­térően magyarázták; megint másként fejezték ki a „halhatat­lanná válást" a taoista alkimisták, vagy a taoizmussal rokon­szenvező költők, így Li Taj-po is. Lie-ce így beszél a hszien- ről:

"...úgy emelkednek a levegőbe, mint ahogyan az ember szilárd talajra lép, az üres térben pihennek úgy, mintha ágyban aludnának. Pillantásukat felhő és köd nem fedik el, mennydörgés nem süketíti meg őket Szépség vagy rútság szívüket nem csábítja. Hegyek és völgyek nem szabnak gátat lépteiknek. A szellem erejében vándorolnak..."?

(Lie-ce II/l. részlet)

 

Koncentrációs és meditációs gyakorlatokkal megkísérlik, hogy egyfajta energiákkal körülvett „magházat" építsenek ki. Tulajdonképpen az illető saját energiái borítják be ezt a középpontot, ezáltal egy látens erő áll elő, amely egy pon­ton elválik a primér, „múlandó időtől". Ezt képeken úgy fejezik ki, hogy a szent szívében egy kisgyermek születik, aki aztán a koponyatető magasságában a szabadba jut.

Forrás: Tábori László - A tao virágai (részlet)

 

Jézus (,,Isten megszabadít / (a) megvált(ó) / (a) megment(ő)”, Betlehem, 0-33) https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A9zus

 

Bodhidharma (indiai, 470?-539/543?)

 

Hui neng (kínai, 638–713)

 

A Kai Yuan időszak három nagy megvilágosodott indiai származású mestere, Subhakaraszimha, Vadzsrabodhi és Amoghavadzsra alapította meg Kínában az ezoterikus buddhizmust 716 és 720 között. Elutaztak a Daxing Shansi templomhoz (大行善寺, Nagy Termékeny Jóság temploma), amely a Nagy Megvilágosító, Mahávairócsana korábbi temploma volt. A templom Chang'an ősi fővárosban (ma: Xian) volt és a négy legfontosabb fordítóközpont közé tartozott, amelyet támogatott a császár is. Sok buddhista szöveget, szútrákat és tantrákat, fordítottak szanszkritról kínai nyelvre.

A kor uralkodó tanításait (taoizmus és konfucianizmus) is beépítették a szövegekbe. Így vált a tanítás dinamikussá, varázslatossá és sejtelmessé.

Olyan mantra formulákat és részletes szertartásokat tartalmazott ez az irányzat, amely képes volt egy személyt vagy egy birodalmat megvédeni, befolyással bírt a személyek halál utáni sorsára és szárazság idején esőt hozott.

http://www.rgm.hu/index.php?mid=121

1. Subhakaraszimha (637–735)
2. Vadzsrabodhi (671–741)
3. Amoghavadzsra (705–774)

A mindenkinek megváltást kínáló buddhizmus villámgyorsan terjedni kezdett.

A 3. század végén még csak 180 buddhista kolostor állt Kínában 3700 szerzetessel, a 6. század végén Észak-Kínában negyvenezer kolostor volt négymillió szerzetessel, Dél-Kínában pedig kétezer kolostor negyvenezer szerzetessel. Északon az idegen eredetű dinasztiák szívesen fogadták az idegen vallást, Északi Weiben gyakorlatilag államvallássá tették. Délen az elevenebb konfuciánus hagyományok miatt kevésbé terjedt el a buddhizmus, de itt is erős vallássá vál

http://wiki.konfuciuszintezet.hu/index.php/Buddhizmus

 

A buddhista szövegek kézi másolásáról úgy tartották, hogy üdvös karmát hoz.

Az egyesével kivésett fatáblákkal, majd az agyag és a fém mozgatható betűkkel készült nyomtatások váltak népszerűvé. A 868-ból való Gyémánt szútrát 1907-ben fedezték fel a Mokao-barlang belsejében. Ez számít a nyomtatás legkorábbi emlékének.

 

Padmaszambhava (,,Lótuszból született”, indiai, 8 század) https://hu.wikipedia.org/wiki/Padmaszambhava

 

Mandáravá (,,Vörös virágú mennyei fa”, indiai, 8. század, Padmaszambahava első felesége) https://en.wikipedia.org/wiki/Mandarava

 

Jese Cögyal („Eredendő Bölcses­ség Óceán Királynője", tibet, Padmaszambhava második felesége és tanítványa.

Odaadása és példás gyakorlása révén elérte a legmagasabb megvalósítást. (757 k.- 817 k.) http://www.buddhapest.hu/2012/10/dakinik.html

 

Sri Adi Shankara (,,mester, a legelső boldogság-csináló”,indiai, Kaladi 788?- 820?). India hindu vallási vezetésének és a szvámi rendnek a megalapítója. Tízéves korára nem csupán elolvasta a szent szövegeket, de számos kommentárt is írt azokhoz, és vitákat folytatott kora híres tudósaival.

A hagyományok szerint rendelkezett a sziddhiknek nevezett misztikus képességekkel. http://www.kincseslada.hu/kozmikusember/content.php?article.100
 

 

Huang-po (kínai, ? – 850 k. )

A Zen buddhizmus tanítójaként azt tanította, hogy a megvilágosodás a csendes tudatban megy végbe, és véget vet a fogalmi gondolkodásnak. Ez a tanítása teljes összhangban van olyan nagy zen mesterekével, mint Bódhidharma vagy Dogen. https://terebess.hu/zen/huangbo.html#m2

 

 

Rinzai (Lin-csi) (kínai, Hszing Ji-hszüan, (?-866). A Pekingtől nem messze fekvő Lin-csi kolostor apátja lett. A kolostor nevének jelentése a rév szomszédsága, s innen vette szerzetesi nevét is. Lin-csi nevének japán olvasata után rinzai lett.

Lin-csi-t az egyik leghatalmasabb mesternek tartják az egész Zen történetében. A tizenkettedik században az ő tanítását vitték Japánba, ahol Rinzai iskola néven vált ismertté - azon két zen iskola egyikeként, amely ma is virágzik. https://hu.wikipedia.org/wiki/Lin-csi

 

 

Szukhasziddhi (,,Boldogság Általi Beteljesülés”, indiai nő, 11. sz.) http://www.buddha-tar.hu/en/node/27

 

Gelongma Palmo (indiai nő, 11. sz.) http://www.buddha-tar.hu/en/node/27

 

Náropa (indiai, 1016-1100) ) (956-1041) https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1ropa

 

Niguma (indiai, 11. sz.) Naropa lánytestvére vagy felesége volt (a csam mo tibeti szó ugyanis nem egyértelmű)

 

Dzsecün (Jetsun) Milarepa (tibet, Khyanga Tsa, 1052-1135. Dzsosze, Mila Thöpaga, azaz „Örömhír”.) A lámától kapott beavatás a „Repa” (a vászonruhába öltözött jógik elnevezése) név használatára jogosította fel a Tan követőjét, így lett Mila Thöpagából Milarepa. „Mila, a vászonba öltözött”)

Milarepa - Ez a legmélyebb tanításom: ,,GYAKOROLNI! Pusztán töretlen erőfeszítéseimnek köszönhettem, hogy felhalmoztam az érdemeket és elértem a beteljesedést."

 

Dogen (japán, Kiotó, 1200-1253 https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B3gen#.C3.89lete Dōgen Zenji, Dōgen Kigen, Eihei Dōgen.

Dógen számára a Buddha-természet vagy Bussó (佛性 Busshō) a természetes valóság minden létezőben. http://filosz.hu/dogen-zendzsi

 

Kabir (,,Nagy”, indiai, Varanasi, 1440?-1518?)

Mind a hinduk, mind pedig a muszlimok saját szentjüknek tekintik, és a szikhek is a legszentebb guruk között tartják számon.

India legfontosabb tanítói közé tartozik.

Indiai misztikus és költő; megkísérelte összeegyeztetni a hindu és a muszlim gondolkodást, és az összes vallás lényegi egységét,

minden ember alapvető egyenlőségét hirdette.

Saját vallását, a szahadzsa-jógát („egyszerű egység”) kezdte hirdetni. Ilyen módon egy sor vallási irányzat, elsősorban a kabírpanth előfutára lett, és megelőlegezett egy önálló vallást is, a szikhekét.

A tanítványa, Nának által alapított szikh vallás előfutára volt.

Kabir muzulmánnak született, de jól ismerte a hindu bhakti mozgalmat is.

Arra a meggyőződésre jutott, hogy a vallások között nem létezik lényegbeli különbség:

"Ó, Isten - írta - akár Allahnak akár Ramának nevezlek, ugyanaz a személy vagy!

A vallások között csak a nevekben van különbség. Hisz mindenki ugyanahhoz az Istenhez imádkozik". http://filosz.hu/kabir/

 

 

Nának guru (indiai, Nának Csand, Talvandī (present day Nankana Sahib, 1469-1539)

A hagyomány szerint Nának guru tanítása három módon követhető:

• Vaṇḍ Chakkō: osztozás másokkal, a szükségben lévők segítése
• Kirat Karō: becsületes életmód, csalás és mások kihasználása nélkül
• Naam Japna: a szent név kántálása és Isten állandó imádása

Nának guru a legnagyobb hangsúlyt Isten szavának (Naam Japna) imádására fektette.

Az ember a megvilágosodottak irányítását kövesse,

ne az eszét, mert ez veszélyeket rejt magában és frusztrációhoz vezet.

Nának tanításai középpontjában az Isten előtti egyenlőség tana áll. Helytelenítette a kasztrendszert, amely egyes embercsoportokat mások fölé helyez.

A hindu lélekvándorlás tanát a karma törvényének következményeivel együtt megtartva Guru Nának, az alapító azt hirdette: „Nincs hindu és nincs muzulmán. Csak egy Isten van, és mindenki egyenlő előtte.”

Tanítói hindu és muszlim papok: panditok, mullahok voltak.

Gondolkodását kezdettől fogva az egyenlőség eszméje hatotta át,

abból indult ki, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, Isten nem tesz különbséget nemek és fajok között. Ettől indíttatva már fiatalon szembeszállt a hinduk kaszt szabályaival.

 

Nának guru a hinduizmussal szembe menve azt tanította, hogy csak egy Isten létezik. A reinkarnációt ő is elfogadta, de a kasztrendszert mélyen elítélte.

 

A szamszarát, vagyis a születések szüntelen körforgását valamint a karma gondolatát átvette a hinduizmusból,

a többistenhitet, a bálványok, tárgyak, képek imádatát, és a kasztok szerint történő megkülönböztetést azonban határozottan elutasította. De ellenkezett felfogásával az iszlám fanatizmusa és türelmetlensége is.

 

Már gyermek korában csodás események fűződtek.

30 évesen látomása támadt, ahol a történetírók szerint Isten udvarában járt.

Nának kijelentette:  

„Nincs olyan, hogy hindu, nincs olyan, hogy muzulmán, melyik utat kövessem hát? Isten útját követem. Isten se nem hindu, se nem muzulmán, én az ő útját követem.” A látomása után vált Nának guruvá és ezzel létrejött a szikh vallás. Későbbi életében folyamatosan vándorolt és terjesztette tanításait.

 

Maga a szikh szó is tanítványt jelent, és most is úgy tartják, hogy szikh emberek a guruk tanítványaik.

 

Nanak Csand 1499-től - 40 éves korától kezdve - járta az országot és terjesztette tanait.

 

Guru Nanak megvilágosodás utáni első szavai ezek voltak: ,,Ik ong (oan) kaar”, ami azt jelenti, hogy minden egy, mindenkiben ugyanaz az isteni mag van, minden és mindenki Isten teremtménye, nincs különbség közöttünk.

„Nincs olyan, hogy hindu vagy muszlim, kinek az ösvényét kövessem tehát? Isten ösvényét fogom követni.” Ezzel azt akarta kifejezni, hogy minden vallás igazsága ugyanaz.

 

,,Tekíntsd egyenlőnek az emeri fajt.”

 

Szerinte a vallások között fennálló, külsőségekben megnyilvánuló különbségek nem lényegesek.

 

Nanak egy Istenben hitt. Ez az Isten a világ ura és fenntartója. Leírhatatlan, ábrázolhatatlan, mindenható, örökkévaló, kegyelmes, személyes úr. Tulajdonképpen mindenki ezt az Istent imádja, csak a különböző vallások képviselői különféle neveken nevezik őt.

 

Nának szerint Isten mindenki számára láthatóvá válik, akiben kellő elszántság, szeretet és részvét lakozik.

Az ember azáltal nyerhet menedéket,

ha felismeri az igazi isteni rendet, és önmagát harmóniába hozza ezzel.

A harmónia azonban nem érhető el aszkétizmussal,

hozzá a meditáció és Isten nevének mantrázása (nam), az odaadó szeretet  (dan) és a fürdés (isnan) vezet.

Útja során sokfelé járt, igazi követőkre azonban csak Pandzsábban talált. Itt viszont híveinek száma napról, napra gyarapodott. Guru, azaz tanító vált belőle, - ,,A guru egy mester, aki kíséri a gyakorlót spirituális útján. A guru szó jelentése: gu- azt jelenti; sötétség, a ru- azt jelenti; világosság. Guru jelentése "sötétségből a fénybe" vagy "tudatlanságból a bölcsességbe". guru: tanító, aki kivezet a sötétségből a világosságba, a fénybe. A guru a tudatlanság sötétjéből a tudatosság világosságába vezet. Maga a szó szanszkrit eredetű és tanítót jelent.” - követőit a szanszkrit "szisia" (tanitvány) szó után szikheknek nevezték el.

Emberarcú, az egyenlőséget középpontba állító tanainak köszönhetően a hinduk és muszlimok egymással jó viszonyban, békességben éltek.

 

Az üdvösség útját Nanak az Isten iránti odaadó szeretetben, azaz a tőle nyert kegyelemben vélte felfedezni.

Mindaddig, amíg az ember önmagával törődik, a tudatot elhomályosító, énközpontúságra, gőgre, saját érdekeinek kielégítésére ösztönző illúziók (maja) hatása alatt van, nem szabadulhat a szanszára körforgásából.

Azok viszont, akik önmaguk helyett az Istennel törődnek, a vele való misztikus közösség útját keresik, előbb-utóbb megszabadulnak a maja hatásától, tisztánlátásra jutnak és az Isten üdvösségre segíti őket.

Nanak erkölcstana szerint a hívő ember a következő erényekre törekszik:

• mértékletesség,
• önmegtartóztatás,
• becsület,
• fáradságos munka,
• alázat,
• szelídség,
• türelem,
• hit.

A szertartásokat értelmetlen cselekményeknek, üdvösségszerző erejükbe vetett hitet pedig ostobaságnak tartotta.

Nagy hangsúlyt fektetett az emberek Isten előtti egyenlőségének kérdésére.

 

A szikhizmuson kívül nem jött létre jelentősebb hindu-muzulmán szintézis, az elsősorban annak köszönhető, hogy a fanatikus iszlám nem tűrhette meg a hindu bálványimádást és sokistenhitet. Az ortodox hinduizmus pedig - bármennyire is rugalmasnak mutatkozott a különféle vallási elképzelések bekebelezésében - képtelen volt befogadni a kasztrendszert és a gazdag hindu rituálét mereven elutasító iszlám hatásait. Így aztán a két vallás kibékítésével csak a peremmozgalmak - a hindu bhakti és a muzulmán szufizmus - képviselői foglalkoztak. Mindkét irányzat az istenség megismerésének misztikus útját hirdette, s nem sok figyelmet fordított sem a törvényre sem a szertartásokra.

 

A két irányzat találkozása a 15. századi Kabir tanításában öltött testet. Kabir akit a szikhizmus egyik előfutárának tekintenek, muzulmánnak született, de jól ismerte a hindu bhakti mozgalmat is. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a vallások között nem létezik lényegbeli különbség: "Ó, Isten - írta - akár Allahnak akár Ramának nevezlek, ugyanaz a személy vagy! A vallások között csak a nevekben van különbség. Hisz mindenki ugyanahhoz az Istenhez imádkozik". És ugye tanitványa Nanak is egy Istenben hitt, és ez az Isten a világ ura és fenntartója, leírhatatlan, ábrázolhatatlan, mindenható, örökkévaló, kegyelmes, személyes úr. Tulajdonképpen mindenki ezt az Istent imádja, csak a különböző vallások képviselői különféle neveken nevezik őt.

 

Gobind Szingh a vallási szektából fegyelmezett hadsereget szervezett.

A beavatási szertartáson bevezette a "kard szentségét",

követői a khálszák, azaz a tiszták, esküt tettek arra, hogy fegyverrel védik meg hittestvéreiket, őrködnek a szikhizmus tisztasága fölött, valamint viselik az együvé tartozás közös szimbólumait, az "Öt K"-t (kakkas, kés, kangha, kara, kirpan, káccsa)

A khalsza jelentése: tiszta. Olyan szent harcosok szövetségéről van szó, akik nem hisznek a hindu kasztrendszerben, hitükre való tekintet nélkül egyenlőnek tartanak minden embert, egy Istent imádnak, tiszta, erényes életre törekszenek, de fegyverrel őrködnek a szikhizmus biztonsága felett.

A khalszán belül mindenki egyenrangúvá vált.

A szikhek öltözködésük, megjelenésük alapján már messziről felismerhetők.

Hogy az új rend tagjait jól meg lehessen különböztetni a muzulmánoktól és a hinduktól, Gobind Szingh kötelezővé tette a következő szabályokat: a szikh harcosnak nem volt szabad levágnia a haját és a szakállát, a hajába fésűt, a jobb csuklóján acél karperecet, az övén acélkardot és szablyát, és a ruha alatt rövidnadrágot kellett viselnie.

Tehát a szikh férfiakat mindenkitől megkülönbözteti az önként vállalt "pancs kakkas": a "kés" (a haj és szakáll levágásának tilalma), a "kangha" (a hajukba tűzött fésű), a "kara"  (a jobb csuklójukon látható acél karperec), a "kirpan" (a tőr, vagy rövid kard, amelyet amelyet mindenüvé magukkal visznek), valamint a "káccsa" (a ruha, vagyis a lebernyeg alatt viselt rövidnadrág).

A borotválatlan szakállra valamikor feltehetően azért volt szükség, nehogy összetévesszék őket a borotvált képű hindukkal vagy muszlimokkal. A kontyba kötött, hosszú haj pedig eredetileg praktikus védelmet nyújtott a fejre mért kardcsapások ellen. A fésű hajuk rendben tartására szolgált. A karperec a khálszákhoz tartozás, az odaadás, a szolgálat jelképe. A kard vagy tor a hadakozáshoz szükséges, a rövid nadrág pedig harc közben, lovaglásnál megfelelőbb öltözet, mint a hinduk hagyományos viselete, a lenge dhoti. Ezekhez a szokásokhoz az ortodox szikhek még ma is ragaszkodnak.

A khalszához bárki csatlakozhatott. A jelentkezőket a kereszteléshez hasonló szertartás keretében, kétélű tőrrel kevert cukros vízzel szentelték fel.

A khálszá férfi tagjainak neve ettől kezdve az oroszlán jelentésű Szingh szóval egészült ki, míg a szikh nők a hercegnőt vagy nőstényoroszlánt jelentő Kaur nevet viselik egységesen.
Tehát az új közösség minden egyes férfi tagja a Szingh (oroszlán), a nők pedig a Kaur (hercegnő, nöstény oroszlán) vezetéknevet vették fel. Legszélsőségesebb, legfanatikusabb csoportjaik egy teljesen független szikh állam - Khallisztán (Tiszták földje) - megalapítását szorgalmazzák.

A 10. guru Gobind Szingh nem nevezett ki utódot.

A földi guru hatalmát egyrészt a khalsza szent és egyenjogú tagjaira, másrészt a Grant Gurura (Granth Szahibot -Nemes könyv), a szikhizmus szentírására ruházta át.

A szikh vallás 3 pillére

1. kegyelem, együttérzés, a szükségben lévők segítése,

2.csalás és mások kihasználása nélküli becsületes életmód, 

3.Isten valamint tulajdonságainak imádása, szent nevének zengése. 

Források: http://www.erzsebetrosta.hu/india-ahogy-megismertem/nanak-guru-es-a-szikhek.html

http://www.vegzet.eoldal.hu/cikkek/vallasok/szikhizmus.html

http://boldognapot.hu/blog/szikhizmus-2/

https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1nak_guru

http://indiahangja.reblog.hu/szerzetesek-indiaban

 

Sok-sok indiai, kínai, japán, s más nemzetbéli is elérhette a megvailágosodást, hiszen csak tett, csak a helyes meditáció által előidézet, felhalmozott pozitív állapot kérdése.

 

                Egyes források szerint ők is megvilágosodottak:

 

• Lahiri Mahasaya (1828-1895), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Sri Ramakrishna Paramahamsa (1833/6-1886), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Sri Sai Baba of Shirdi (1840?-1918), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Sri Yukteswar (1855-1936), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Sri Aurobindo (1872-1950), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Szvámí Ráma Tírtha (1873–1906)
• Bhagavan Sri Ramana Maharshi (1879-1950), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Guradév Szvámí Sivánanda (1887 – 1963) Indiai szent. Hindu orvos, spirituális tanító, a róla elnevezett jógairányzat elméletének megalkotója, a Védánta tanítója, számos spirituális szervezet és jótékonysági intézmény alapítója.
• Meher Baba (1894-1969), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Jiddu Krishnamurti (1895-1986), megvilágosodott mester.
• Sri Nisargadatta Maharaj (1897-1981), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Peace Pilgrim (1908-1981), megvilágosodott mester, zarándok és bölcs.
• Douglas E. Harding (1909-2007)
• Papaji - Srí H. W. L. Poonja (1910-1997)
• Szvámí Csidánanda (1916-2008) jógi, jnani, spirituális vezető.
• Bhagavan Sathya Sai Baba (1926-2011), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Szvámí Visnu-dévánanda (1927 – 1993) a jóga mestere és tanítója. a Nemzetközi Sivánanda Jógaközpont és Ásram alapítója (Sivananda Yoga Vedanta Centre). A hatha és radzsa jóga világszerte elismert hirdetője és több könyv szerzője. Rendíthetetlen békeharcos.Neki köszönhetően a világ minden pontjára eljutottak a Sivánanda tanítások.
• Osho - Bhagwan Sri Rajneesh (1931-1990), megvilágosodott mester.
• Sri Chinmoy (1931-2008), megvilágosodott mester és spirituális tanító, költő, író, zenész, festő, atléta.
• Eckhart Tolle (sz.: 1948), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Wayne Liquorman (sz.: 1951),
• Máta Amritánandamaji (sz.: 1953) indiai származású spirituális vezető és tanító, akit követői szentként tisztelnek.
  Általánosan ismert neve: Amma (jelentése:anya), vagy Ammacsi ( anyácska); egyéb nevén "az ölelő szent"nek is hívják, mert eddigi élete során már rengeteg (több mint 20 millió) embert ölelt meg.
  Humanitárius aktivista, aki ismert a széles körben tevékenykedő jótékonysági szervezeteiről is.
• Mooji (born Anthony Moo-Young, sz.: 1954) is a Jamaican spiritual teacher and cult leader based in the UK and Portugal.
• Sadhguru - Jaggi Vasudev (sz.:1957), Indian yogi, mystic, and author.
• John de Ruiter (sz.: 1959),
• Meera Anya - Kamala Reddy (sz.: 1960), megvilágosodott mester és spirituális tanító.
• Adyashanti - (A szanszkirit szó jelentése, “kezdettelen béke”) - Steven Grey (sz.: 1965).

 

Források között: http://www.koszegilajos.extra.hu/kl07a_bolcsesseg_tanitoi.html 

https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/a-szv-tja/a-blcsessg-tanti

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mah%C3%A1szi_Szaj%C3%A1dav

http://www.buddhafm.hu/sayadaw-u-pandita

https://krisztinamaria.wordpress.com/category/megvilagosodott-mesterek-szellemi-tanitok

http://filosz.hu/kategoria/eletrajzok/page/4/

 

Önmegvalósítás vagy az istentudat.

A 700 és 1000 közötti állapotok a megvilágosodás állapotai.

,,A 700 feletti szinteken a világ azon nagy tanítói állnak, akik a belőlük sugárzó lelki béke és isteni kegyelem révén hozzájárulnak az egész emberiség tudatszintjének növeléséhez. Az ezres szintet pedig olyan történelmi személyiségek képviselik, mint Jézus, Krishna vagy Buddha.”

https://lelekmozaikok.cafeblog.hu/2014/11/28/mi-a-megvilagosodas-hawkins-fele-tudatterkep-16-es-17-szint-beke-es-megvilagosultsag/
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=5112684598797465&set=p.5112684598797465&type=3
 

Sok-sok indiai, kínai, japán, s más nemzetbéli is elérhette a megvilágosodást, hiszen csak tett, csak a helyes meditáció által előidézett, felhalmozott pozitív állapot kérdése.