Pedagógia - Jók, hasznosak 4
,,Tudjuk, hogy a gyerekeknek csecsemőkorukban növekedésük során
elemi szükségük van a szülői szeretetre és elismerésre.
Sok pszichiáter és pszichológus véleménye szerint a felnőttkori szellemi betegségek 1. számú oka
a szeretet megvonása vagy a szeretet visszatartása.
Tudjuk, hogy minden értékes személy, mindazok, akik fontosak a gyermek számára, nagy hatással vannak a gyermekre.
A gyermek 6 éves korig… 6 éves korig nem nagyon tud különbséget tenni indokolt és indokolatlan kritika között. Ez azt jelenti, hogy bármit, amit a szülő vagy az idősebb testvér, vagy egy idősebb rokon, bármit, amit egy nagy tekintélyű, értékes és fontos személy mond a gyereknek, azt ő igaznak fogadja el.
A valóság tényszerű értékelésének fogadja el. Ha a mama azt mondja: „Rossz fiú vagy.”, vagy a papa, hogy: „Lusta vagy.”, vagy ha valaki azt mondja: „Nem vagy megbízható.”, valaki azt mondja: „Hülye vagy.”, vagy hogy: „Ügyetlen vagy és utálatos.” A gyermek nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy különbséget tegyen igaz és valótlan állítás között. A gyermek igaznak fogadja el. Számára valóságnak.
A kritika a tudat megkerülésével egyenesen a tudatalattiba kerül, ahol elraktározódik. Sok felnőtt még mindig azon negatív információk alapján él, amelyek tudatalattiját beprogramozták gyerekkorában.
A negatív érzelmek nem állandóak. Még Freud szerint sem. A negatív érzelmeknek nincs állandó helye a tudatunkban.
Más szóval: olyanok, mint a hívatlan vendégek.
A negatív érzelmek negatív szokásminták vagy reflexek, amelyek kiiktathatók. És kiiktatásuk 1. lépése az, hogy megértsük, honnan is származnak.
Hogy megértsük, mik a kiváltó okaik, visszanyúlva kisgyermekkorba,
amik elindították a negatív érzelmek fejlődését,
és amik felnőtt korunkra hajlamossá tettek arra, hogy így vagy úgy negatívak legyünk.
Ez elvezet bennünket a kora gyerekkori beállítódáshoz. Ugye, azt mondtuk korábban, hogy a gátló és kényszerítő negatív szokásminták előidézője a destruktív kritika.
A destruktív kritika, a nagy romboló.
Több személyiséget ástak alá, pusztítottak el, több önbecsülés esett áldozatul a destruktív kritika eredményeként, mint amennyit valaha el tudnánk képzelni.
A társadalomban széltében-hosszában tapasztaljuk ezt az elégedetlenséget, ezt a követelést: „Nem én vagyok a felelős. Tegyenek felelőssé valaki mást!” Pedig…, pedig a kulcs, ne feledjék, az, hogy szabadon választhatnak. Szabadon megválaszthatjuk reakcióinkat.
Megválaszthatjuk érzelmi életünk minőségét. Ha tudjuk, hogy mi döntünk, hogyan fogunk érezni a reakciónkkal kapcsolatban. Mi döntünk, mikor leszünk mérgesek, boldogok, és mikor boldogtalanok. Mi döntjük el, milyen hangulatban ébredünk fel reggel. Mi határozzuk meg fizikai létünk minőségét.
Mi döntjük el, mit eszünk, mit iszunk, mit nem eszünk, és mit nem iszunk.
Mi határozzuk meg anyagi helyzetünk minőségét. Mi határozzuk meg végzett munkánk minőségét és mennyiségét. Mindenben szabadon választhatunk, hogy mit akarunk."
Ha meg akarjuk változtatni helyzetünket, kezdjük azzal, hogy fogadjuk el a teljes és feltétel nélküli felelősséget életünkért!
Meg kell kérdeznünk magunktól: Hol van a mi nagy fehér nyulunk? Mi az, amire gondolunk, mi az a kifogás, ami minden alkalommal felmerül, amikor azt latolgatjuk: mi mindent tehetnénk, mi mindenünk lehetne?
Egy új munka, egy új kihívás, egy alkalom, egy kellemetlen változás az életünkben. Mi a nagy fehér nyúl? Mi az a kifogás, ami felmerül bennünk? Miért mondjuk: nem tehetem, mert… Vagy miért mondjuk: igen, de… Szeretném, de… hát mindig van egy ok: túl fiatal vagyok, túl öreg vagyok, túl magas vagy túl alacsony. Nem vagyok elég felkészült. Ehhez túl sokat tanultam már. Nem megfelelő a hely, nem megfelelő az idő stb. Mi a nagy fehér nyúl? Mi az, ami ott lapul gondolataink mélyén, ami mentegetőzésre késztet, ami visszatart bennünket a felelősségvállalástól, ami ott tart minket a gyermekkorban? Éretlenül és felelőtlenül. Igen-igen fontos, hogy erre választ kapjunk.
Az a szokás, hogy kifogásokat keresünk kudarcaink és alkalmatlanságunk mentegetésére, ami aláássa a sikert.
A mentegetőzés szokása végzetes a sikerre nézve.
Minden csúcsteljesítmény kiindulópontja
az önbecsülés.
Az, hogy mennyire szeretjük magunkat.
Mennyire tiszteljük, és milyen mértékben fogadjuk el magunkat mint értékes és érdemes emberi lényt.
A csúcsteljesítmény másik feltétele, és ez a 2 alapfeltétel, a másik tehát: az önmagunkért érzett felelősség.
Önbecsülés plusz felelősségérzet: egymást erősítő elemek. A felelősség önmagunk iránt azt jelenti, hogy mi vagyunk saját életünk építői.
A 95 %-át mindannak, amit mondunk, teszünk és gondolunk, külső hatások határozzák meg. Környezetünk szuggeszciójának az ereje.
De választhatunk.
Tudjuk, hogy megvan bennünk a képesség arra, hogy valami nagyot, csodálatosat tegyünk az életünkkel.
Tudjuk, hogy sokkal többre vagyunk képesek annál, mint amit eddig tettünk.
Tudjuk, hogy képesek vagyunk többet keresni, boldogabban élni, többet elérni, több lelki nyugalomhoz és megelégedettséghez jutni, mint azelőtt.”
https://nlc.hu/forum/?fid=441&topicid=151819&step=1&page=363
,,Edző, majd pedagógus lettél és ha jó tudom egy nagyon érdekes pedagógiai területből írtad a diploma munkádat: az “Anerkendende pædagogik” azaz az elismerés-pedagógiájából diplomáztál. Meggyőződésem, ez az a terület ahol a dánok és a skandinávok titkai rejlenek, ahogyan a gyerekeiket nevelik, de nem csak a sportra, hanem az életre is. Lehet, hogy ez a pedagógiai módszer is hozzá segíti őket ahhoz, hogy elismert, világklasszis sportolók legyenek Dánián kivül is?
Mennyire lehet ezt használni “anerkendelse” pedagógiát, azaz az elismerés pedagógiát a fiatal sportolók nevelésében?
Természetesen lehet, sőt kell is! Használják is ezt a pedagógia módszert, hiszen ezek a gyerekek így nőnek fel bölcsődés koruktól, az iskolákban, a sportklubokban a felnőtté válás során folyamatosan találkoznak az elismerés pedagógiájával. A téma persze nagyon hosszú, a diplomamunkámat is ebből írtam, nagyon érdekes terület, mert arra fókuszál, hogy a gyerek miben jó, és erre hogyan lehet építeni. Mert minden gyereknek vannak jó tulajdonságai.
A pedagógusnak észre kell vennie, fel kell ismernie és meg kell erősítenie, majd koncentrálnia a gyerek jó tulajdonságaira és megpróbálni így nevelni és nem a büntetéssel elérni a céljait vagy azzal nevelni!
A kiindulópont mindig az: “Mindenki minden pillanatban a legjobbját szeretné nyújtani. Senki sem hibázik vagy ront el valamit direkt. Ha a gyerektől azt kéred, hogy a legjobbját nyújtsa és azt meg is teszi, akkor nem kérhetsz vagy várhatsz el többet! Mindenki különböző szintről indul, de az a lényeg, hogy magához képest fejlődjön.”
“Anerkendende pædagogik – pozitív megerősítés
Az "anerkendende" pedagógiát cikkünkben az elismerés (felismerés) pedagógiának fordítottuk.
Pontos magyar megfelelője a pozitív megerősítés lehet és sok érdekességet olvashatunk róla különböző magyar oldalakon is.:
- https://tanarikor.hu/pozitiv-pedagogiai-szemlelet/
- https://www.magyar-iskola.sk/2020/08/pozitiv-pszichologian-alapulo-pedagogia/
Ha felismered a gyerek jó tulajdonságait, és ezt a gyerekkel is tudatosítod, akkor lesz önbizalma, hisz magában és ezzel az elismeréssel annál többet tudsz kihozni belőle. Ez a sportban és a magánéletben is igaz. Az a gyerek, akiben nem látnak semmit, az elveszti az önbizalmát és mindig a hibáira, gyenge pontjaira fog fókuszálni. Nehezen fog pozitívumokat találni magában és másokban is.
A sportólók neveltetésében pedig könnyebb úgy átadni az edzőnek a tudást, megtanítani a gyerekekkel az alapokat majd felépíteni őket, ha nem húzzuk le a gyereket egy piros tollal. Ebben szerintem Dánia, de a skandináv országok élen járnak és jól átemelték az elismerés pedagógiáját a mindennapi nevelésből a sportba is.
A dánok tanárok nem használnak piros tollat.
A honlapunkon és több SoMe-felületünkön is említést tettünk már a dánok utánpótlásneveléséről, amit nagyon jól és eredményesen csinálnak nem csak kézilabdában, de kiemelhetjük a női-férfi labdarúgást, jégkorongot, tollaslabdát, és kerékpárt is. Sokan, így mi is próbáltuk megfejteni mi lehet a titkuk a dánoknak, skandinávoknak, mitől tudnak világklasszis sportólókat nevelni? Nem hinném azt, és erre többször is tettünk utalást, hogy csak azért, mert jobban edzenek.
Te hogyan látod, miért van sok-sok olyan sportólójuk akiket a világ számos országában szeretnek és megbecsülnek ?
Szerintem, ahogy az előbb is mondtam a nevelés, az elismerés pedagógiája nagyban hozzájárul a sportólók sikerességéhez is. A kiinduló pont a szülőnél és az iskolában is az, hogy mihez jó a gyereked, erre nagy hangsúlyt fektetnek a nevelésben. Magyarországon, amikor a valamilyen hibát vétesz gyerekként, akkor felemlegetik, ez is rossz, és ez is rossz volt, majd piros tollal áthúzzák, hogy lásd a hibáid, Dániában nem használnak piros tollat."
Forrás és a teljes cikk: https://daniasport.hu/magyar-szivvel-dan-mentalitassal-mar-lassan-harminc-eve-a-dan-kezilabdaban-interju-mezei-hajnalkaval/
Laptop a gyerekeknek, csengő helyett zene és mosolygós tanárok – egyre több magyar gyerek tanul osztrák iskolákban
Modern felszerelések, mosolygó tanárok és diákok, gördeszkapark az udvaron és minden tanulónak saját laptop. A Fókusz stábja az ausztriai Oberwartban, azaz Felsőőrön forgatott, ahol nemcsak a diákok élete teljesen más, mint a magyar társaiké, hanem a tanárlét is. Ott egy pedagógus 1 millió forintnál is többet kereshet, és az oktatás minősége is különbözik attól, amit Magyarországon tapasztalni. A cél Ausztriában ugyanis nem a lexikális tudás átadása, hanem, hogy a gyerekek sikeresen boldoguljanak az életben.
Egy friss kutatás szerint már minden századik magyar diák osztrák iskolába jár.
2011 és 2021 között ötszörösére nőtt a magyar tanulók száma Ausztriában.
Csak a tavalyi évben 1367 új magyart írattak be osztrák intézményekbe. Ezzel több mint tízezer magyar ülhet az osztrák iskolák padjaiban, ám ez a szám nem tartalmazza azokat, akik időközben osztrák állampolgárságot szereztek. Ők is sokan vannak.
Magyarországon, amikor én is iskolába jártam, a lexikális tudáson volt a hangsúly. Minél többet, minél jobban, minél pontosabban. Mi másképp gondolkodunk
– mondta a Fókusznak Farkas Gyöngyvér, aki 2013 óta tanít az EMS felsőtagozatos iskolában. Az intézményben úgy gondolják ezért a diákok is szívesen mennek iskolába, és így nagyobb örömmel fognak tanulni vagy fogják elvégezni a feladatokat. Így próbálják elérni, hogy azt a tudást összeszedjék, ami a jövőjükhöz szükséges.
Persze nem csak a diákokhoz állnak más mentalitással Ausztriában. A Stepstone állásportál tavaly év végi felmérése szerint
havi bruttó 3543 euró a pedagógusok átlagbére,
ebben már a 13. és 14. havi fizetés is benne van. Ez mai árfolyamon 1 314 000 forint. Ezzel szemben Magyarországon több éves tapasztalattal, ez az összeg körülbelül háromszázezer forint.
Ez egy más világ
Oberwartban, azaz Felsőörön a magyar osztályban a gyerekek a matematikát például két nyelven tanulják. Sokan otthon, a szüleikkel magyarul beszélnek, de van, aki az iskolán kívül már csak a nagypapájától hall magyar szavakat.
Az osztrák oktatási rendszer teljesen különbözik a magyartól. A tanárok próbálják minél kreatívabban átadni a tananyagot, emiatt több a gyakorlat az órákon. A csengő helyett mindig más zenével jelzik, ha véget ért a tanóra. Ezzel is próbálják élvezetesebbé tenni az iskolai életet.
A tanítás reggel fél nyolckor kezdődik és általában egykor ér véget.
Hetente egyszer minden osztálynak van egy úgynevezett hosszú napja, amikor délután fél hatig bent vannak az iskolában. Ilyenkor inkább a könnyedebb, kreatívabb tantárgyakra fókuszálnak, mint például a rajz és az ének-zene. De lazulni az órák közben és után is van lehetőség.
U, mint ungarische
Az iskolában, ahol a Fókusz stábja forgatott, minden évben indítanak magyar nyelvű osztályokat, ők az U, mint ungarische, azaz magyar jelzést kapják. Heti háromszor van magyar órájuk, a többi tantárgyat két nyelven, magyarul és németül is tanulják. Azoknak a diákoknak, akik egyáltalán nem beszélnek németül, külön osztályt indítanak és felzárkóztatják őket, hogy aztán egyenlő eséllyel kezdjék el a többi tantárgy tanulását. Ezekben az osztályokban eleinte heti húsz órán át csak a nyelvet tanulják.
Farkas Gyöngyvér szerint, az elmúlt években egyre több magyar gyermek élvezi az osztrák oktatási rendszert. Még a nyelvi különbség sem akadály. Az intézmény egyetlen feltétele, hogy a diákoknak osztrák lakcímük legyen.
A legtöbben szerintem egy jobb jövőképet szeretnének adni a gyerekeiknek, egy jobb lehetőséget
– mondta a tanárnő. Szerinte a szülők célja, hogy a gyerekek egy olyan iskolarendszerbe kerüljenek, ahol valamilyen szakmát szereznek, tovább tudnak tanulni, esetleg egyetemre mehetnek. Úgy véli, így a szülők nyugodtabb életet tudnak nekik biztosítani.
Jókai Mór és Molnár Ferenc művei az osztrák iskolában
Ausztriában minden gyerek kap laptopot az iskolától, ezért nagyon sok lehetőség van a digitális oktatásra is
– magyarázta Hans-Peter Wolf, az iskola igazgatója. Ezért cserébe a szülőknek a laptop árának mindössze csak az egynegyedét kell kifizetni. Ezek után nem meglepő, hogy a könyvtárban Jókai Mór mellett a Pál utcai fiúk is megbújik. A tanárok igyekeznek magyar nyelvű regényeket is becsempészni a tanrendbe, amit ha kiolvasnak, film formájában meg is néznek.
A magyar mellett minden évben indítanak német, angol, sport és általános osztályt is, a diákok mégsem tesznek különbséget egymás közt. Azt mondják, ez is a jól működő iskolarendszer egyik titka. Farkas Gyöngyvér szerint az osztályfőnöknek nagyon fontos feladata, hogy a gyerekeket egy egységgé faragja.
Lehet más nemzetiségű, lehet magas, kicsi, vékony, kövér, a lényeg, hogy a négy év alatt, ők tényleg egységként éljék a mindennapjaikat
– fogalmazott.
https://rtl.hu/fokusz/2023/06/01/osztrak-iskolak-ausztria-magyar-diakok-tanarok-helyzete