Pedagógia 2 - Humanista pedagógia
Humanizmus:
A 14-16. században a haladó polgárság emberközpontú világnézete
Példaképe: a perfecta humanitas (a tökéletes személyiség, a testi és lelki harmónia)
A görög és római (antik) kultúra felfedezése, az antikvitás szellemiségének felélesztése
Petrarca és Boccaccio által alapított szellemi(irodalmi) irányzat
Jellemzi a skolasztikus hagyományoktól való elfordulás, a skolasztika bírálata
Cél: a sokoldalú ember, személyiség fejlesztése
Emberhez méltó élet
A humanizmus nevelési eszménye:
értelmi nevelés
Érzelmi nevelés
A tanulás nem gépies emlékezetbe-vésés
Óvakodj a túl sok tanulástól! A korlátlan tudományszomj elbutít. (Montaigne)
Fontos az önálló ítéletalkotás
Önálló gondolkodásra nevelés, önálló kutatás, utazások szerepe, értelemfejlesztés
„ A könyv nélkül való tudás, azaz valaminek az emlékezetünkben való rögzítése, nem tudás.”
Montaigne a tanulásról, megismerésről
„A tanuló alakítsa át a másoktól átvett ismereteket,
tegye azokat a saját magáévá,
tudjon önállóan ítélni, tanulása,
neveltetése, munkája, e célt szolgálja. „
A nevelés egyéb területei
Erkölcsi nevelés
A földi, a társadalmi együttélés szabályainak szerepe
Az ember erkölcsi élete nem alárendelt az istennek
Munkára nevelés
Testi nevelés
Testi erő, ügyesség fejlesztése
A test nevelése fontos (edzettség: az utazás viszontagságainak ellensúlyozására)
Esztétikai nevelés
A természet és művészet szépségének felfedezése
A szép, vonzó, kellemes környezet igénye
Minták: az ókori műalkotások
Az oktatás tartalma:
Felbomlik a hét szabad művészet (két oka: a tudományok fejlődése, az ókori kultúrák megismerése)
Kettéválnak a humán és a reáltudományok
A humán ismertek forrásai
Görög, latin nyelvek
Irodalom (klasszikusok olvasása, szép stílus)
filozófia
Cél: a Föld megismerése (a világ felfedezése)
Oktatási módszerek:
A könyvből vett tudás helyett megfigyelés, a világ megismerése: „ Én szeretném, ha a tanítványaimnak e nagy világ lenne a tulajdonképpeni tankönyve.” (Montaigne)
Szemléltetés
Kirándulás, utazás: „ Az emberi értelmet a világlátás bámulatosan fejleszti.”(Montaigne)
Tanítvány, tanuló beszélgetése
Ismétlések, játékosság, vidámság
A tanulók aktivizálása: „ a tanulást édessé, könnyűvé és gyönyörűséggé kell tenni a gyermek számára” (Rabelais)
A humanizmus gyermekszemlélete
A humanista emberközpontú felfogást kiterjesztik a gyermekre is
Új módszerek
Bizalom a diákkal szemben, testi fenyítés mellőzése
Közvetlen kapcsolat
Diák önkormányzat
Magánnevelés
Vittorino da Feltre (1378-1446)
Magániskolája: a vidámság háza: Casa Giacosa Ferraraban
A mantovai őrgróf gyermekeinek és a módos családok gyermekeinek iskolája
A játékosság a fontos
A vidám, gyermekbarát környezet
Klasszikusok műveire alapozott új műveltség
Janus Pannonius ír az iskoláról, amelyet sokan látogatnak külföldről
Erasmus von Rotterdam (1469-1536)
10-14 éveseknek tananyagot dolgozott ki „A tanulás, elemzés és a magyarázat módszere” című művében
„ A gyermek barátságos, ugyanakkor alapos oktatása, nevelése
„ A városias magatartású gyermek” párbeszédes illemtankönyv (1590, magyarul)
Erasmus a gyermekkor fontosságát hangsúlyozza
„ A balgaság dicsérete”- szatirikus bírálata korának
Az akarat szabadságának híve (vitája Lutherrel)
Barátságban Morus Tamással (Utópia)
Erasmus a gyermekről
A gyermek alaktalan, alkalmas a nevelésre
Kezdetben a tanító kedvéért tanul, majd tiszteli őt a tudásáért
Ha nem neveljük, állat marad
Mihelyt beszélni kezd ráfogható a tudományokra
Erkölcsösség és fegyelem
A gyermek természeténél fogva igényli a szeretetet
Juan Luis Vives, 1531
„A tudományok tanítása”
Az első didaktikai mű szerzője
A tanításnak két szakasza van
14 éves korig: nyelvtanulás
15-25 között: tudományos képzés (természettudományok, földrajz, csillagászat, matematika)
Kiemeli az anyanyelv szépségét, fontosságát
Tapasztalati megismerés hangsúlyozása
A tárgyi ismeretek fontossága
Vives a gyermekről
A gyermek adottságait, képességeit, jellemét meg kell ismerni és hozzá kell szabni a tanítást
Pszichológiai szempontok (egyéni fejlesztés)
A próbaidőszak beiktatása: a gyermek felmérése céljából
Különböző módszerek alkalmazása
A testnevelés fontossága, a szabadság
A pedagógus atyai jó barát, nem haszonért tanít, tudományszerető
Francois Rabelais (1490-1553)
1532, művei: Gargantua és Pantagruel
Gargantua skolasztikus neveltetésének eredménytelensége: a butaság
Fia: Pantagruel új nevelést kap
A tudás forrása: maga a természet
Az új nevelő: Ponokratész a megfigyelést alkalmazza, mozgás, munka, zene, tánc,látogatás a mestereknél, a patikában, kísérletek (borfejtő automata konstruálása)
Tökéletes szabad nevelés (magánnevelés keretein belül)
Michel de Montaigne 1533-1592
Fő műve: „Esszék”, 1580
Bírálja a skolasztikus iskolát, a monoton nyelvtanítást, a gondolkodás hiányát
A tekintélyelvű pedagógia elvetése: „ A tanár mindent rostáltasson meg neveltjével.”
Önálló elvek, álláspont kell
A szemléltetés fontossága
A humanizmus jelentősége
Világi műveltség
Emberközpontúság
Ember/gyermekközpontú pedagógia
Szabadság
Tudományosság
Reneszánsz életvitel, új viselkedési kultúra, öltözködés, étkezési szokások
Ember és természetkapcsolatának újraértelmezése
Művészetek fejlődése
Az individuum, a boldogság szerepének hangsúlyozása
Az antik kultúra és a nemzeti nyelv jelentősége
A tapasztalati megismerés kiemelése
Világi élet középpontba helyezése
A szabadság élménye (polgár/citoyen)
Forrás: Vincze Beatrix – Humanista pedagógia.ppt