A Megoldás, avagy az élet kulcsai

Segítők segítése (Hegedűs Judit)

Az iskola belső világának működéséhez elengedhetetlen, hogy a benne dolgozók és az ott tanuló gyermekek segítséget kapjanak olyan szakemberektől, akik egyrészt az iskolán belül, másrészt az iskolai kereteken kívül, de a nevelési-oktatási folyamat működését segítik elő. Talán nem is gondolunk bele, hogy milyen fontos lehet egy-egy pszichológus, szociális munkás segítő tevékenysége az iskolán belüli folyamatok alakulására, vagy a pedagógiai intézetek, a különféle alapítványok hogyan járulhatnak hozzá az iskolai élet fejlődéséhez. Ebben a fejezetben kiindulópontunk az lesz, hogy nem mindegy, hogy a nevelésben­oktatásban érdekeltek miként élik meg az iskolában zajló folyamatokat, éppen ezért hasznos áttekinteni azoknak a személyeknek, intézményeknek, szervezeteknek a működését, akik/amelyek támogatják egyrészt a gyermekek és a pedagógusok megfelelő mentálhigiénés állapotát; másrészt elősegítik az iskola demokratikus légkörét; harmadrészt pedig a pedagógusoknak szakmai tanácsot adnak a nevelői-oktatói munka végzéséhez.

5. 1. A pedagógiai mentálhigiéné

„De honnan meríthető elegendő kedv, erő és tudás ehhez az életet formáló hivatáshoz? Hogyan lehetséges az oktatási-nevelési céloknak folyamatosan, magas szinten megfelelni? A szaktudást naprakészen tartani és az iskola világának viharaiban helytállni?" - gyakran merül fel ez a kérdés a pedagógusi munkával kapcsolatban. Ugyanakkor a másik oldalról sem szabad elfeledkezni, a diákok túlterhelése, a folyamatos megfelelési kényszer komoly problémaként merül fel ennél a csoportnál is. Nem véletlen, hogy egyre határozottabb igényként fogalmazódik meg a pedagógusok és a gyermekek mentálhigiénés állapotának gondozása, amely az iskola belső világának sajátos területeként jelenik meg napjainkban.

A mentálhigiéné egyre gyakrabban használt fogalom a pedagógiai közéletben is, azonban meghatározása nem egyszerű feladat. A köztudatban a mentálhigiénét azonosítják a lelki egészséggel, azonban fontos kiemelni, hogy ez a fogalom nemcsak egyszerűen a pszichés megbetegedések és magatartászavarok kezelését jelenti, hanem azoknak a megelőzését, a lelki értékek, a kapcsolati kultúra fejlesztését is.

Az iskola sokféle módon tud hozzájárulni a mentálhigiénés szemlélet, kultúra alakulásához. Leginkább azzal, ha olyan belső világot, olyan belső viszonyokat teremt, amelyek alkalmasak annak az együttélési kultúrának az elsajátítására, gyakorlására, amelynek középpontjába a másik ember tisztelete kerül. Az iskolán belül mind a gyerekek, mind pedig a pedagógusok lelki egészséggondozása elengedhetetlen feladat, hiszen mind a két csoportot számos olyan tényező, hatás éri, melyek felgyorsíthatják a kiégés, a lelki elfáradás veszélyét. Ilyen tényezők és hatások például a diákok részéről a már említett túlzott leterheltség, a teljesítési kényszer, az idő nem megfelelő beosztása, a diáktársakkal vagy tanárokkal való megoldatlan konfliktusok vagy akár az iskolán belül elszenvedett agresszió, melyről még a későbbiek során lesz szó. A pedagógusok mentálhigiénés állapotát kedvezőtlenül befolyásolhatják - mint minden emberrel foglalkozó szakmában, itt is - a pszichés terhelés, az iskolán belüli szervezeti, személyek közötti konfliktusok, a munkára utaló közvetlen visszajelzés hiánya, a nagy felelősség stb. Ezen jelenségeknek tudatos kezelése elengedhetetlen, ebben nyújthatnak segítséget a különféle segítő szolgálatok, szervezetek, akiknek tevékenységével részletesebben is fogunk foglalkozni.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a pedagógiai mentálhigiéné egyaránt jelenti az iskolai munkában jelen lévő, megoldandó lelki egészségvédelmet, a mentális egészség fenntartását szolgáló értékek közvetítését, az ezt elősegítő magatartás, szokásrendszer kialakítását, a pedagógus munka lelki egészségvédelmét. A mentálhigiénés szemlélet érvényesülése azt jelenti, hogy egy olyan iskolai élettérről beszélhetünk, ahol segítik az ott élők lelki egészségének védelmét, megtanítják arra mind a pedagógusokat, mind a gyerekeket, hogy miként védjék saját lelki egészségüket. Ennek érdekében azonban számos feladat körvonalazódik az iskolák és benne élők előtt. A következőkben ezeket a feladatokat nézzük át (Buda, 2002):

•           Az emberi személyiség fejlődésének elősegítése, önismeret fejlesztése.

•           Az esetleges zavarok (például családi ártalmak, iskolai ártalmak) megszüntetésének segítése.

•           Az emberi kapcsolatok kulturáltságának fokozása.

•           A kiscsoportokon (osztályok, tantestületek), szervezeten belüli kommunikációs és interakciós viszonyok humanizálása.

•           A segítés, a tolerancia gyakorlatának kialakítása.

Láthatjuk, hogy a mentálhigiéné a különféle ágazatok komplex együttműködését jelenti, amihez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő kommunikáció. (Lásd a 2. és a 3. fejezetet.) A fent megfogalmazott feladatok ellátásában a politika, a vallás, a közösség, a család, a kulturális, közoktatási intézmények éppen úgy részt vesznek, mint az egészségügyi, segítő és szakmai szolgáltatók. A következőkben elsősorban a közoktatási intézmények szemszögéből vizsgáljuk meg a pedagógiai mentálhigiéné megvalósításának lehetőségeit, feladatait, a benne részt vevő személyek szerepét. (A szerepekről lásd még a 2.3. alfejezetet)

5. 2. Pszichológusok az iskolában

A mentálhigiénés gondozásban igen kiemelt szerepük van az iskolapszichológusoknak. Az iskolai élet szinte valamennyi történésének van pszichológiai vonatkozása. Gondoljunk csak olyan mindennapi eseményekre, mint például a tanítási módszerek megválasztása, az értékelés, a gyerekek viselkedésének befolyásolása, az osztály mint csoport megismerése, az iskola vezetésével összefüggő teendők, a szülőkkel alakuló kapcsolat vagy akár a különböző konfliktusok feloldása (Kósáné és Ruskó, 1997).

Az iskolapszichológusi munkakörbe a közoktatási törvény szerint az alkalmazható, aki pedagógiai szakpszichológus végzettséggel és szakképzettséggel, vagy pszichológus és pedagógus végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik (17. § 4. bekezdés). Az iskolapszichológus alkalmazása nem kötelező, így az adott intézmény fenntartójától függ, hogy biztosítja- e ezt a lehetőséget.

Az iskolapszichológusra várható feladatok köre igen komplex, sokrétű. Ezek közül a legfontosabbakat érdemes röviden kiemelni: 

• Pszichológiai tárgyú felmérések, vizsgálatok készítése az iskolában: például szociometriát, iskolai klímavizsgálatot készítenek, de egyéni vizsgálatot is végezhetnek, például pszichológiai szűrővizsgálatokat, mellyel a beilleszkedési zavarokkal, pszichológiai rendellenességekkel, tanulási nehézségekkel, teljesítményzavarral küzdő gyerekeket kiszűrik.
• Pszichodiagnosztika alapján a gyermekeket a megfelelő intézménybe, szakemberhez utalják.
• Segítségnyújtás a speciális tantervek kidolgozásában, az osztályokba való sorolásnál, az iskolakezdésnél, a beilleszkedésnél.
• Iskolai kudarcok kezelése, pályaválasztási tanácsadás.
• Krízishelyzetek kezelése.
• Konzultáció, tréning, szupervízió, esetmegbeszélés szervezése és vezetése.
• Részvétel a pedagógusok pszichológia továbbképzésében.
• Tematikus csoportok vezetése diákok részére a prevencióhoz kapcsolódó témákról: pl. egészséges életmód, dohányzásról való leszokás, drogprevenció, stressz-megküzdő technikák tanulása, egészséges pszichoszexuális magatartás tanítása.
• Tanácsadás (fogadóóra tartása) többféle témában pedagógusoknak, szülőknek, gyerekeknek egyaránt:

-         tanulási és magatartási zavarok,

-         szülőkkel való munka,

-         pályaválasztás

-         tehetséggondozás

-         csoportdinamikai folyamatok kezelése

• Konfliktuskezelésben való részvétel, a gyerek-gyerek, pedagógus-pedagógus és az iskolavezetés-nevelő közötti ütközésekben való közvetítés.
• A különböző tanácsadó szolgálatok koordinációja. 

Az iskolapszichológusok elsősorban preventív, problémamegoldó feladatokat látnak el, illetve enyhébb magatartási, családi és pszichés problémák kezelésére és korrekciójára is sor kerülhet, de általánosságban megfigyelhető, hogy egyéni terápiát nem végeznek. A súlyosabb, komplexebb problémák kezelését a nevelési tanácsadókhoz utalják. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az iskolapszichológusok tevékenységükkel elsősorban a pedagógiai munkát segítik annak érdekében, hogy az iskolában mind a pedagógusok, mind pedig a gyermekek örömmel és eredményesen tevékenykedjenek. Ennek érdekében szoros együttműködésre van szükség az intézmény pedagógusaival, a tanulók családjaival, az iskola szűkebb és tágabb környezetével, a más szakszolgálatokkal.

Az iskolapszichológus a fent felsorolt feladatok elvégzéséhez különféle módszereket alkalmazhat, ezek közül kettőt emelnénk ki. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az óralátogatás, a hospitálás, melynek segítségével megismeri a diákokat, az osztályt, illetve lehetősége nyílik arra, hogy megismertessék a gyerekeket az iskolapszichológus tevékenységével. Sajnálatos módon nem minden esetben egyértelmű a hospitálásokon az iskolapszichológusok szerepe, erről tanúskodik Kósáné Ormai Vera, egy iskolapszichológus visszaemlékezése is: „Fontosnak éreztem, hogy semmiféle szorongás vagy félelem ne kapcsolódjék jelenlétemhez, hogy az iskola amúgy is teljesítmény- és értékelésközpontú világában ottlétem ilyen szempontból oldott, semleges legyen, miközben érzékeltettem, hogy az iskolához tartozom, és elsősorban a gyerekek érdekelnek. Ezt nem mindig sikerült elérnem. Még egy év után is előfordult, hogy amikor egy gyerek miatt bementem az órára, a tanítónő azt mondta: „Azért jött a Vera néni, hogy megnézze, ki milyen jól viseli magát. " Vagy az egyik első osztályban: „Vera néni megfigyeli és felírja magának, ki mehet jövőre második osztályba. (Természetesen ilyenkor még a jegyzetfüzetemet is becsuktam.)" (Kósáné és Ruskó, 1997.)

Igen gyakran alkalmazott módszer a tanári konzultáció, melynek során a pedagógus(ok) és a pszichológus előre egyeztetett időpontban a tanítványaikkal kapcsolatos problémákat megbeszélik. Ez a megbeszélés történhet a problémában érintett más személyek (például gyermekvédelmi felelős, több pedagógus) részvételével.

Az iskolapszichológussal szemben is megfogalmazódnak elvárások, melyek figyelembevétele elengedhetetlen feltétele az etikus szakmai tevékenységnek (Mihály, 2001): 

·        Az iskolapszichológus tartsa tiszteletben az emberi értékeket és jogokat!

·        Törekedjék a gyermekek és fiatalok jólétének a biztosítására és védelmére, az oktatási, a pszichológiai és a hozzájuk kapcsolódó egyéb szolgáltatások általi fejlesztések megfelelő minőségére!

·        Az iskolapszichológus kizárólag a saját szakmai kompetenciáin belül tevékenykedjék, és folyamatosan törekedjék elméleti és gyakorlati képességeinek a fejlesztésére!

·        Igyekezzék elérni és megtartani a szakmai kompetenciák és az etikai magatartás legmagasabb szintjét!

Talán a fent leírtakból is érzékelhető, hogy az iskolapszichológus nagy terheket és felelősséget vehet le a pedagógusok válláról, hiszen szaktanácsadással, a problémák speciális kezelésének megismertetésével segítséget nyújt a mindennapi, valóságos élethelyzetek kezelésében. Sajnálatos módon azonban sok iskola anyagi nehézségek miatt nem tud élni azzal a lehetőséggel, hogy iskolapszichológust alkalmazzon.

5. 3. Gyógypedagógusok és fejlesztő pedagógusok az iskolában

Az 1990-es években egyre határozottabb elvárásként fogalmazódott meg a közoktatással szemben, hogy alkalmazkodjon a diákok eltérő képességeihez, fogadja be a többségi iskola azokat a gyermekeket is, akik valamilyen szempontból speciális, különleges bánásmódot igényelnek. (A témával részletesebben foglalkozik az Esélyegyenlőtlenség és méltányos pedagógia című kötet.)

A velük való foglalkozás nem egyszerű feladat, hiszen a pedagógusoktól egyrészt nagyfokú szociális érzékenységet, empátiát, az eltérések elfogadásának, a különbségek kezelésének a képességét várja el; másrészt rendelkeznie kell olyan gazdag módszertani repertoárral, melynek segítségével képes lesz a differenciálásra, a kooperatív tanulás elősegítésére. Azonban joggal felmerül a kérdés, vajon képes- e minderre a pedagógus segítség nélkül mondjuk egy 30 fős osztályban? Néhány év tapasztalata során egyértelművé vált a válasz: nem, szükség van olyan speciális szaktudással rendelkező személyre az iskolában, aki segíteni tudja egyrészt a sajátos nevelési igényű (különböző fogyatékossággal rendelkező) gyermekek fejlesztését; másrészt aki a tanulási hátrányokat felismeri, kiszűri, majd segít a hátrányokkal küzdő tanuló fejlesztésében.

A közoktatási törvény 2003. évi módosítása előírta, hogy az integrált nevelés feltétele gyógypedagógus alkalmazása vagy utazó gyógypedagógiai hálózat igénybevétele. Sajnálatos módon az iskolák jelentős részében nincs külön gyógypedagógusi státusz. Az újfajta szerepkör megjelenése mind a gyógypedagógusok, mind pedig a többségi pedagógusok számára nagy kihívást jelentett, hiszen egymás tudására alapozva kell együttműködniük egymással a gyermek érdekében a következő területeken:

•          tanácsadás: módszertani kérdésekben, taneszközök kiválasztásában, követelmények meghatározásában, stb.

•          konzultáció az integráció problémáiról

•      a befogadó pedagógusok önképzésének és továbbképzésének segítése bemutatók szervezésével, más intézmények meglátogatásával, szakmai előadások tartásával, szakirodalom ajánlásával

•           a szülők bekapcsolása a speciális nevelő-fejlesztő munkába.

Nem szabad összekeverni a gyógypedagógus és a fejlesztő pedagógus szerepkörét. A gyógypedagógus elsősorban a valamiféle fogyatékossággal rendelkező gyermekek fejlesztésével foglalkozik, míg a fejlesztő pedagógusnak feladatai közé elsősorban a pedagógus jelzése alapján a tanulási hátrányok, a fogyatékosságok felismerése és megfelelő szakemberhez irányítása tartozik, illetve - amennyiben megvan a megfelelő szakirányú végzettsége - fejlesztéseket is végezhet. Nagyon fontos kiemelni, hogy a fejlesztő pedagógus nem gyógypedagógusként van jelen az iskolában, bár rendelkezhet gyógypedagógus végzettséggel, ugyanakkor lehet pedagógus is, aki speciális képzésen vett részt.

A fejlesztő pedagógus olyan speciális szakember, aki ismeri a fejlődés és fejlesztés főbb elméleti koncepcióit, a személyiség és az értelmi fejlődés életkori és individuális jellemzőit, a tanulási nehézségek pszichológiai és pedagógiai diagnosztikai eljárásait. A fejlesztő pedagógus az átlagos IQ-val rendelkező, nem fogyatékos 3-10 éves korosztály pedagógusa, akinek elsődleges feladatai a teljesítményzavaros gyermekekkel való foglalkozás, a diagnosztizálás, a speciális szakemberekkel való kapcsolatfelvétel és együttműködés.

A gyógypedagógusok és a fejlesztő pedagógusok jelenléte az iskolában viszonylag új elem, talán ezért is fordul elő, hogy helyük nem minden esetben tisztázódott az iskola szervezetén belül. (Lásd a 2. fejezetet.)

5. 4. Gyermekvédelem az iskolában

A gyermekvédelem az iskolán belül is szerepet kell, hogy kapjon. A gyermek- és ifjúságvédelem a közoktatási intézményben tágabb értelemben egyrészt azt jelenti, hogy biztosítani szükséges azt, hogy a tanulókat semmiféle negatív megkülönböztetés ne érje származása, színe, neme, vallása, nemzeti-etnikai hovatartozása, esetleg a családjának szociokulturális helyzete miatt; másrészt az iskolai általános gyermekvédelemhez tartozik a gyermek- és diákjogok biztosítása, melyet - többek között - az 1991-es gyermekjogi törvény, az 1997-ben kiadott gyermekvédelmi törvény és a közoktatási törvény tartalmaz. (A gyermeki jogokkal részletesen a Család, gyermek, társadalom című kötet foglalkozik.) Az iskolákban minden gyermek számára kötelesek biztosítani a prevenciós programokat, melyek célja az, hogy felkészítsék arra a tanulókat, hogy a veszélyeztető körülményeket (például kábítószer­fogyasztás) felismerjék, fejlesszék önismeretüket, kommunikációjukat annak érdekében, hogy a veszélyes helyzetekben képesek legyenek nemet mondani.

Az általános gyermekvédelmi feladatok mellett speciális feladatokat is el kell látnia az iskolának. Ilyen különleges helyzet lehet az, amikor a tanuló - környezete, családja vagy bármely más miatt - veszélyeztetett helyzetbe kerül. (A veszélyeztetett gyermekkel foglalkozik még a Család, gyermek, társadalom és az Esélyegyenlőtlenség és méltányos pedagógia című kötet.)

Igen kényes pont a gyermekvédelmi felelős személyének kérdése, mivel a jogi dokumentumokban nem történt meg e feladatkört ellátók végzettségének pontos meghatározása, emiatt nagyon gyakran e feladatok ellátására kevésbé felkészült pedagógusokat jelöltek ki.

A gyermek- és ifjúságvédelmi felelősnek a 11/1994. MKM rendelet és a közoktatási törvény alapján az alábbi feladatokat kell ellátnia:

•          segíti az iskola pedagógusainak gyermek- és ifjúságvédelmi munkáját;

•    az osztályokat felkeresve tájékoztatja a tanulókat arról, hogy milyen problémával, hol és milyen időpontban fordulhatnak hozzá, az iskolán kívüli gyermekvédelmi feladatokat ellátó intézményekről. Az alsósok esetében érdemes rajzzal „elmagyarázni", hogy kihez fordulhatnak, ha valamilyen problémájuk van;

•          a veszélyeztetett tanulóknál - a veszélyeztető okok feltárása érdekében - családlátogatáson megismeri a tanuló családi környezetét;

•          feltárja az indokolatlan iskolai hiányzások okait;

•     biztosítja kell a hátrányos helyzetben lévő tanuló felzárkóztatását, ha szükséges, korrepetálásokat szervez;

•     az osztályban tanító pedagógusok jelzése alapján - a segítőszolgálatok címével - segít azoknak a családoknak, amelyeknek anyagi okok vagy veszekedések miatt diszharmonikussá vált életvitelük;

•         rendszeres óralátogatásokkal nyomon követi a hátrányos helyzetű tanulók tanulmányi előmenetelét, a tanórán kívüli viselkedését;

•         gyermekbántalmazás vélelme vagy egyéb pedagógiai eszközökkel meg nem szüntethető veszélyeztető tényező megléte esetén értesíti a Gyermekjóléti Szolgálatot;

•          a Gyermekjóléti Szolgálat felkérésére részt vesz az esetmegbeszéléseken;

•          a tanuló anyagi veszélyeztetettsége esetén kezdeményezi, hogy az iskola igazgatója indítson eljárást a tanuló lakó-. illetve ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalánál rendszeres vagy rendkívüli gyermekvédelmi támogatás megállapítására, szükség esetén a támogatás természetbeni ellátás formájában történő nyújtása érdekében;

•         az iskolában a tanulók és a szülők által jól látható helyen közzéteszi a gyermekvédelmi feladatot ellátó fontosabb intézmények (pl. Gyermekjóléti Szolgálat, Nevelési Tanácsadó, drogambulancia, ifjúsági lelkisegély-szolgálat, gyermekek átmeneti otthona, stb. címét és telefonszámát;

•    az iskola nevelési programja, gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatai keretében egészségnevelési, ennek részeként kábítószer-ellenes program kidolgozásában segít, végrehajtását figyelemmel kíséri;

•          tájékoztatást nyújt a tanulók részére szervezett szabadidős programokról;

•         a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekeket felméri az osztályfőnökök közreműködésével;

•         drog- és bűnmegelőzési programokat szervez.

A gyermek- és ifjúságvédelmi felelős bemutatkozására és a szülők tájékoztatására jó alkalom az év elején megtartandó szülői értekezlet, akár a szülőknek nyomtatott formában oda is adhatják a gyermekvédelmi felelős fogadóóráját, elérhetőségét. Érdemes a diákok számára fenntartani egy „postaládát", melybe üzenetet lehet hagyni a gyermekvédelmi felelősnek, hiszen nagyon sok gyermek nem meri nyíltan elmondani a problémáit.

Már fent említettük, hogy a gyermekvédelmi felelősnek kapcsolatban kell lennie a Gyermekjóléti Szolgálattal, hiszen „az iskola kapocs a család és a Gyermekjóléti Szolgálat között". Elengedhetetlen, hogy mindennapos kapcsolatban legyenek egymással, tudjanak az iskolán belüli problémákról, jelezzenek vissza a gyermekvédelmi felelősnek, hogy milyen intézkedéseket tettek.

Nemcsak a Gyermekjóléti Szolgálattal való együttműködés jelentőségét kell kiemelnünk, hanem az iskolán belüli kommunikáció fontosságát. A gyermekvédelmi felelős segítő partnere a pedagógusnak: felvilágosítja a pedagógusokat, elsősorban az osztályfőnököket a hátrányos helyzet, a veszélyeztetettség tüneteiről, illetve ezek észlelése esetén a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős számára való jelzés lehetőségéről. Ha ez a kapcsolat nincs meg, komoly problémák, a gyermek jelzéseinek figyelmen kívül hagyásához vezethet. Nem biztos, hogy a gyermekvédelmi felelős minden gyermeket teljes mértékben meg tud ismerni, az osztályban tanító pedagógusokban tudatosítani kell, hogy ők azok, akik leginkább felismerhetik a gyermek problémáit. A gyermekvédelmi feladatok ellátásában részt kell vennie mindegyik pedagógusnak. Az iskolai gyermekvédelmi munka felelőse az intézmény vezetője, ő jelzi a problémákat az egyéb gyermekvédelmi szakszolgálatok felé.

Az iskolában előforduló leggyakoribb problémák közül emelünk ki néhányat:

-   Anyagi problémák: „A D. a város egyik legrosszabb állapotában lévő utcában él családjával. A munkanélküli szülők 5 közös gyermeket nevelnek, a legidősebb 20 éves, a legfiatalabbak a 8 éves D. Az apa italozó életmódot folytató, alkalmi munkavállaló, az anya gyenge értelmi képességgel rendelkezik, aluliskolázott, szintén alkalmi munkát szokott vállalni. A szociális problémák állandóak. Lakáskörülményeik rosszak, nincs víz, lelakott, koszos és rendetlen a lakás. A szülők, a gyerekek rendszerint ápolatlanok, koszosak. "

-    Bántalmazás: „Az apa rendszeresen veri a gyereket, P. gyakran kék és zöld foltokkal jelenik meg az iskolában. Viselkedése agresszív, kezelhetetlen. A szülők nem hajlandók elfogadni semmiféle segítséget, tanácsot, a pedagógusokkal is agresszívak."

-    Kábítószer-fogyasztás: „Sz. hol túlzottan feldobott, hol pedig teljesen letargikus, amikor bent van az iskolában. Szélsőségesen viselkedik, rendszeresen eltűnnek dolgok körülötte, társas kapcsolatai nem átláthatóak, idősebb, köztudottan kábítószert fogyasztókkal tölti idejét. Mindenféle segítségadást elutasít. "

-     Családi problémák: „A szülők éppen válófélben vannak, otthon rendszeres a veszekedés. Hol az anyagi dolgokon, hol a gyerekek elhelyezésén megy a vita. A gyerekek elbizonytalanodtak, az iskolában romlott teljesítményük, kedvtelenek, társas kapcsolataik megromlottak. "

E néhány eset is rámutat arra, hogy a gyerekek gyakran komoly, számukra megoldhatatlannak tűnő problémákkal jönnek az iskolába, melyek megoldásában nem minden esetben kapnak segítséget. E segítségnyújtás elmaradásának az oka általában az, hogy maga az iskola sem tud mit kezdeni a gyermek problémájával. Ugyanakkor folyamatosan érzékelhető, hogy mennyire nehéz az iskolai gyermekvédelem helyzete, mivel a gyermekek beviszik az iskolákba a családok problémáit: az elszegényedés, a munkanélküliség, a kilátástalan lakáshelyzet, a közműtartozások, az etnikai problémák egyre intenzívebben jelentkező gondjait (Makai, 2002).

5. 5. Kortárssegítők

Pedagógusként gyakran tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek és még inkább a serdülők könnyebben mondják el saját kortársaiknak problémáikat, mint a szakembereknek, a felnőtteknek. Éppen ezért kiemelkedő szerepet tölthetnek be a kortárssegítők mind a problémák megelőzésében, mind a kezelésében.

A kortárssegítők Földes Petra meghatározása szerint olyan fiatalok, akik „az egykorú partnerek között eredendően meglévő azonosulási képességet mozgósítva, mellérendelt szerepből igyekeznek segítséget nyújtani társaiknak. Sokszor a híd szerepét töltik be a fiatalok és a kompetens szakemberek között. Ez a híd valódi tereken és időkön ível át: az iskola vagy az utca világát köti össze a segítő intézményekkel, az éjszakai életet a nappal igénybe vehető segítséggel. "^[1][1] A kortárssegítők önkéntes munkaként végzik feladataikat, nem kapnak érte pénzt, viszont komoly felkészítésen kell részt venniük.

A kortárssegítővé váláshoz szükséges egy 100-200 órás kurzus elvégzése, melynek során a személyiségfejlesztésen, az önismeret megerősítésén kívül a segítői munka eszköztárával (kapcsolatfelvétel, segítő beszélgetés) is megismertetik. A képzés során kiemelt figyelmet szentelnek a kommunikációs készségek fejlesztésére, a konfliktuskezelésre. A kortárssegítő természetesen kap segítséget, képzett szakemberek segítik mind a képzés, mind a segítségnyújtás folyamatában.

A kortárssegítésnek az iskola a leggyakoribb helyszíne, melynek módszerei igen sokfélék lehetnek: egy-egy serdülőkori problémát feldolgozhatnak kisebb csoportban; segítik az új tanulók beilleszkedését; folyamatosan támogatják például a fogyatékossággal élő diáktársukat; korrepetálják a tanulási nehézségekkel küzdő társaikat; különféle programokat szerveznek. Kortárssegítés jelen van a felsőoktatásban is, ahol a hallgatók nyújtanak gyakorlati tanácsokat társaiknak az egyetemi élet megismerésében, a problémák megoldásában.

Az önkéntes kortárssegítés rendszerint alapítvány tevékenységi köréhez kapcsolódik. Rendszerint nem egy meghatározott intézményben végeznek segítő tevékenységet, hanem bárki fordulhat hozzájuk, aki szükségét érzi a segítségnek. Rendszerint ekkor már a nehézségek kezelése miatt fordulnak segítségért. Az önkéntes csoportosulások között gyakran megtalálható az, hogy egy-egy problématípusra specializálódnak, így például a drogproblémák kezelésére, de tudunk olyan kortárssegítőkről, akik párkapcsolati tanácsadást folytatnak vagy a karrierépítésben, pályaválasztásban adnak segítséget.

A kortárssegítés hasznáról érdemes néhány gondolatot megfogalmazni, hiszen mind a kortárssegítő, mind pedig a „kliens" rengeteget profitálhat ebből a folyamatból. A kortárssegítést végző tapasztalatokat szerezhet az emberekkel való kommunikációról, a segítő intézményrendszer működéséről, valamint fejlődik önállóságuk, felelősségtudatuk. A segített gyakran jóval nagyobb biztonságot érez, hogy kortársához fordul problémájával, könnyebben tudja sok esetben megfogalmazni problémáját. A kortárssegítés pedagógiai jelentősége sem megvetendő, hiszen megtaníthatja a fiatalokat arra, hogy figyeljenek egymásra, alternatív és hasznos szabadidős tevékenységet is jelenthet a fiataloknak.

5. 6. Diákönkormányzat

A közoktatási törvény, valamint a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet lehetővé teszi az úgynevezett diákönkormányzatok létesítését, melynek az egyik legfontosabb feladata a tanulók érdekeinek képviselete. Fontos kiemelni, hogy a törvény nem írja elő a diákönkormányzat létrehozását, így ennek hiánya némi képet adhat annak az iskola „demokratikus" légköréről is. A diákönkormányzat tevékenysége a tanulókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed. A diákönkormányzat munkáját a tanulók által felkért nagykorú személy segíti, aki általában a pedagógusok közül kerül ki.

A diákönkormányzatnak számos joga van: a döntési hatáskör mellett egyetértési, kezdeményezési, véleményezési és javaslattételi jogokkal is rendelkezik. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a legfőbb jogaikat:

 Láthatjuk, hogy a diákönkormányzat nem csak jogi, hanem pedagógiai feladatkört is betölt, hiszen egyrészt biztosíthatja az iskola demokratikus működését, másrészt az autonómiára, a felelős állampolgári tudatra is nevelhet.

A diákönkormányzatok tagjai olyan tanulók, akiket rendszerint az osztály delegál, azonban gyakran megfigyelhető, hogy az osztályfőnökök jelölik ki. A pedagógusok azonban elsősorban olyan diákokat szeretnének látni a diákönkormányzat tagjai között, akik megbízhatóak, konformak, jó tanulók, így nem annyira a diákok érdekeit és jogait tartják szem előtt, hanem a tanároknak való megfelelést.

A diákönkormányzatok működése nem minden esetben zökkenőmentes, hiszen megfigyelhető a pedagógusok ellenérzete, a diákuralomtól való félelem, illetve a diákok nem tudnak élni a jog adta lehetőségekkel, a döntéshozás, a felelősségvállalás, a választás lehetőségével. A közoktatási törvény ugyan nem írja elő a diákönkormányzatok szervezeti és működési szabályzatának elkészítését, de javasolt a működési keretek meghatározása, melynek a főbb elemei a következők:

>         Diákönkormányzat felépítése: például szerkezete, a tagok delegálásának módja, létszáma

>         A tagok, a képviselők és a felnőtt segítő feladatai, jogai és kötelességei

>         Tisztségviselők típusai, feladataik, jogkörük, választásuk, beszámolási kötelezettségeik

>         Diákönkormányzati ülések összehívásának rendje, gyakorisága

>         Képviselet: ki milyen terjedelemben jogosult a diákönkormányzat képviseletében eljárni

>         Beszámolási kötelezettség formájának, idejének meghatározása

>         A diákönkormányzat pénzügyeinek kezelése, döntési jogkörök

>         A diákönkormányzat intézményen belüli és intézményen kívüli kapcsolatrendszere, a kapcsolattartásra vonatkozó szabályok és alapelvek

>         Döntéshozatali rend, a diákönkormányzat határozatképessége

>         Aláírásai jog

Évente legalább egy alkalommal kötelező megszervezni az úgynevezett diákközgyűlést, melyen - a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-a szerint - áttekintik a gyermeki és tanulói jogok helyzetét, érvényesülését, illetve a házirendben meghatározottak végrehajtásának tapasztalatait. E közgyűlés megszervezésében a diákönkormányzatnak is hatékony szerepet kell vállalnia.

A diákönkormányzatok hatékony működése alapvető feltétele egy iskola demokratikus működéséhez, hiszen ezáltal a gyerekek is megtanulhatják jogaik érvényesítéseit, egy szervezet működésének szabályait, folyamatát, jellemzőit. A diákönkormányzatnak nem egy válogatott, magát felsőbbrendűnek képzelő közösségnek kell lennie, hanem a diákság érdekeit védő szervezetnek, melynek tagjai korrekten és folyamatosan közvetítik osztályuk felé a diákönkormányzati tevékenységük során szerzett információkat, osztálytársaikat is bevonják az egész diákközösséget érintő tevékenységbe.

5. 7. Szabadidő-szervező

Az iskolában nemcsak a tanórai tanulásra kell gondolnunk, hanem a szabadidős programokra is, melyek egyfajta indirekt nevelési lehetőségként jelenik meg a nevelési-oktatási folyamatban. A megfelelően szervezett szabadidős programok segítségével sokkal árnyaltabb képet kaphat a pedagógus a diákokról, hiszen olyan értékek kerülhetnek felszínre, melyekre egy-egy tanórai kereten belül nem figyelünk fel. A szabadidős programok szervezésében egyrészt részt vesz a diákönkormányzat, másrészt az úgynevezett szabadidő-szervező, akit 2003. szeptember elsejétől a 300 tanulónál nagyobb létszámú iskolában és kollégiumban kötelező alkalmazni.

A szabadidő-szervező feladata többek között a pedagógiai programhoz kötődő, illetve nem kötődő tanórán kívüli foglalkozások megszervezése, a tanulóközösség, a szülői szervezet programjainak segítése, a szervezést segítő tájékoztatás nyújtása, az iskolai hagyományokkal, az egészséges életmóddal, a nemzeti értékekkel és a környezeti neveléssel kapcsolatos szabadidős tevékenységek tervezése (11/1994 MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről módosítására kiadott 8/2000-es OM rendelet 6/B§).

Fontos, hogy a szabadidő-szervező feladatai mindig megfeleljenek a helyi adottságoknak, vegyék figyelembe az iskola sajátságait a gyerekek, a szülők, a pedagógusok igényeit. Mivel a szabadidő-szervező feladata nagyon összetett, alapvetően kapcsolódik mások munkájához, lényeges, hogy munkájában ne legyen egyedül, mert csak akkor tud számottevő eredményt elérni, ha számíthat a pedagógusok és egyéb dolgozók együttműködő segítségére. Fontos, hogy az iskola többi alkalmazottja is ismerje munkakörét, tudja, hogy az érdemi tervezésre és szervezésre hivatott, segítséget nyújt számukra például a kirándulások szervezésében is.

5. 8. Pedagógiai szakmai szolgáltatás és pedagógiai szakszolgálat

Nemcsak a diákokat segítő intézményekről kell szót ejteni, hanem a pedagógusok szakmai tevékenységét támogató szakmai szolgáltató intézményekről is. A közoktatási törvény a megyei önkormányzatok kötelező feladataként jelölte meg a pedagógiai szakmai szolgáltatás biztosítását. Pedagógiai szakmai szolgáltató intézményeket, pedagógiai intézeteket az önkormányzatokon kívül mások is fenntarthatnak.

A pedagógiai szakmai szolgáltatások körébe számos feladat tartozik, ezek közül emelünk ki néhányat a közoktatási törvény (36. §) és a 10/1994. MKM (7., 8., 9., 10. §) rendelet segítségével:                                 

·     Pedagógiai értékelés: pl. mérési rendszer működtetése; feladatbankok és mérőeszközök fejlesztése, hozzáférhetőségük biztosítása; a nevelési-oktatási intézmények belső értékelési rendszerét segítő tanácsadás, intézményértékelési eszközök és módszerek megismertetése és terjesztése stb.

·     Szaktanácsadás: pedagógiai programok, helyi tantervek, házirendek és más dokumentumok elemzése, elkészítésének és alkalmazásának segítése; a pedagógiai fejlesztő tevékenység elemzése, értékelése, segítése; tankönyv és taneszközök készítésének, kiválasztásának segítése; pedagógiai módszerek, eszközök, eljárások megismertetése, terjesztése, egyéni szakmai tanácsadás.

·     Pedagógiai tájékoztatás: pedagógiai szakkönyvtár működtetése; iskolai, kollégiumi könyvtárak tevékenységének módszertani segítése; oktatástechnikai és oktatástechnológiai szolgáltatások nyújtása; tankönyvek, segédkönyvek, pedagógiai kiadványok bemutatása, kölcsönzése, készítése.

·     Igazgatási, pedagógiai szolgáltatás: nevelési és pedagógiai programok elkészítésében és bevezetésében való közreműködés.

·     A pedagógusok képzésének, továbbképzésének és önképzésének segítése, szervezése: tanácskozások, pedagógiai napok, szakmai fórumok szervezése; továbbképzések szervezése; szakmai pályázatok kiírása, kutatások indítása és azokban való részvétel.

·     Tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezése, összehangolása.

·     Tanuló tájékoztató, tanácsadó szolgálat: információk közvetítése a tanulók és diákönkormányzatok részére; diákjogi tanácsadás.

Különbséget kell tenni a szakmai szolgáltatás és a szakszolgáltatás között. Fentebb láthattuk, hogy a szakmai szolgáltatás milyen tevékenységi köröket céloz meg, nézzük meg most a pedagógiai szakszolgáltatás lényegét. A közoktatási törvény szerint a pedagógiai szakszolgálatok a szülő és a pedagógus nevelő munkáját segítik, a következő szolgáltatások biztosításával:

•    Gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás: a sajátos nevelési igényű gyermekek korai fejlesztése és a szülők részére tanácsadás.

•  Fejlesztő felkészítés: azok a gyermekek részesülnek fejlesztő felkészítésben, akik sajátos nevelési igényük miatt nem tudják teljesíteni tankötelezettségüket.

•   Tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység (ide tartozik továbbá az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység is): e tevékenység során kiszűrik a fogyatékosságot, javaslatot tesznek a gyermek különleges gondozás keretében történő ellátására.

•   Nevelési tanácsadás: feladata a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek problémáinak feltárása, szakvélemény készítése, rehabilitációs célú foglalkoztatás szervezése; iskolaalkalmassági teszt felvétele és kiértékelése.

•   Logopédiai ellátás: ezen ellátás keretein belül a beszédindítási és beszédhibákat, a nyelvi-kommunikációs zavarokat javítják, a dyslexia megelőzésére és gyógyítására törekednek.

•    Továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás.

•     Konduktív pedagógiai ellátás során a központi idegrendszeri sérültek fejlesztése és gondozása történik.

•   Gyógytestnevelés: a gyermek, a tanuló speciális egészségügyi célú testnevelési foglalkoztatása, ha az iskolaorvosi vagy szakorvosi szűrővizsgálat gyógy- vagy könnyített testnevelésre utalja.

Láthatjuk, hogy míg a pedagógiai szakmai szolgáltatás inkább a pedagógusok részére az általános pedagógiai tevékenység végzéséhez ad segítséget, a szakszolgáltatás elsősorban valamilyen szempontból speciális nevelési igényű gyermekek fejlesztéséhez, neveléséhez ad különleges szolgáltatásokat. Nemcsak ezen szolgáltatásokat érdemes megemlíteni a pedagógusok munkájának támogatásánál, hanem azokat a kutató, fejlesztő intézményeket is, melyek közoktatási feladatokat is ellátnak, illetve azokat a szervezeteket, egyesületeket, amelyek bármilyen tevékenységükkel segítik a tanárok munkáját.

A pedagógiai és szakértői szolgáltatások iránt növekvő igény magával hozta azt, hogy nem állami szolgáltatók és tanácsadó vállalkozások elkezdték működésüket. Ezek közül érdemes megemlíteni a 2001-ben megalakult Független Pedagógiai Intézetet, amely tanácsadással (például jogi és gazdasági tanácsadás), szakértői munkával (például pedagógiai program felülvizsgálata, minőségfejlesztési terv készítése, szervezetfejlesztés), pályázatsegítő szolgáltatásokkal, akkreditált továbbképzésekkel, kiadványokkal segíti a pedagógusok munkáját.

5. 9. Háttérintézmények, egyesületek, alapítványok az iskolákért

Az Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó háttérintézmények között több olyan van, mely tevékenységével nagymértékben hozzájárulhat a pedagógusok mindennapi pedagógiai munkájához. (A fejezet a 2006. júliusi helyzetet tükrözi.)

Ezek közül is kiemelkedik az Országos Közoktatási Intézet, melyet a rendszerváltást követően, 1990-ben alapítottak. Már ekkor elvárásként fogalmazódott meg az intézettel szemben, hogy segítse a pluralizálódó magyar közoktatás modernizálását. Ennek érdekében olyan kutatási és fejlesztési tevékenységet végez, amely a közoktatás eredményességét célozza meg, azaz a tanulás és tanítás minőségének javítását, az oktatás innovatívitását, a modern európai oktatási környezetbe való beilleszkedést. Az Országos Közoktatási Intézet által meghatározott feladatok között olyan kutatási és fejlesztési tevékenységet hangsúlyoz, amely a közoktatással kapcsolatos döntések szakmai megalapozását is elősegíti, illetve az iskoláskor előtti, alap- és középfokú nevelés-oktatás és az élethosszig tartó tanulás fejlődését támogatja. Külön kutatói tevékenységet jelentenek a sajátos nevelési igényű, hátrányos helyzetű, roma kisebbséghez tartozó tanulókkal kapcsolatos fejlesztő kutatások, melyek gyakran fejlesztő programok kidolgozásával társulnak. Az egyes tantárgyak és műveltségi területek helyzetét feltáró kutatások is készülnek, melyek eredményeképpen programokat dolgoznak ki a tantárgyak oktatásának elősegítésére. Mindezen tevékenységeket nem a világtól elzártan végzik, hanem folyamatos továbbképzéseikkel, konferenciáikkal, valamint lap- és könyvkiadói tevékenységükkel és internetes honlapjukkal (www.oki.hu) az érdeklődők számára elérhetővé teszik munkájuk eredményeit. A nyitás külföld irányában is megtörtént, az intézet ugyanis prioritásként kezeli a nemzetközi kapcsolatrendszer fejlesztését.

Az Oktatási Minisztérium - abból a célból, hogy támogassa a pedagógus-továbbképzés minőségének folyamatos javítását, ezzel együtt megteremtse a pedagógus továbbképzési rendszer intézményi hátterét, és hozzájáruljon az ezzel összefüggő állami feladatellátás feltételeinek jobbításához - létrehozott egy közhasznú társaságot „SuliNova" Közoktatás­fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. néven (www.sulinova.hu). Az intézménynek igen széleskörű tevékenysége van, melyek közül csupán néhány területet emelnénk ki:

•           Segíti a határon túli magyar tannyelvű iskolák szakmai tevékenységét.

•           Megszervezi és lebonyolítja a hazai és nemzetközi teljesítményvizsgálatokat.

•           A közoktatáshoz kapcsolódó fejlesztési és oktatási programokat dolgoz ki.

•           Ellátja a pedagógus továbbképzés engedélyezési eljárásának lebonyolítását, a továbbképzésekkel  kapcsolatos ellenőrzési feladatok ellátását.

•           Továbbképzéseket szervez.

•           Tankönyvvé nyilvánítási eljárás lebonyolítása, tankönyvjegyzék elkészítése.

•           Pedagógiai értékelési módszertani szolgáltatást nyújt.

•           Nyilvános pályázati eljárásokat és döntéseket készít elő.

•           A Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó tartalmi fejlesztéseket dolgoz ki és segít.

•           Segíti a nemzetiségi, etnikai kisebbségi óvodai nevelést, iskolai nevelést és oktatást, diákotthoni nevelést.

Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) a neveléstudomány és a közoktatás magyarországi információs, neveléstörténeti és kulturális központja, amely gyűjti és hozzáférhetővé teszi a neveléstudomány szakirodalmi információit. Az iskolakönyvtárak és a pedagógiai szakkönyvtárak munkáját is támogatja egyrészt gyűjteményeivel, szolgáltatásaival, valamint múzeumi és kiadói tevékenységével. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum nemcsak könyvtári feladatokat lát el, hanem pedagógiai szakmúzeumként is működik, illetve gyűjti a taneszközöket is (A Bevezetés a pedagógiai tájékozódásba című kötet részletesen foglalkozik a témával.)

Ezen intézmények áttekintését követően néhány alapítványt emelnénk ki, melyek segítséget nyújthatnak a pedagógiai munkához. A Fogyatékos Gyermekekért Közalapítványt (www.fgyk.hu) 1997-ben a Magyar Köztársaság Kormánya hozta létre annak érdekében, hogy elősegítsék a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos gyermekek és tanulók személyiségének kibontakoztatását, szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek kifejlesztését, ezáltal esélyegyenlőtlenségük csökkentését. Az alapító okiratban meghatározott cél szerinti tevékenységeiknek 3 fő iránya van: egyrészt pedagógiai szak- és szakmai szolgáltatás, másrészt támogatás nyújtása pályázati úton, harmadrészt szülői gondozói tanfolyamok költségeinek megtérítése.

Hatékony segítséget kaphatnak a pedagógusok az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületétől, melynek alapító közgyűlése 2000 októberében fogadta el az alapító okiratot és a szervezet bejegyzése 2001 áprilisában történt meg. Az Egyesület céljai között a következők szerepelnek (www.osztalyfonok.hu):

•         az iskolai nevelőmunkát érintő gyakorlati és elméleti kérdésekkel történő foglalkozás;

•         az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatos projektek kezdeményezése, kísérleti kipróbálása, tapasztalatainak közzététele;

•      folyamatos információcsere az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatos elméleti, gyakorlati kérdésekről a pedagógiai szaksajtó (kiemelten az Új Pedagógiai Szemle) valamint az internet útján;

•    a hazai és nemzetközi tudományos kutatások, pedagógiai kísérletek eredményeinek a gyakorlat szempontjából történő elemzése és a hasznosítható tapasztalatok hozzáférhetővé tétele;

•          regionális, illetve országos tanácskozások, konferenciák rendszeres szervezése;

•          az osztályfőnöki munkát érintő továbbképzési és nevelési programok, projektek szakmai minősítése;

•    folyamatos együttműködés a nevelési, valamint pedagógusképzésért és továbbképzésért felelős intézményekkel, civil pedagógiai szakmai szervezetekkel, valamint a társtudományok képviselőivel;

•           nemzetközi kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás és tapasztalatcsere.

A Diákközéletért Alapítvány (www.diakjog.hu) céljai között szerepel, hogy segítséget nyújtson a diákoknak az iskolai és iskolán kívüli közéletben való részvételhez; támogassa a diákközélet megteremtését és élénkítését célozó iskolai, helyi és országos szintű kezdeményezéseket; folyamatosan harcoljon azért, hogy a diákság szerepe növekedjék, hogy saját ügyeit maga intézhesse; küzdjön a diákélet feltételeinek biztosításáért. Az alapítványnak joga van arra, hogy ösztöndíjakat és támogatásokat folyósítson a fentebb megfogalmazott célok teljesítése érdekében.

A Kompánia Alapítvány (www.kompania.hu) az 1989-ben alakult első magyarországi kortárssegítő csoport, a későbbi Tini Lánc Alapítvány bázisán jött létre 1997-ben. Már 1990 óta folyamatosan foglalkoznak kortárssegítők felkészítésével, ifjúsági segítők szakmai támogatásával, a módszertan fejlesztésével, valamint ifjúsági egészségvédelmi feladatokkal. Hangsúlyos szerepet kap az iskolával kapcsolatban az iskolai egészségfejlesztési­drogmegelőzési programok fejlesztése és alkalmazása, valamint a kortárssegítés.

Csupán néhány intézményt, szervezetet emeltünk ki, de reméljük, hogy érzékelhetővé vált, hogy a pedagógusoknak vannak lehetőségeik arra, hogy szakmai segítséget kérjenek pedagógiai intézetektől, szakmai szolgáltatóktól, különféle egyesületektől, szervezetektől.

5. 10. Módszerek a segítők segítésére: mediáció, szupervízió

A segítők - gondolhatunk itt a pedagógusokra, a kortárssegítőkre egyaránt - segítése alapvetően fontos annak érdekében, hogy megtarthassák mentális egészségüket, a kiégést megelőzhessék. A kiégés kialakulásáért egyrészt az egyén jellemzői, másrészt a munkaszervezet egyes jellemzői tehetők felelőssé, éppen ezért a megelőzésnek az intézményi szinten is meg kellene jelennie. A megelőzésben nagyon nagy szerepe van a pedagógusok megfelelő konfliktuskezelésének (Az iskolai konfliktusokkal részletesen foglalkozik e kötet 6.3. fejezete), melynek egyik kiválóan alkalmazható módszere a mediáció; a munka során szerzett élmények feldolgozására pedig a szupervízió módszere szolgálhat. Sajnos ezen módszerek alkalmazása - anyagi okok miatt - jelenleg még nem elterjedt a közoktatás intézményeiben.

A mediáció leegyszerűsítve a közvetítéses konfliktuskezelést jelenti, melynek eredményeképpen a konfliktusok hatékonysága növekedhet és a konfliktus fogalmának minősítése is megváltozhat. Fontos, hogy a konfliktusban részvevők tisztában legyenek azzal, hogy a konfliktusok konstruktív szerepet is kaphatnak a társadalmi - társas viszonyokban, hiszen a konfliktusok nyitottá válása és kezelése révén a mozdulatlanság állapota megszűnik, és új lehetőségek nyílhatnak a konfliktusos helyzet megoldására. Barcy Magdolna és Szamos Erzsébet (Barcy -Szamos, 2002) szerint a mediációs tevékenység elemei a következők:

•            az egyezkedést segítő technikák alkalmazása;

•            a probléma megfogalmazása;

•            az álláspontok közelítése;

•            az egyezkedés folyamatának lépésekre bontása;

•            az empatikus kommunikáció fejlesztése;

•            alternatív megoldások keresése;

•            közös cél kialakítása;

•            a beszűkülés, bizalmatlanság, merev attitűdök kialakulásának megakadályozása.

A mediációban mindig van egy semleges harmadik fél, a mediátor, aki segít egyrészt tisztázni a konfliktust, másrészt pedig segít mindkét fél számára elfogadható megoldást találni. Nagyon fontos, hogy a mediátor nem ítélkezik és nem is oldja meg a problémát a felek helyett. A mediátorral szemben számos követelmény fogalmazódik meg, így például az objektivitás; a támogató viselkedés; az ítélkezés elkerülése; a hatékony kommunikálás. Mindehhez szükséges - többek között - a figyelem, a kapcsolatteremtő készség, a határozottság, a segítőkészség, a problémamegoldó készség, a jó előadókészség.

A mediáció az iskolában is jól alkalmazható mind a diákok egymás közötti, mind a tanár­diák, sőt tanár-szülő konfliktusban. Esetlegesen, amennyiben van rá lehetőség, akár diákokat is ki lehet képezni mediátornak, így még inkább aktív részesei lesznek a konfliktuskezelésnek.

Az iskolai mediációs konfliktuskezelési programnak szemmel látható haszna van, hiszen:

•            csökkenek a vitában résztvevők negatív érzelmei;

•            megtapasztalják a felelősség érzését;

•            az iskolában kevesebb időt kell fegyelmi ügyekkel és problémamegoldással tölteni;

•          javul az iskola légköre.

Mint minden szakembernek, a pedagógusoknak is szükségük van arra, hogy elrendezzék magukban mindazokat az aspektusokat, melyek fontosak a segítő tevékenységükben, szerepük lehet az eredményességben. Ilyen például a segítésben részt vevő egyéb intézmények és a szakember kapcsolata hozzájuk; a szakember saját személyisége, személyes, szociális története; anyagi, technikai és módszertani eszközök; maga a kliens.

A szupervízó olyan tanácsadási forma, amelynek központjában a dolgozó, hivatását gyakorló ember áll. A szupervízió a szakmai interakció és a szakmai személyiség problémáira és konfliktusaira reflektáló tanulás, amely folyamatjellegű. Csak akkor beszélhetünk szupervízióról Bagdy Emőke (Bagdy Wiesner, 2005) szerint, ha rendszeres időközönként kerül sor ezekre az ülésekre.

A szupervízió nem az esetre orienálódik, hanem az esetben résztvevőkre, az úgynevezett szupervizált személyre. A szupervízió fő működési elemei az önreflexió, a szupervízor (a szupervíziót vezető személy) reflektív jelenléte. A szupervízióban eseteken keresztül lehet megfigyelni az esethozó problémáit, arra keresik a választ, hogy az adott eset miért jelent problémát a szupervizált számára. A csoport és a szupervízor kérdésekkel, visszatükrözéssel segítik az esethozó számára, hogy a helyzetben betöltött szerepét felismerje. A szupervízió nem abban segít, hogy az esetet hozó hogyan oldja meg az esetet, hanem hogy felismerje azt, hogy miért reagál így, hogyan lehetne másképpen átélni az esetet, s mi akadályozza, illetve mi segítené őt abban, hogy képes legyen változtatni. Szupervíziót csak szakképzett szakemberek vezethetnek.

A szupervízió formáit tekintve négy típust lehet megkülönböztetni. Lehet egyéni, melynek során gyakran a személyes témák is elkerülnek. Az egyént mint identitást tárja fel a szupervízió, és segít abban, hogy alakítsa önmagához, a világhoz, az emberekhez való viszonyát.

Csoport szupervízióról akkor beszélünk, amikor általában azonos szakterületen dolgozók, vagy a hierarchia azonos szintjén lévők vesznek részt a csoportos megbeszélésen. Ennek a munkaformának az a nagy előnye a szupervizált számára, hogy a csoport érzelmi reakcióik általában azonosak, és a csoporttagok nem állnak munkakapcsolatban egymással.

⁴ http://www. coach. hu/kinalat-szupervizio. html letöltés ideje: 2006. április 23.

Forrás: Hegedűs Judit – Segítők segítése In. Az iskolák belső világa http://mek.oszk.hu/05400/05468/05468.pdf