Pedagógia-Pszichológia 2 szuper jó
Behaviorizmus (B. Frederic Skinner) - A környezeti ingerek optimális szabályozása elvezet a gyermek egészséges személyiség fejlődéséhez.
A helyes viselkedést a megerősítő jutalom, a helytelen viselkedést következetes megfelelő mértékű büntetés.
Inger - viselkedéses válasz – megerősítés - viselkedés rögzülés.
Freud olyan társas konfliktusokból vezette le a magatartási problémákat, amelyek egyetemesnek tartott. A traumák, a lelki zavarok az elfojtás miatt alakulnak ki, mert a felettes én túl erős, nem jut hozzá a tudatalatti energiához, és a dinamika elakad. Ekkor terápiához kell folyamodni.
Humanosztikus pszichológia - Maslow a 3. erőnek nevezte.
Az ember egészét vizsgálja: remény, szeretet, kreativitás, egyéné válás.
Szerinte a spontán fejlődés a pozitívumot hozza elő, a probléma ott van, ahol, nincs fejlődés.
Az érett személyiséget dominánsan ,,proszociális” (önzetlen) értékek jellemzik.
Közelállótól negatív inger pszichoszomatikus zavart okozhat.
Ha egy viselkedést megakarunk előzni, praktikus, ha még a végrehajtása előtt adjuk a visszajelzést, különben nem elég hatékony a gátlás.
A megerősítések akkor hatékonyak, ha azonnal követik a viselkedést, különösen ha ezekhez megokoljuk tettünket.
Mind a jutalmazás, mind a büntetés viselkedésmódosító ereje nagyobb, ha a személyek közötti kapcsolat érzelemteli, (növeli a többi hatalomforrás erejét.)
Erősebb bennünk a másoktól kapott pozitív értékelés igénye, mint az önmegvalósítás, a fejlődés igénye.
Ha a gyerek ismeri magában a negatív tendenciákat, akkor képes azt önmagában felismerni és korrigálni.
Jobb iskolai eredmények = jó énkép = jobb kapcsolat (szülők, kortársak) = ezáltal jobb iskolai teljesítmény.
A szülő, a család és a gyermek kapcsolata a FEJLŐDÉSRE
Szülői gondoskodás, érzelem, kapcsolat minősége nagyon fontos, lényeges a fejlődéshez.
A gyermeki viselkedészavarok és lelki problémák hátterében legtöbbször a szülő-gyerek zavara áll.
Ha a szülő fogékony, gyorsan segítő, empatikusan, érzékenyen reagál a gyermekre, így okosabb, jobb kapcsolatok, irányítóbb, jobb tanulási kedv, hatékonyság.
Érzelmi biztonság, elérhetőség – növeli a biztonságérzést.
Az érzelmi tényező az egyik legfontosabb tényező a gyermek fejlődése szempontjából.
A bőr érintése fizikai szükséglet, serkenti az idegrendszert, jótékony a fejlődésre.
1-3 év Nemcsak a fizikai szükségletek, hanem a hanem a társas biztonsági szükségleteit is ki kell elégíteni, ahhoz, hogy a gyermekből elégedett, világra nyitott szeretni képes felnőtt legyen.
A szülő jólléte, magabiztossága jó minta a gyerek számára.
A problémákkal, nehézségekkel küzdő szülő nem tud elég jó érzelmeket adni.
Feltétel nélküli elfogadás
Az egészséges fejlődéshez a gyereknek szüksége van arra, hogy tudja, mit csinál jól, és mit rosszul. De azt is éreznie kell, hogy jó, hogy él, hogy ő egy fontos és szerethető személy, akire szüksége van szüleinek, társainak. A szülői viszonyulás egyik leglényegesebb eleme, hogy tudja-e közvetíteni gyereke iránti pozitív érzelmeit.
A család önszabályozó rendszer. Valaki tette, mindenkire hatással van.
Az elfogadó, szeretetet, biztonságot és ésszerű önállóságot nyújtó szülői gondoskodás hatására pozitív, sőt irreálisan pozitív önjellemzés jön létre a normális, egészséges fejlődés eredményeképpen.
Az elhanyagoló, bántalmazó, nagyon szigorú büntetést adó szülői bánásmód következtében, a fekete-fehér, illetve egydimenziós gondolkodás miatt a gyerekek úgy látják magukat, hogy ők „teljesen és mindenben rosszak".
Egyre fontosabbá válik a pszichológiába a pozitív érzelmek.
Mindennapi jóllétünk jelentős forrásai a hétköznapokban átélt pozitív élmények.
A negatív érzelmek támadásra, védekezésre, menekülésre szűkíti a cselekedeteinket.
A pozitív érzelmek kiszélesítik a gondolati-viselkedési repertoárt.
Fredrickson szerint a pozitív érzelmek, mint pl. az öröm, az érdeklődés, az elégedettség, a büszkeség, a szeretet és a szerelem, közös jellemzői abban látja, hogy egyrészt kiszélesítik a személy gondolati-viselkedési repertoárját, másrészt arra késztetik a személyt, hogy belső erőforrásaira alapozzon, ideértve fizikai, intellektuális, társas és pszichológiai erőforrásait egyaránt.
Pozitív érzelmek és affektusok pl. befolyásolják a kreatív tevékenységeket is.
Pozitív érzelmi állapotban a gondolkodás szokatlanabb utakat jár be, kreatív, integratív, nyitottabb az információkra és hatékonyabb.
Mindezek az eredmények arra utalnak, hogy a pozitív hangulat és érzelmek értékes eszközzé válhatnak a pedagógus kezében.
Pozitív érzelmek alkalmasak arra, hogy kijavítsák a negatív tünetek ,,mellékhatásait”. Pl. szívverés, idegesség, tehát nyugodtabb szervezet lesz.
A pozitív érzelmek átélése a mentális egészség fontos meghatározója. (Vaillant)
Újabb vizsgálatok szerint a pozitív érzelmek fontos hatással vannak a fizikai egészségre is.
Pozitív érzelmek segítenek a mindennapi nehézségek ellen, s ezek által kiváltott stresszel szemben, szélesebb perspektívát adnak, mint saját, mint társas erőforrásokat mozgósítanak.
Általánosítva a boldogsághoz 4 fő tényező kell:
- Pozitív érzelmek gyakorisága és intenzitása
- Életünk területén (iskola, család, munka) megélt elégedettség, siker.
- Depresszió, szorongás, és más negatív állapotok viszonylagos hiánya
- Az élet egészével való megelégedettségi szint
Amennyiben a gyermek jól érzi magát az iskolában, akkor javul a tanulmányi teljesítménye,
védettebb lesz azoktól a káros hatásoktól, amelyek rövid és hosszú távon veszélyeztetik a gyermek testi-lelki egészségét.
Kell az iskolában az önmegvalósítás és a jó társas kapcsolatok a gyermek általános jólléthez.
Gyermekkori, serdülőkori depresszió szerepet játszhat az iskolai hiányzások, rossz iskolai teljesítmény, drog, alkohol, dohányzás, evészavarok, fizikai egészség, érzékenyebb a fertőzések ellen.
A düh kiváltott helyzetekre adott természetes válasz az agresszió.
A viselkedések megfigyeléses tanulással is elsajátíthatók anélkül, hogy esetleg fájdalmas tapasztalatokat szereznénk.
A modell, illetve a modellek és a megfigyelő jellemzői egyaránt fontosak abban, hogy az utánzás milyen mértékű lesz.
Amennyiben a modell viselkedését jutalom vagy valamilyen megerősítés követi, akkor a megfigyelő hajlamosabb utánozni a viselkedést.
A kísérlet eredményei szerint szignifikánsan kevesebb agressziót mutattak azok a gyerekek, akik a modell büntetését látták.
A klasszikus vizsgálatokat számos további követte, amelyek egybehangzóan támogatták azt a megfigyelést, hogy a médiában bemutatott erőszak kiváltja a gyermekek agresszív viselkedését.
Az agresszió csökkenését 3 tényező: a környezet, a viselkedés, és a személy megváltoztatásával érhetjük el.
Pl. olyan modellek jelenléte fontosak, amelyek az agresszióval szemben alternatív konfliktus- és problémamegoldási módokat nyújtanak, növelik a személy válaszkészletét.
+ az agresszív modellek kiiktatása (tv, számítógép)
Meditáció - az évek óta gyakorló meditálok beszámolóiban gyakori valamiféle észlelésélmények nélküli „boldog" élmény, azaz szokatlanul jó közérzet és tudatállapot.
A meditációs technikákat a terápiás gyakorlatban is használják, szorongásoldó, alvás- és közérzetjavító következményeik közismertek. Hatásmechanizmusuk alapját az önszabályozás aspecifikus javulása adja, ami a viselkedés minden szintjére kihat (vö. alább homeosztázis).
FÁRADÁS ÉS OKTATÁSSZERVEZÉS, A FÁRADÁS CSÖKKENTÉSE AZ ISKOLÁBAN.
Külön hangsúlyozzuk az iskola és az otthont környezet tárgyi-környezeti feltételeit: a túlzsúfolt otthoni vagy iskolai környezet, az iskola és a lakókörnyezet struktúrája, a helyiségek berendezése, szellőztethetősége, megvilágítása, az udvar nagysága, a kornyék levegő-és zajszennyezettsége stresszforrásként nagyon megnehezíthetik vagy, épp ellenkezőleg, megkönnyíthetik a tanulást.
A stressznek az ad különös jelentőséget az egészségünkkel és a betegségünkkel kapcsolatban, hogy mind a környezeti stressz, mind a stresszel szembeni védettségünk egyaránt befolyásolható, így a környezeti stressz csökkentése révén elérhetjük a bennünket érő stressz csökkenését.
Ugyanakkor a stresszkezelési technikák és stratégiák elsajátításával védhetjük magunkat a stressz negatív hatásaitól. Ennek révén javíthatjuk teljesítményünket és elégedettségünket, csökkenthetjük számos krónikus betegség veszélyét, valamint akár megelőzhetünk egyes egészségkárosító magatartásformákat is. Éppen ezért a stressz- és problémakezelési stratégiák minden életkorban központi elemei az egészségfejlesztésnek.
A szervezet egyensúlyi állapota: homeosztatikus folyamatok és motiváció
Az élettani működések általános elve, hogy a szervezet igyekszik fenntartani belső viszonylagos egyensúlyi állapotát, ez a homeosztázís. Amennyiben eltérés keletkezik az optimális értéktől (ilyen pl. a vércukor csökkenése a véráramban, illetve a testhőmérséklet lecsökkenése), beindulnak a helyreállítási mechanizmusok. Elsőként fiziológiás szinten igyekszik korrigálni a szervezet (pl. cukortartalékok mozgósítása, fázásnál remegés). Amennyiben ez nem elegendő az egyensúly helyreállításához, úgy viselkedéses válaszok is szükségesek: ilyenkor jelentkezik a szükséglet, amely cselekvésre motivál (evés, melegebb hely keresése vagy öltözködés).
A jutalom, díjazás, megerősítés eszközét szívesen alkalmazzák a pedagógusok (és a szülők is), mert az magát a teljesítményt látványosan növelni képes.
A visszajelzés, az értékelés szintén fontos alakítója a tanulási motivációnak. Az egyik fő feladata információt szolgáltatni a munkavégzés pontosságáról („Ez nagyon jól sikerült"). Másrészről fontos motivációs eszköz is: a haladás és a kompetencia élményét adja a diáknak („Jó úton haladsz, biztosan meg tudod oldani"). Harmadrészt az ok-okozati viszonyok jelzésén keresztül (pl. „Ebben igazán jó vagy") is motivál.
A komoly, kihívást jelentő, de reális elvárások fontosak, mert ezek motiválnak igazán!
Amennyiben a gyermek jól érzi magát az iskolában, akkor javul a tanulmányi teljesítménye, védettebb lesz azoktól a káros hatásoktól, amelyek rövid és hosszú távon veszélyeztetik a gyermek testi-lelki egészségét.
Kell az iskolában az önmegvalósítás és a jó társas kapcsolatok a gyermek általános jólléthez.
Nem kétséges, hogy az a gyerek, aki szeret iskolába járni, nagyobb kedvvel tanul.
Természetesen nagyon sok tényezőtől függ, hogy egy gyerek szeret-e iskolába járni, ez nemcsak a tanárokon, az iskolán múlik. Ám sokat jelenthet a megfelelően kialakított tanulási környezet, a jó társas légkör, a személyes tanár-diák kapcsolat. Az iskola mint szervezet normái, értékei (lásd rejtett tanterv!), az irányítási és vezetési struktúra, a szabályok, az értékelési rendszer szintén olyan tényezők, amelyek hatással vannak (Pintrich és Schunk, 1996).
A pozitív klíma, az együttműködés, az elfogadó közösség, a társas támogatás és facilitáció, a csoport motiválóereje olyan háttértényezők, melyek a tanulási motivációt képesek növelni. Mindezek kialakításában a döntő szerep a tanáré.
Gazdag „bemenet" • A megismerés minden mai elméletének közös üzenete, hogy a kognitív képességek fejlődésének szempontjából igen fontos az, hogy a gyermek változatos ingerekben gazdag környezetben fejlődhessen.
Gazdag „kimenet" • A gazdagság és a sokféleség fontossága azonban nemcsak a gyermeket érő tapasztalatok, hanem azok megnyilvánulásának oldalán is igaz. Akár érésnek, akár a tapasztalatra épülő konstruktív folyamatnak tekintjük a megismerés fejlődését,
minél több alkalmat kell biztosítanunk a gyermeknek, hogy aktívan használhassa tudását, és azt a lehető legtöbb formában nyilváníthassa meg. Ahhoz, hogy a gyermek által sokféle formában elsajátított tudás igazán jól alkalmazhatóvá váljék, nem egyszerűen gyakorlásra, hanem minél változatosabb, sokfélébb megnyilvánulási lehetőségre van szükség.
...az eredmény arra utal, hogy az információ stabil beépülése a HTM-be (Hosszú-Távú-Memória) konszolidációs időszakot igényel.
Ezért érdemes az intenzív tanulás után pihenést beiktatni.
Tanulási módszerek
Az elmúlt évtizedekben több tanulási módszert is kidolgoztak, amelyek a tankönyvből való tanulás segítését célozzák. Ezt a megtanulandó anyag megszervezésével, feldolgozásával és gyakorlásával érik el. A különböző kutatatók által kidolgozott módszerek nagyon hasonlítanak egymáshoz, legfeljebb egy-egy lépésben található közöttük eltérés.
Az SQ3R módszer az írott tananyag megtanulásának folyamatát a következő szakaszokra bontja:
· Betekintés (Survey) - először az új tananyag vázát kell áttekinteni, hogy a címek, alcímek elolvasásával kialakítsunk egy első benyomást a tananyagról, így ennek segítségével aktiválódhatnak a témáról már meglévő ismereteink.
· Kérdés (Question) - a következő lépés egy lista összeállítása azokról a kérdésekről, amelyekre választ akarunk kapni a fejezet áttanulmányozása után. Idetartoznak, ha vannak, a fejezet áttekintő kérdései, illetve a magunk által feltett kérdések.
· Olvasás (ReadJ - most következhet a fejezet alapos elolvasása, közben érdemes a kulcspontoknál megállni, elgondolkodni rajtuk, és rövid jegyzeteket készíteni.
· Felmondás (Recite) - ezen nem a mechanikus ismétlés értendő, hanem az olvasás után a korábban feltett kérdésekre próbálunk választ adni.
· Összefoglalás (Review) - az utolsó lépés az egyes részek, fejezetek újbóli áttekintése, az összefoglalók, illetve a saját jegyzetek átnézése.
Tanulási stílusok
Jelentős egyéni különbségek vannak abban, ki hogyan tud a leghatékonyabban tanulni. A tanulási stílusok csoportosítására is többféle megoldást dolgoztak ki az elmúlt évtizedekben. A legfontosabbak Sziló (1987) nyomán a következők: a diák által preferált érzékleti modalitás, társas környezet és a reagálási vagy gondolkodási típus. Az egyes kategóriák mentén leírhatók a tanulás adott egyénre jellemző módozatai. Vegyük ezeket sorra.
• Az érzékleti modalitás alapján három nagyobb csoportba sorolhatók a diákok.
- Az auditív tanulási stílus azokra jellemző, akik inkább a hangos feldolgozást részesítik előnyben,
- szemben a vizuális stílusúakkal, akik pedig a látványra támaszkodnak inkább.
- A harmadik csoportba tartozókra a cselekvés, a motoiitás jellemző, ők azok, akik a tanulást mozgással kísérik.
• A társas környezet szempontjából lehet valaki
- egyéni stílusú, aki a nyugalmat, csendet kedveli, legjobban egyedül tud tanulni, mások jelenlétében ez nehezebben megy neki.
- A társas stílusú diákra viszont az jellemző, hogy szereti menetközben megbeszélni a tananyagot másokkal, a barátok vagy szülők jelenlétében hatékonyabb.
• A reagálási típus alapján beszélhetünk impulzív, illetve reflektív stílusról.
- Az impulzív diákokra az intuitív megközelítés jellemző, gyorsabban reagálnak, mint végiggondolták volna mondanivalójukat, így gyakrabban hibáznak.
- Ezzel szemben a reflektív stílusúak hajlamosak a szisztematikus elemzésre, logikus rendszerbe foglalásra, s csak azután adják meg a választ.
A tanulási stílus önmagában nem jó és nem rossz, viszont pozitív és negatív irányban egyaránt befolyásolhatja a diák teljesítményét. Ezért érdemes ismerni a diákjaink - és önmagunk - tanulási stílusát.
A tanításban sokkal fontosabb cél, hogy a diákok megtanuljanak tanulni, mint az, hogy nagy mennyiségű információt sajátítsanak el.
„Ahhoz, hogy a rendszeres tanulás hatékony legyen, nem elég a képlékeny, tanulóképes elme (azzal már az újszülött is bőven rendelkezik), hanem kifejezetten tisztában kell lenni a tudás és a tanulás természetével. Mindenekelőtt pedig azzal a ténnyel, hogy tudásra és tanulásra az embernek elkerülhetetlenül szüksége van" - állapítja meg Gopnik, Meltzoff és Kuhl (2001,64.).
Az iskolai tanulás követelményeket támaszt, amelyekhez tudatosan alkalmazkodni kell.
A nagymozgások fejlesztését szolgáló játékok hozzájárulnak az iskolaéretté váláshoz, az idegrendszer éréséhez.
Bizonyos játékok, mint például a sakkozás kifejezetten serkentik a gondolkodás fejlődését.
A negatív érzelmek [magas félelmi reaktivitás, impulzív agresszivitás) és a feladatokkal kapcsolatos negatív érzelmi értékelés a feladatok abbahagyásához vezethet, amíg a szerencsésebb érzelmi értékelés és elvárás a feladatba való belemerülést és kitartást eredményez.
Tanároknak, és a szülőknek észre kell venni, hogy a gyerekek számára mennyire követhető és érdekes az, amit mondanak.
- A tanulás alapfeltétele a szorongásmentes légkör.
A tanárok úgy hatnak ránk, hogy nemcsak tudást sajátítunk el tőlük, hanem személyiségünket is döntő módon alakítják.
A hatékony kommunikáció eszközei
Mit használjunk tehát a kommunikációt gátló közlések helyett? Milyen megnyilvánulások segítik az őszinte, elfogadó, érzelmileg támogató légkör megteremtését?
Olyan közlések célravezetőek, amelyek feltárják a tanár és a diák valós érzéseit, nem mérgezik a tanár-diák viszonyt, és nem tartalmaznak negatív értékelést a gyerekről. Gordon az ilyen közléseket énközléseknek nevezi.
A teljes énközlés három elemet tartalmaz:
- a bennünket zavaró viselkedés pontos megnevezését,
- ennek következményeit ránk nézve,
- és azt az érzést, amelyet ez belőlünk kivált.
* Feltétlenül konkretizálni kell a viselkedést, amelyről a visszajelzés szól.
Az általános dicséretek („Ügyes vagy", „Jól van, szépen dolgoztál"), kevésbé hatékonyak, mert a címzett nem tudja meg, hogy pontosan mi az, amit a tanár megdicsért.
Az általános dicséretek könnyen elveszítik hatásukat, ha uniformizálttá válnak.
* A dicséret gyakoriságát a helyzet és a gyerek sajátosságai határozzák meg fontos, hogy olyan teljesítményért járjon dicséret, ami a gyerektől erőfeszítést követelt.
A dicséretet időnként kérdés formájában is megfogalmazhatjuk. Pl.: „Mit gondolsz, mi tetszett legjobban az órai munkádban?" „Nagyon szépen dolgoztál. Tudod, miért mondom ezt?" Az ilyen típusú kérdéseket nehezebb figyelmen kívül hagyni, aminek különösen az alacsony önértékelésű gyerekeknél lehet jelentősége, akik hajlamosak az önértékelésükkel inkongruens dicséretet figyelmen kívül hagyni.
A dicséret hangsúlyozza a fejlődést, hasonlítsa a jelenlegi teljesítmény a korábbiakhoz.
Amikor a gyerek küzd valamilyen problémával, neki van szüksége segítségre, akkor a tanár szerepe a meghallgatás és megértés.
Ennek két szintje van: a passzív figyelem és az értő figyelem.
Az aktív hallgatás (vagy értő figyelem) annyival több ennél, hogy ilyenkor a hallgató visszajelzéseket küld arról, hogy hogyan értette, amit a másik elmondott. Tulajdonképpen visszatükrözi a beszélő közléseit.
A humanisztikus szemléletű alapüzenet: a hatékony tanítást és tanulást a kölcsönös tiszteleten és elfogadáson alapuló tanár-diák viszony alapozz a meg.
A konfliktusmegoldó stratégiák rendszere
Mindkét fél nyílt kommunikációja, amelyben nem leplezi el valódi igényeit.
Minden ember él szinte mindegyik megoldásmóddal, amelyek közül nem lehet egy univerzális megoldást választani. Fontos, hogy az egyén, a szituáció és a partner sajátosságaiból kiindulva képesek legyünk a legalkalmasabb módot megtalálni.
Alapelvek • Carl Rogers a humanisztikus szemlélet alapján feltételezi, hogy megfelelő légkört teremtve, a személyek hozzásegíthetők ahhoz, hogy személyiségük optimális irányba fejlődjön. (vö. a 3. fejezettel).
A terápiás tapasztalatokból indult ki, és úgy találta, három viselkedési alapelv fogalmazható meg:
- a hitelesség,
- az elfogadás és
- az empátia.
Ezek azok az alapvető jellemzők, amelyek a terapeuta viselkedésében szükségesek ahhoz, hogy a kliens számára megfelelő légkört teremtsen.
Nemcsak a terápiás helyzetben, hanem a tanár-diák viszonyban és a mindennapi érintkezésben is ezek azok a tulajdonságok, amelyek segítik a partnert az optimális önfejlesztés elérésére.
Az elfogadás - Ez talán a legizgalmasabb pontja a rogersi szemléletnek. Az elfogadás azt jelzi a másik számára, hogy nem kell félnie. A másik fél a viselkedésével lehet, hogy nem ért egyet, de képes elfogadni, hogy a másik személy az adott helyzetben erre a reakcióra volt képes, ez tűnt számára célszerűnek.
Ugyanakkor a másikba vetett bizalom azt is jelzi, hogy a legközelebbi alkalommal képesnek tartjuk a személyt arra, hogy sikeresebben oldja meg a helyzetet, így az elfogadás éppen viselkedésváltozáshoz vezet el. Ha nem akarjuk kívülről megváltoztatni a személyt, hanem rá tudjuk bízni, hogy a saját dolgaiban felelős döntéseket hozzon, akkor hozzá is segítjük ahhoz, hogy változzon.
Az empátia, a másik fél helyzetének átérzése segíti az elfogadást, és lehetővé teszi a tanár számára is, hogy támogatni tudja a diákot, amikor segítségre szorul. Ezt nem csupán belülről kell érezni, hanem ki is kell azt fejezni, hogy megértjük a másikat.
• A tanulás alapfeltétele a szorongásmentes légkör.
•
A harmonikus tanár-diák viszony feltétele a tanár részéről az empátia, a hitelesség és az elfogadás.
A jó viszony kialakításához a tanév elején pár napos kommunikációs tréningen vesznek részt együtt a tanárok és a diákok, ami segíti az őszinte, kölcsönös tiszteleten alapuló viszony kialakulását.
AZ EGÉSZSÉGES FEJLŐDÉS FELTÉTELEI
Az ember egészséges fejlődésmenetének eredménye, hogy megfelelő szintű ALKALMAZKODÓ (adaptációs) képességgel rendelkezik egy-egy adott életkori szinten. Ez az adaptációs képesség teszi lehetővé számára, hogy környezetével viszonylagos harmóniába kerüljön.
Külső feltételek
Az egyén biológiai öröksége azokkal a környezeti befolyásokkal kölcsönhatásban határozza meg a fejlődést, amelyekkel az ember élete során találkozik. Egyrészt adekvát környezeti hatások szükségesek az öröklött tulajdonságok érvényesüléséhez, másrészt a kedvező vagy kedvezőtlen környezeti feltételek módosíthatják is az öröklött adottságokat. A fejlődést befolyásoló külső környezeti tényezők spontán vagy tudatos mechanizmusokon keresztül fejtik ki hatásukat.
A legjelentősebb befolyásolt kifejtő környezeti tényezők:
· elsődleges szocializációs közeg (család),
· másodlagos szocializációs közegek (óvoda, iskola, barátok, rokonok, kortársak),
· életmód, életstílus, tevékenységek, aktivitások köre.
Az elsődleges szocializációs közeg általában a család, az a legjelentősebb közösség, amely a legkorábbi életszakasztól kezdve és a legtartósabban fejti ki hatását az egyén életére és annak fejlődésére. A család különböző formában és mértékben biztosítja az egyén biológiai létét, a fejlődéshez és éréshez szükséges feltételeket. A biológiailag beépített menetrendet legkorábban ez a szocializációs közeg befolyásolja, alakítja, formálja tovább. Az itt megélt körülmények, kapcsolatok, kötelékek, hiányok, érzelmi labilitások mély lenyomatokat, mintákat képeznek az egyénben, amelyeket mint hajlamosító tényezőket (diszpozíciókat) visz tovább az életébe (Bagdy, 1986). A család értékrendjén átszűrve jut el a gyermekhez más közegek, a társadalom értékrendje, a világ jelenségeihez való viszonyulás mintája.
A gyermek születésétől kezdve mint a szivacs szívja magába, hogy mire reagáljon, mire ne, mire milyen erővel és módon reagáljon, hogyan viszonyuljon önmagához, másokhoz, múlthoz, jelenhez, jövőhöz. Megtanulja, hogyan oldjon meg problémákat, hogyan kommunikáljon, hogyan szelektáljon az élet pozitív és negatív dolgai között, s egyáltalán, mit nevezzen pozitívnak és negatívnak.
A mintának, modellnek kiemelt jelentősége van a fejlődés során. Ez a hatás a szociális tanulás folyamatában valósul meg, spontán jelleggel. Ez azt jelenti, hogy akkor is tanulunk a környezetünktől, amikor nem tudatosan gondolunk rá.
A tudatosan közvetített családi hatás a nevelés folyamatában érvényesül.
Forrás: (szerk. N. Kollár Katalin, Szabó Éva) - Pszichológia pedagógusoknak, Osiris Kiadó, Bp.