A Megoldás, avagy az élet kulcsai

F.K: Paul, egyfajta “pozitív pszichológiát” képviselsz és közvetítesz mások számára is. Mi is ez tulajdonképpen, mesélnél nekünk erről?
P.P: A Csíkszentmihályi Mihály és Martin Seligman által alapított “Pozitív Pszichológia” tudománya egy fejlettebb tudomány mint a többi megközelítés.

Például, más megközelítések inkább deficit megközelítést alkalmaznak,

és inkább arra fókuszálnak, hogy mi a baj.

Sajnos ez a folyamat túl sokáig tart és legtöbbször eredménytelen.

A pozitív pszichológia arra koncentrál,

hogy megvizsgálja a pozitív érzelmek és állapotok jótékony hatását.

Időről időre megmutatják, hogy

a nagyobb pozitivitás idővel számos tartós belső erőforrást fejleszt ki

• (kognitív flexibilitást,
• érzelmi ellenállóképességet,
• jobb szociális kapcsolatokat
• és egészséget,
• valamint kreativitást).

A kutatások azt mutatják, hogy az emberek jobban élvezik az életüket és így akár kilenc évvel is tovább élhetnek.

F.K: Mit tanácsolsz, azaz üzensz nekünk magyaroknak, hogy vészeljük át a nehéz pillanatokat, kritikus időszakokat? Hogyan lássuk félig telinek azt a bizonyos poharat?

P.P: Gondolhatod úgy, hogy az életed nehéz, hogy rossz életre születtél.

Hasonlóképpen gondolhatod azt is, hogy jók a kilátásaid

és megláthatod a fejlődés lehetőségeit.

Választanod kell, és az elméd fogja kialakítani azt,

hogy hogyan alakuljanak az események, és nem fordítva.

Az legyen középpontban,

hogy miként fejleszd az elméd és a készségeidet,

hogy mutass törődést mások irányába,

alakíts ki társas kapcsolatokat,
tekints magadra és az életedre új szemszögből.

Továbbá fontos, hogy érdeklődőbb legyél és legyen benned remény, inspiráció és érezd magad egynek világgal.

Azt is lényeges, hogy átjárjon a hála érzése és jobban tudd értékelni azokat a dolgokat amelyek jelen vannak az életedben.

A legfontosabb dolog az, hogy rájöjjél arra, hogy szükséged van a változásra,

hogy létrehozd te magad azt a változást, amit látni szeretnél.

Ahelyett, hogy panaszkodnál a rossz dolgok miatt,
hozd létre és tápláld a hajlandóságot a változtatás szükségessége iránt.

Például, én brit karate bajnok akartam lenni és végül ez hozzásegített ahhoz, hogy gyerekeknek és felnőtteknek segítsek abban, hogy ők is bajnokok legyenek. Az első, célt adott nekem, a második pedig életcélt és értelmet adott az életemnek.

Olyan tevékenységeket kell űznünk,

amelyek értelmet és célt adnak az életünknek,

amelyek érdekelnek bennünket, amelyek által használjuk az intelligenciáinkat és tehetségünket,

mert ezáltal tudjuk kifejleszteni a “pozitivitás gondolkodásmódját”.

F.K: Amikor valaki útnak indul, általában majdnem mindig hoz magával valamit otthonról.
PaulP.P: Amikor megszülettem, a szüleim a Szeretetharcos nevet adták nekem

és ők pont ilyen szeretettel neveltek minket és biztattak arra bennünket, hogy érezzük az intuícióinkat, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyeket belülről érzünk, ahelyett, hogy robotok legyünk.

Amikor fiatal voltam, sok ember fordult meg a szüleim házában, akik nálunk ettek, ittak és jól érezték magukat.

Ez a hangulat volt az én alapom.

Az ilyen élményekből tanultam és fejlesztettem ki olyan erényeket mint a bátorság, dinamikusság, nyitottság, törődés, proaktivitás: én tegyem meg a kezdő lépést.

Ezek a jellemvonások azok, amelyeket a családom mutatott nekem és ezeket próbálom használni a mindennapi életem során is.

F.K: Te mit hoztál magaddal útravalóul a szülői házból? Mi az a legfontosabb otthoni  “szellemi táplálék”, ami nélkül nem lennél az az ember, aki vagy?

P.P: A szüleim észak Indiából jöttek és szikhek. A szikhek egy kisebbség Indiában,

akik pozitív mentális állapotban élnek, a teremtő felé mutatott tiszteletként.

Ezt úgy hívják, hogy “Chardi Kala”.

A Chardi Kala egy mindennapi realitás, ami optimizmusra és örömmel teli mentális állapotra vonatkozik.

Ilyen állapotban nagyon kevés félelem és irigység létezik.

Ez a hozzáállás segít abban, hogy szembenézzünk a nehézségekkel, a lehető legkevesebb negatívummal.

Ez magában foglalja azt is, hogy fogjunk össze és segítsünk azoknak akiknek erre szükségük van. A szikhek a templomukban, az úgynevezett gurdwárában tartanak istentiszteletet, amit teljesen önkéntes alapon működtetnek. A helyiek ételt és hozzávalókat hoznak a gurdwárába, amit egész évben, minden nap háromszor elkészítenek a közösség számára. A szikhizmus egyik alapelve, hogy szolgáld a helyi közösséget. Egyébként, az ételből bárki ehet, akinek szüksége van rá, függetlenül vallási hovatartozásától.

F.K: Paul, végül de nem utolsósorban mit üzensz nekünk magyaroknak, az olvasóknak? Egyfajta mottóra lennénk kíváncsiak.

P.P: ”Több pozitivitással jobban áramlik az élet” – Így élek és dolgozom a legjobban.

Próbáld ki minden nap 35 napon keresztül és meg fogod tapasztalni és érezni te is.

A szerkesztő szubjektív boldogságélménye:

A filozófusok és a vallások gyakran az életminőség felől közelítik meg a boldogságot, miszerint

a boldogság előidézője a jó élet, az anyagi bőség és nem veszik figyelembe az érzelmi vonatkozásokat. Sokan sokféleképpen próbálják definiálni ezt az érzést, amelyre kivétel nélkül mindenki vágyik, annyian de annyian kergetik azt a bizonyos kékmadarat, és hogy valóban létezik e?

A pozitív pszichológia tudományos alapon igyekszik megközelíteni a boldogságot
és igyekszik megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy
mi a boldogság és hogyan lehet elérni.

Paullal történt találkozásom során valami egészen másfajta örömpszichológiát tapasztaltam,
amikor magához ölelt, olyan érzés fogott el, mintha egy angyal karjaiban lettem volna.
A szívemben éreztem a boldogságot. Kell ennél több bizonyíték?

Frenyó Krisztina
Interjú-fotók: Teszár Ákos
Köszönjük a magyar fordítást, O’Neill Zsuzsannának.
Forrás: http://feelingmagazin.hu/boldogsagbomba-avagy-beszelgetes-paul-pahil-nemzetkozi-optimalitas-coach-al/


A boldogság életmódváltást követel

Írta: Zádrovich Aliz

Sokszor kergetjük, vágyjuk a boldogságot, de csak ritkán éljük meg. Vajon mit hibázunk el?

Paul Pahil brit-indiai pozitív pszichológus néhány éve Magyarországon telepedett le,

hogy megtanítson minket örömtelibben élni.

–        Indiában sok ember csupa mosoly, akkor is, ha szinte semmije sincs. Önt mire tanították?

–        A szüleim pozitív hozzáállásra neveltek, amit a szikhek úgy hívnak, hogy „chardi kala”.

Mindennapi szokásokkal tartják fenn az optimizmus és az öröm állapotát.
Korán kelnek, és kifejezik a Teremtő iránt érzett hálájukat,

minden nap meditálnak,

mindenkit szívből jövő mosollyal üdvözölnek,

együtt készítik és fogyasztják el az ételeket,

és adnak belőle a rászorulóknak is.

Ebben a létállapotban alig van helye a félelmeknek, az irigységnek, viszont segíti őket abban, hogy a lehető legkevesebb lelki sérüléssel jussanak túl a nehézségeken.

–        Miért érzi úgy, hogy Magyarországon van a helye?

–        Szeretném megtanítani a magyaroknak, hogyan élhetnek olyan életet, ami nekik a legjobb.

 Ehhez azt kell megérteni, hogy a saját jól-létünk csakis tőlünk függ.

A sorsunkat a pozitív választásainkkal alakítjuk.

Amikor arról panaszkodunk, hogy boldogtalan a párkapcsolatunk, és ennek ellenére benne maradunk, az egy negatív választás, amit a félelem irányít. Félünk tőle, hogy egyedül maradunk.

Akkor tudunk úgy élni, ahogy nekünk a legjobb, ha tisztában vagyunk vele, hogy továbbléphetünk,

és élvezhetjük az életet úgy is, ha éppen akkor nincs mellettünk partner.

–        Mi híresek vagyunk arról, hogy folyton panaszkodunk, és mindennek meglátjuk a rossz oldalát. Aki más kultúrából jön, hogy lát minket? Mi lehet az oka a boldogtalanságunknak?

–        Sajnos egy Európa boldogságszintjét vizsgáló kutatás szerint a magyarok 92%-a nem „virul”.

Aki „virul”, az gyakran él meg pozitív érzelmeket, és jól működik a mindennapokban.

Azaz önálló, ért valamihez, világos céljai és minőségi kapcsolatai vannak.

Úgy tűnik, a magyarok nagy része külső tényezőkre figyel, mint például a történelmük, a jelenlegi politikai kérdések és az anyagi dolgok.

Nagyon sokan arra fókuszálnak, ami hiányzik. Amikor beszélgettem velük, gyakran mondták, hogy „nincs tengerünk”, „mi valaha egy nagy ország voltunk”, „birodalmunk volt”, „nem keresünk eleget”,  „másoknak könnyebb”, „nekem sokkal nehezebb”.

Ez a gondolkodásmód még nehezebbé teszi, hogy elégedettek és nyugodtak legyenek.

–        Ezzel azt mondja, hogy lehetünk boldogok akkor is, ha az életünk egy problémahalmaz? Elviselhetetlen a főnök, a párkapcsolatunk épphogy döcög, és a gyerekek is próbára teszik az idegeinket. Lehet így elégedettnek lenni?

–        Mindenkinek vannak gondjai,

         a kérdés csak az, hogyan látjuk és hogyan kezeljük őket.

Az kell, hogy elsajátítsunk egy másfajta,

azaz értékelő hozzáállást.

Minden helyzetben meg kell találni a pozitív kivételeket. Például gondoljuk végig, mikor nem elviselhetetlen a főnökünk.

Ha feltárjuk ezeket a helyzeteket, azzal már részben meg is oldottuk őket, hiszen máris megjelenik bennünk egy pozitív érzelem, a remény. Ez már elég lehet ahhoz, hogy meglássuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel javíthatunk a viszonyon.

Szemléletmód-váltás szükséges:

hogy a probléma helyett a megoldásra fókuszáljunk.

–        Tehát csak annyi a baj, hogy rossz helyen keressük a jót, az örömtelit?

–        Egy kutatás szerint a boldogság 50%-ban a genetikától függ. A jó hír az, hogy a további 50% a mi kezünkben van.

Ebből 40% a tudatos pozitív cselekedeteknek tudható be, 10% pedig az életkörülményeinknek (például az anyagi helyzetünknek).

Sajnos a legtöbb ember erre a 10%-ra koncentrál, pedig a boldogságnak ez csak egy apró szelete.

–        Milyen tudatos pozitív cselekedetekkel tehetjük magunkat boldogabbá?

–        Egy módja, ha megtaláljuk az életfeladatunkat.

Ilyenkor úgy érezzük, hogy a valódi énünk cselekszik.

A munka, amit végzünk, könnyűnek tűnik, és elveszítjük az egónk irányítását.

Mély elégedettséget érzünk, és bármeddig tudnánk végezni az adott tevékenységet, mivel az feltölt minket.

Mindezt másokkal is meg akarjuk osztani, egy részét akár ingyen is. Én például a Budapesti Boldogság Hetet saját költségemre szerveztem 2014-ben és 2015-ben.

–        Ez alapvetően rólunk szól: de mi a helyzet a kapcsolatainkkal? Közeledik a karácsony, amikor egyre több figyelmet fordítunk a hozzánk közel álló emberekre is. Hogyan őrizzük meg ezt az odafigyelést az év többi időszakában?

• Először is törekedjünk jobban önmagunk szeretetére,
• és időnként szánjunk időt az elcsendesedésre.

A virágzó kapcsolatokban 5:1 a pozitív és a negatív kölcsönhatások aránya.

Ez azt jelenti, hogy minden negatív kölcsönhatást ötször több pozitív kölcsönhatással kell ellensúlyoznunk.

Ha egy párkapcsolatban kritizálják egymást,

folyamatosan negatív visszajelzéseket adnak a másiknak,

nem támogatják a párjukat, nem fejezik ki az iránta érzett szeretetüket és megbecsülésüket, vagy érdektelenek a partnerükkel szemben, a kapcsolat kibillen az egyensúlyából.

Az én személyes tapasztalatom, hogy a legtöbb párnál 2:1 a pozitív és a negatív megnyilvánulások aránya.

–        Tehát mondhatjuk azt, hogy a boldogság egy szokás? Egy napi cselekvés?

–        A boldogság életmódváltást követel. Rendszeresen, kis adagokban kell belevinnünk a jó dolgokat az életünkbe.

A kis dózisú pozitív érzelmek idővel nyitottá tesznek minket, és megváltoztatják a világlátásunkat.

Ha minden nap csinálunk valami olyasmit,

ami előhozza belőlünk a hála, az inspiráció, az öröm és a szeretet érzését,

az békésebbé, örömtelibbét teszi az életünket. Ne akarjuk a boldogságot, hanem fogadjuk nyitottan, barátságosan, kíváncsian, nagyrabecsüléssel a jelen pillanatot. Ez az újfajta szemléletmód idővel boldogságot hoz az életünkbe.

Forrás: http://ridikulmagazin.hu/cikk-a-boldogsag-eletmodvaltast-kovetel.htm