Szép, jó szerelmes versek 2
HA TUDNÁM, HOGY MEGÉRI FÁJNI…
Az út végéhez érve állok,
S már többé nem kiabálok,
Csak folyik könny szememből,
Utolsó nedűk keserű szívemből.
Ez most itt a búcsúdal,
S lehet mégis, hogy valamit akar,
Ha jönne még, ha nyúlna az a kar,
Mi fájdalmakkal betakar,
Szeretni tudnám a kezet, ami bántott,
Álmodnék vele százszám délibábot.
Ha még egyszer felém jönnél,
Ha újra ide beköltöznél.
Ha hitet adnál, ahonnan elvetted,
Mikor azt a súlykot elvetetted,
Ha szeretni tudnál még egy dobbanásban,
Nem érdekelne, mit hazudunk egymásnak.
Százfelé szakít a szél magányos utamon,
Osztályrészül ez jutott– a fájdalom.
Könnyem elakad, kibúvó szavakon,
Pupillám megremeg elcsukló hangodon.
Ha szádba adhatnám, ha megfoghatnám,
Ha elénekelhetném, elordítanám,
Hogy ez a szív nem hiába fáj.
Nem hiába fáj.
Nem hiába fáj, gyere ölelj meg,
Vesd le, dobd el a korcs jelmezt,
És ott, ahol százszor megsebzett,
Öleld meg azt az egyetlent!
Ne késs sokat, nincsen idő,
Tarkón lőtt a nyargaló jövő,
Magunk áltatása már több, mint őrjítő,
De tudd a távolság, leküzdhető.
Tenyeremben hever szerelmünk pora,
És az eső ömlik, érzések zápora,
Egyetlen kedvesem édes és mostoha,
Gyere hozzám, gyere el oda!
Arra a pontra, hol visszafordulok még,
Könyörgésül egy szavad elég,
Feltámasztva bennem a reményt,
Legyél még utoljára menedék!
Ha szádba adhatnám, ha megfoghatnám,
Ha elénekelhetném, elordítanám,
Hogy ez a szív nem hiába fáj.
Nem hiába fáj.
Nem hiába fáj,gyere ölelj meg,
Vesd le, dobd el a korcs jelmezt,
És ott, ahol százszor megsebzett,
Öleld meg azt az egyetlent!
Dübörög bennem kétségbeesett harag,
Ólomsúlyként öltött páncél-alak,
S mint gyümölcs magházában árva mag,
Úgy vágyom most én szabadulásomat.
Torkomon égnek felemás szavak,
Kiáltják, mutasd meg, azt, ki vagy!
És itt a könnycsepp is összefagy,
Utolsó híján, a végső cserben hagy.
De ha tudnám, hogy megéri fájni,
Szívemben dobol még a várni,
Ha szádba adhatnám, ha megfoghatnám,
Ha elénekelhetném, elordítanám,
Hogy ez a szív nem hiába fáj.
Nem hiába fáj.
Nem hiába fáj, gyere ölelj meg,
Vesd le, dobd el a korcs jelmezt!
És ott, ahol százszor megsebzett,
Öleld meg azt az egyetlent!
(Kerner Mariann)
Megjöttem…
Itt vagyok most Néked, hogy felvidítsalak
Hogy a vidámság mezején, útnak indítsalak
Megérkeztem végre, hogy nevetni lássalak
Mert míg szomorkodtál, oly sokat vártalak…
Elindultam hozzád, hogy megnézzem mosolyod
Ahogy könnyes álarcodból, előcsalogatod
Igazi mosolyod, ahogy csak Te tudod
A mosoly boldoggá tesz, ha szíved beleadod…
Siettem már hozzád, hogy segíthessek Neked
Hogy együtt legyűrhessük, ádáz ellenfeled
Kínzó magányodat, s a gyötrelmes könnyeket
Hogy elfeledhesd végre, ezt a bús életet…
Gyere, menjünk együtt, nevessünk nagyokat!
Mutassunk majd fügét, kik hordják álarcukat!
Hadd lássák meg rajtunk, nyíló boldogságunk
Velük nevethessünk, hogy nincs többé álarcunk
Itt vagyok, megjöttem, hogy könnyítsek sorsodon
Hogy a boldogság védjegyét, láthassam arcodon
Mert mikor mosolyogsz, egy új világ születik…
Kik nem próbálták soha, hidd el, nem érthetik…
(Árvai Attila)
Most csak úgy…
Most csak úgy aludnék, szerelmes kebleden
Ahogy elmélázok néha a völgyeken
Most csak úgy elbújnék, bizony Tehozzád…
Hogyha megsimogatsz, érezzem a titkát…
Most csak úgy úszkálnék, varázsos lelkeden
Hogy egy nap szárnyaljak, minden reményemen
Most csak úgy, egyszerűn, megfognám kezedet
Hogy mindent megérthessek, értsem a lelkedet
Most csak úgy játszanék, mint egy pajkos gyerek
Odafutnék hozzád, hogy nagyon boldog legyek
Most csak úgy nevetnék, hogy boldoggá tegyelek
Hogy irigyen nézzenek, minket az emberek…
Most csak úgy álmodnék, Veled, míg ezt lehet
Csak úgy megálmodnám, a közös jövőt Veled
Most csak úgy elvenném, ha kínálnád szívedet
Adnám most cserébe, az egyetlen lelkemet…
Most csak úgy megélném, az életemet Veled
Használnám fegyverem, mi a legnagyobb szeretet
Most csak úgy felmásznék, e magas hegyre Veled
Hogy szívünk útját érjem, mi hegyvidéken vezet
Most csak úgy csodálnék, egy szép virágot Veled
Hogy eljön, hogy megtalál, a gyönyörű kikelet
Most csak úgy szárnyalnék, a hűs réteken Veled
Úgy repülnénk, fognám, szerelmes két kezed…
Most csak úgy szeretném, ha nézhetném két szemed
Hogy megvilágosodjak, hogy ne kelljen értened
Mert ha egy nap kérnéd, hogy áldozzak, mit lehet
Érted feláldoznám,… az egész életemet…
(Árvai Attila)
Mikor szeretlek
Mindent elhozok majd, mit ember elhozhat
Megjárom én érted a legmélyebb poklokat
Megjárok hegyeket, a legrútabb ormokat
Mikor majd szeretlek, hozok csillagokat…
Mikor majd szeretlek, feldől a világ is
Mindent felforgatok, az egek angyalát is
Elfújom a felhőt, és szárítok esőket
Erdőket égetek, s a zöld legelőket!
Mikor majd szeretlek, annyira fájni fog
Együtt is sírunk majd, de ez is járni fog
Mikor megszeretlek, fény nyílik virágból
Olyan mézédes lesz, e szomorú világból…
Amikor szeretlek, kimondom a neved
Elsöpröm egy szóval, ki tenne ellened
Mikor már szeretlek, vágyom a mosolyod
Tudom, hogy e percben, majd azt is elhozod
Mikor megszeretlek, én mindent eléd teszek
Csak intened kell nekem, s a világ végéig elmegyek
Ha majd megszeretlek, az ég, a föld is kevés
Nincs az a hatalom, mit meg ne érintenék!
Mikor én szeretlek, az égbolton csoda gyúl
De szerető szívemben, varázsos vihar dúl
Szenvedélyem forró, a Teremtő szórta rám
Felégetek mindent, a szerelmünk hajnalán
Tudd meg, hogy szeretlek, a kezdetektől fogva
Az idő még nem is volt, csak Mi, a kezünk fogva
Nem létezett senki, rajtad, s rajtam kívül
Csak az Isten látta…s most adta Néked hírül…
(Árvai Attila)
A nyugalom szigetén
Mikor elfáradok, és nem találom helyem
Mikor már letenném, kissé fárasztó életem
Mikor már nagyon fáj, a sok múló emlék
Választanám Véled, a nyugalom szigetét…
A nyugalom szigetén, míg csendben elidőzünk
Hol lesz idő pihenni, ha elfáradt a szívünk
A nyugalom szigetén, megtaláljuk helyünk
Eldugott mennyország, hol boldog lesz a lelkünk
A nyugalom szigetén, minden olyan csendes
A búbánat elszalad, mi oly nagyon keserves
Ezen szép szigeten, elmondod óhajod…
S én meghallom majd, minden kis sóhajod…
Ez gyönyörű szép sziget, csoda körös-körül
Mikor szétnézel itt, a lelked is megörül
Virágok suttognak, a fák is simogatnak
Nem érzed itt magad, olyan elhagyottnak
E csoda sziget partján, a nap is csak nékünk süt
Éjjel a csillagoknak, pislákoló fényük
A tenger, a víz, a rétek és a holdfény
Boldogságunk csöndje, egy szebb életet ígér
A nyugalom szigetén, míg együtt megpihenünk
Abban a pár percben, boldog lesz életünk
Csak hallgatunk csendesen, s minden apró jelre
Összerezzennünk majd, egymást átölelve
A nyugalom szigete, most is csak reánk vár
Ám mi csak rohanunk, de pihenni kéne már
A nyugalom szigete, nékünk mindig nyitva
De az eszünk rohan, a szépet elhajítva…
A nyugalom szigetén, várlak majd egy napon
Ha eljössz hozzám meglásd, boldog leszek nagyon
Ez az én szigetem, boldog birodalmam
Látni fogod egy nap, e boldogságot rajtam…
A nyugalom szigetét, Te is rég keresed
Talán nem hinnéd el, hogy ott lakik Tebenned
S, ha egy nap megleled majd, e boldogság szigetet
Megleltél engem is…s kapsz egy új életet…
(Árvai Attila)
Amikor hiányzol
Vannak pillanatok, hogy semmihez sincs kedvem
Mikor belülről úgy érzem, régen nem szerettem
Vannak szürke órák, hogy a szívemet kitárom
Csendesen könnyezek, mert annyira hiányzol...
Amikor hiányzol, csak szép szemedet látom
Hasonlatos hozzá, egy szivárványos álom
Kérlek, váltsd valóra nékem ezt az álmot
Hozz az életembe...egy kis boldogságot
Mikor csak hiányzol, a gondolat is fájó
A szívem is csatangol, néma a tűzhányó
Annyira szomorú és könnyes a reggelem
Ha a kezem fognád, átadnám mindenem...
Amikor hiányzol, némán üres minden
Búsan árválkodva, keresem jókedvem
Annyira hiányzik, az a pár kedves szó
Mit csak Te mondhatsz ki, annyira szép és jó
Amikor hiányzol, drága egy szerelmem
Értelmét vesztette, egyszerű életem
Ekkor rádöbbenek, hogy a világ mégis kerek
De csak is úgy kerek, ha láthatom két szemed
Jöjj el gyorsan nékem, édes megihletőm!
Annyira vártalak, illatos hercegnőm!
Nézd, csak is érted élek, nyújtom a kezemet
Mutasd meg egy percre, nékem a szívedet!
Mert mikor hiányzol, Te drága egyetlenem
Lelkem a magánytól, mégis megmenthetem
Tudom, hogy reám vársz, szerelmetes párom
Nincsen rajtad kívül, senkim a világon...
Mikor úgy hiányzol, sírnak a csillagok
Hosszúak a percek, évek a nappalok
(Árvai Attila)
"Ahogy meg van írva, úgy láttalak én meg
Ahogy rám pillantasz, kedves a szívemnek
Valahol megírták, hogy Téged kell szeretnem
Az is le van írva, hogy Tiéd az életem…
Ahogy meg van írva, annyira szeretlek
S, hogy Te is szeretsz, én köszönöm Istennek
Mert valahol megírták, fogjam meg a kezed
Fülembe azt súgták, enyém az életed…
Már régen leírták, hogy egymásért lángolunk
Szerelmes pillantás, a napfényben táncolunk
Leíródott egyszer, hogy egymás szép szeméért
Mindent megteszünk majd, csak a szerelemért...
Leírták a csodát, ami megérintett
Mikor megláttalak, nagyon felhevített
Oly sokszor leírták, nagyon szeresselek
Ez lett a mennyország, megfáradt lelkemnek...
Ahogy meg van írva, úgy vigyázok Terád
Mostantól enyém vagy, megszűnik az önvád
Szerelmünk himnuszát, nem adnám a mennyért
Mert az is meg van írva, meghalnánk egymásért."
(Árvai Attila)
Biztató
Biztatlak:Örülj ! Örülj a világnak ,
Örülj a kinyíló virágnak ,
Örülj a rikkanó madárnak !
A zöld lombos erdőnek , a viruló mezőnek .
Örülj a hasadó hajnalnak ,
Éjben az égen ragyogó csillagnak !
A szép napra ébredő reggelnek ,
A neked köszönő embernek ,
S minden ártatlan gyermeknek .
Örülj a feléd küldött mosolynak ,
A hozzád szóló szavaknak !
Örülj ha egy ajtót neked kitárnak ,
Ha valahol éppen tereád várnak !
Örülj, ha megfogják a kezedet ,
Tanítsd meg örülni gyermeked !
Örülj és te is tárd ki szívedet !
Az öröm széppé teszi lelkedet
És vidámmá kedvedet .
Örülj az ősznek , a tavasznak ,
A fakadó rügyeknek , a lehulló lomboknak !
Nyáron a rekkenő melegnek ,
Télen a hóval borított hegyeknek .
Örülj , ha jön egy zivatar ,
Ha örülsz , akkor nem zavar .
Örülj a megkonduló harangnak ,
A felröppenő sok-sok galambnak !
A felhangzó zenének !
Örülj minden csendes estének !
Örülj a farkát csóváló kutyának ,
Örülj az egész világnak !
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj ha valakivel törődhetsz !
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér !
Örömöt adj minden kicsi örömért !
Az öröm az egy jó dolog ,
Akik örülni tudnak , azok boldogok .
Te is az lehetsz , ha akarod !
Rajki Miklós verse
EMELEM POHARAM…
Emelem poharam a régi barátokra,
Kik a legnagyobb bajban nem hagytak magamra.
Kik pálcát nem törtek fölöttem,
Mikor hitem elveszítettem.
Emelem poharam a régi barátokra,
Kik felelni tudtak kétkedő szavamra.
Szeretni tudtak ők, ha nem voltam szerethető,
Kik előtt lehetek erős és esendő.
Emelem poharam a régi barátokra,
Kikre számíthatok a jóba és a rosszba.
Életem vonatán el nem engedik kezem,
A szakadék szélén bátran tarják meg szívem.
Emelem poharam a régi barátokra,
Kik előtt széthullhat lelkem atomjaira.
Az apró darabokat eggyé ragasztják lágyan-
Csodák Ők életem vad vágtában…
(Kerner Mariann)
Lassan közeledj! S mikor szívem, megremeg, hajolj közelebb!
Mint szelíd szél a virágszirmot, oly lágyan simíts meg.
Égető tűzként pezsegjen bennünk a tengerhullámként feltörő vér,
Hogyha testem testedhez ér, éledjen benne erőre minden hajszálér.
Ölelj pillantásoddal, mikor feszülő combom átfonja férfiderekad,
S ha már a kéj ránk simul fergeteges erejével, maradjon meg belőle
Az a mindent túlélő, jelenünkben megrögződött legszebb pillanat.
Szeress! Adj mosolyt! Fehér fellegekben szállni tudó szárnyakat!
És úgy kívánj, olyan féktelen vad szenvedéllyel, hogy ajkamon
Vérpiros színűvé váljanak a sóhajtásból eredendő parázsló szép szavak.
Keresd meg bőröm pórusán, a titkos helyeken rejlő izgató pontokat,
Mitől meghallod azokat a hangokat, melyek apró hörgésként tapadnak
Az ívben meghajló őrjítő mámorra kiéhezett alélt női testre.
S mikor gyertyalángként olvadunk egymás karjába porrá semmisülve,
Szoríts, szoríts, hogy szinte fájjon! Érezd, hogy csak csókjaidat vágyom!
Old fel a béklyót, ne gátoljon semmi! Merj hévvel, szabadon szeretni!
Nézz rám, és ha sírok csókold le szememről a földre pergő könnyet!
Adj nekem életteli perceket, mitől az élet, csodásabb és könnyebb!
Fess az égre becéző mondatot, hogy ha a csillagokba repülök veled,
Minden egyes gondolatom szélsebesen szelje át a felhőtlen kék eget.
Hints rám édes álmot, melyben földön túli színben játszik a boldogság,
Hogyha sodródunk a végtelen felé, ne törjön ketté ez a bűvös, szép varázs.
(Édes Nő)
Találtam egy szívet
Találtam egy szívet, pedig nem kerestem
E nélkül is zajlott, mozgalmas életem
Egy kicsiny, kedves szív volt, ott lapult a földön
De magamhoz emeltem, ne vesszen el ködön…
Találtam egy szívet, kedvesen szólított
Akkor még vak voltam, aztán megmozdított
Súgott a fülembe, ez az ártatlan szív
Később hallottam meg, senkit, csak engem hív
Rátaláltam mostan, e kicsi szívecskére
Hogy boldogságot hozzak, csendes életébe
Ő régen csak reám várt, de én nem hallottam
Mert lelkem kicsapongott, csak ettem és aludtam
Találtam egy szívet, még most is ott heverne
De megérintett engem, s az égig felemelne
Csak nézem a kezemben, ezt az életszívet
S fáradt két szememben, kihozza a könnyet…
Találtam egy szívet, de én nem kerestem
Hiszen ő talált meg, én csak eltévedtem
Tévedj el hát Te is, drága jó barátom!...
Hogy szíved választottja, egy nap rád találjon…
Árvai Attila
Nyitott könyv a lelkem, olvasd csak bátran,
Engedem, hogy meglásd, mi a titkos vágyam.
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell,
Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el.
Kell egy hely a szívben, egy csendes szép zene,
Hol, társra lel az érzés, és élhetsz majd vele.
Állunk majd a fényben, vagy boldogan megyünk,
Mert úgy szép az élet, ha mindig szeretünk!!! ♥
Aranyosi Ervin Teremts szebb világot!
Ha szeretsz, - tudd, - másképp látod a világot!
Kevesebb ki bosszant, s több a jó barátod.
Másik szemmel nézel a változó világra.
...Megbocsátóbb leszel. Viszonzást sem várva.
Jószívübbé válhatsz. Boldogan tudsz adni.
S ha más kezét nyújtja, el tudod fogadni.
Másban, mint tükörben, önmagadat látod.
Ami rossz volt vedd le, mint egy rossz kabátot.
Lelked kifordítva, tisztán mutasd másnak.
Ne adj hely't szívedben, a szomorúságnak.
Ha eképpen teszel, egy nap úgy találod,
Szeretettel telik csodaszép világod.
Ez csak rajtad múlik, hogyan is megy végbe.
Teremts szebb világot, a megunt helyébe!
A béke szigete szeretnék lenni,
amely az emberi szíveket járja át,
mindent megmozgat, életeket ment,
A béke szigete szeretnék lenni,
ahol nincs hazugság, nincsen ámítás,
ahol az a szeretet van, csend, béke nyugalom.
Nyugalom, melyre oly nagy szükség van,
mely éltet, értelmet ad, és továbbvezet,
Nyugalom az embereknek szívébe, lelkébe,
melyre létfontosságú szükség van.
A béke szigete szeretnék lenni,
embereknek erőt adni, olyan szigetet,
hol nincsen irigység, önteltség, büszkeség,
ahol, mindenki jól érezné magát, eltűnne a félelem,
Én csak így tudok élni, ha szerethetek, segíthetek,
amikor látom, az emberek arcán egy kis örömet,
Istenem, add meg nekem, hogy segíthessek többet,
az embereknek, mert ez mit eddig tettem ez semmi még.
Csak így járhatok Teveled, Istenem.
Csak így keresem a fényt, az utat melyet megvilágítasz,
mely Hozzád vezet, és Téged megmutat nekem,
hogy hogyan tovább, mit tegyek, hogy a béke szigete lehessek.
Mert Te, csak Te vagy egyedül Istenem,
aki békét adsz, nekem és sok embernek,
Te vagy akinél mindenki megtalálhatja nyugalmát,
én ezt a békét szeretném örökre, minden embernek szívébe, lelkébe!
(Vass Henrita)
Bárdossy Tamás – Hiányod
Nincs nap, óra és perc, nincs oly pillanat,
Hogy szívem mélyén ne érezném hiányodat.
Akár szándékosan, akár tudat alatt,
Körülötted jár minden egyes gondolat.
Tudom egyszer eljön még az az idő,
Mikor testünk, lelkünk naponta összenő
És Te leszel, kivel kelek, kivel fekszem,
Így nyugtatom Érted vágtázó lelkem.
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: szeretlek
Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami
Hogy milyen jó hangodat hallani
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk
Aranyosi Ervin: Imám
Drága jó Istenem, hozzád imádkozom.
Érző, tiszta lelkem színed elé hozom.
Töltsd meg szeretettel,- tiszteljem az embert!
Emeljem a porból, kit a sorsa megvert.
Aki tévúton jár, vezessem a jóra.
Tisztán álljon eléd, ha eljön az óra.
Elbűvölve nézzem, ezt a szép világot.
Engedd, hogy csodáljak, füvet, fát, virágot.
Amint ott a mennyben, akképp itt a földön.
Szívünkben szeretet, béke érlelődjön.
Álmunk a valóság, s az élet csak álom,
Amire csak vágyom, tudom, megtalálom.
Drága jó Istenem, imádkozom hozzád.
Szeretettel szívem, ha bearanyoznád…
Ne lássam a rosszat, mindig csak a szépet,
s erre taníthassam az emberiséget!
VÁGY
Leveszem most önzőségem védő köpenyét,
Meztelen vagyok,
Lelkem teszem eléd.
Láthatod a smink nélküli arcot,
Elvesztett csaták tört sugarú ráncait,
Meglehet elbuktam néhány harcot,
De a szeretet engem így tanít.
Belenézhetsz a külcsíntől mentes szembogárba,
Jól látom tekinteted némán elmereng,
Így szemlélsz szótlan, válaszra várva,
S a csendem ad majd feleletet.
Ruhátlan, hibáktól nem mentes, reszkető testem,
Megfeszülve mégis lágyan öledbe hajol,
Lüktet az ideg, megremeg a lelkem,
Ahogy hozzám érsz félszegen, majd vadul.
Kibontakozó vágyak tükrében fénylik
Mind, mit évek súlya alatt felhalmoztam,
Porból, szennyből így repülök Veled égig,
Neked bűnösen is ártatlan maradtam.
Lásd jó az Isten, szerelmet felénk sodort,
Nincsen már út menti árok, se temető,
Gyönyvirág, hol egykor csak ág volt,
Sosem hitt érzelmek, megtalált szerető.
(Kerner Mariann)
KICSINYKE VÁGYAK!
Figyelj rám mintha egy jel lennék
Keress úgy mintha tán nem volnék
Vigyázz rám mintha gyöngy volnék
Fizess úgy mintha csak szolgálnék
Evezz úgy mintha egy tó lennék
Idébb ülj közel mintha tűz volnék
Melengess csak mintha jég lennék
Etess úgy mintha csak éheznék
Itass úgy mintha szomjaznék
Olvass úgy mintha vers volnék
Hallgass úgy mintha dal volnék
Szeress hát úgy mintha jó volnék!
(Nagy Bandó András )
Egy pillanat megmarad…
Elsuhanó évek nyomán egy pillanat megmarad,
Ahogy akkor ott a fűz lombján magadhoz húztál,
A nyári lomb mutatta meg nekem, hogy ki vagy,
Mikor lágyan aléló forró ölembe hajoltál.
Ez több volt minden szónál, csókod belém hatolt,
Egyenként remegett minden elemem hevülésig,
A szomorú fűz gerjedt vallomással válaszolt,
Kéjek csatájában elsírtuk csatáink az égig.
Évek múlásában megdermedt csillogó szemem,
S minden nyáron, ha a hajlongó fűzre nézek,
Alatta pihegsz szerelmesen– ezt képzelem,
Szemérmetlen, ösztönös pillanatban élek.
(Kerner Mariann)
"Eljött az idő, mit oly régen vártam,
megtaláltam őt, kit álmomban már láttam.
Álmomban láttam, s nem tudom feledni,
csak azt tudtam, mellette akarok lenni.
Mellette lenni egy életen át, s már látom,
az álmom valóra vált.
Valóra vált, mert megtaláltam őt,
ezért húztam eddig az időt.
Húztam az időt, mert jöttek mások,
de nekem nem múltak a látomások.
Láttam őt éjjel, láttam nappal,
azt hittem, nem lehet, más csak egy angyal.
Tudom, az angyaloknak szárnyuk is van,
neki mindez a szívében megvan.
Szívébe zárta összes szeretetét,
melyet a világ félé most szór szét.
Megtaláltam őt, s vele egy álmot,
mellette találtam meg a boldogságot.
Boldogságra találtam, el nem engedem,
mert rájöttem, nagyon SZERETEM..."
(Szalai Csaba Szacsa: Vallomás)
Van egy világ, hol a valóságban
Még sohasem jártam,
De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.
Ott sosincs viszály, örök béke honol,
Tücsök énekére, madárdal válaszol.
Évszázados fák közt hűs patak csordogál,
Napsütötte tisztáson tündérpalota áll.
Virágillatú szél borzolja hajamat,
Arany napsütésben csillámok táncolnak.
Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.
Egy lelógó faág megérinti ruhám.
Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,
Úgy érzem a gondom, tőlem messze kerül.
Selymes fűszálak vigyázzák léptem,
A szeretet fényében fürdik egész lényem,
S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,
Puha pilleszárnyon egy tündér elém libben.
Nem beszél, de mégis értem minden szavát,
Kézen fog és repít hegyen és erdőn át.
Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,
Puha lepkeszárnyon álom repít tova.
Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,
A szeretet ritmusa dobban a szívemben.
Átjár ez az érzés, mint huzat a házon,
Hogy ez el ne múljon, csakis azt kívánom.
Könnytelen fáj, sajog e világ szépsége,
Elvarázsol a tündérek szelíd békessége.
Nem hivalkodóak és mégis ragyognak,
Szívem rejtekébe melegséget hoznak.
Túl ragyogják a napot, s a reggeli harmatot,
Kedves mosolyukkal áldják meg hajnalod.
Érzem, amit eddig nem éreztem sosem,
Hogy e világ létezését őrzi majd a szívem.
Mert, kell a hit és kell a remény,
Hogy valahol az álmok mélyén,
Létezik egy olyan világ,
Mely őrzi e tündérek nyomát...(Ladymoon)
Bedő Gábor Versikéi
Megmosdatom testemet,
Megtisztítom lelkemet,
Megkeresem kedvemet,
Mi boldog lesz és nevet,
Mert az élet úgy tovább mehet,
Mert az élet úgy megint szeret.
Hinnem kell a szerelemben, kis kezedben, szép szemedben,
Hinnem kell benned, hinnem és vágynom, veled szerelemben,
Békében, szeretve, minden kívánságod keresve,
Hinnem kell, hogy mindig velem leszel, reggel, délben, este,
Hinnem kell, hogy ilyen lesz a románcunk,
Hinnem kell, ha összebújunk nem fázunk,
Rövid nyári záporban boldogan bőrig ázunk,
Hinnem kell, hogy lesz egy házunk,
Ami megóv minden rossztól, a mi kis váruk,
Hinnem kell a szerelemben, hogy így éljük majd világunk.
Szeretek mosolyogni, csendesen nevetni,
Szeretek sétálni, melletted kézen fogva menni,
Szeretek feltétel nélkül szeretni,
És szeretek szeretve lenni,
Szeretek újra és újra gyerek lenni,
Virágot szagolni, napfényt enni,
Hűs patakba lábacskám beletenni,
Kinn az erdőben senkinek megfelelni,
Pillangóra és szamócára lelni,
Őszintén mosolyogni, gondolataim nem terelni,
Csak mosolyogni, és szeretni.
Volt egy nap, mikor megtaláltuk egymást,
Vagy inkább egymásra találtunk,
Volt egy nap, mikor úgy éreztük,
Ez lehetett az álmunk,
Volt egy nap, mikor egymásé lett a vágyunk,
Szinte repültük, szálltunk,
Egymás testét takarta szárnyunk,
Volt egy nap, amire érdemes volt várnunk,
Lesz e még nap, olyan ami volt,
Vagy már csak emlékünkben,
Ottmarad mint egy folt.
Félek, de lehet, hogy csak bátortalan vagyok,
Hogyan mondjam el néked azt, amin gondolkozok,
Pedig barátok vagyunk, némák sem vagyunk,
Olykor megegyezik gondolatunk, csak távol lakunk,
Pedig elmennék hozzád, mint baráthoz,
Vagy inkább megtenném az utat újra, egy angyalhoz,
Mert hiányzol, legalább a puha kezed megfoghassam,
Örülök, hogy újra látlak, bár csak már mondjam,
És megölelni téged drága lélek,
Bátortalan vagyok, ezen gondolkozom majd míg élek,
Félek.
Mitől is vagyok boldog, a szerelemtől vagy a szeretettől?
Azt hiszem attól a csodától, amit kapok a két szemedből,
Ölelő kezedtől, csendesen felém szálló halk szavadtól,
Mert szeretsz úgy is ha nem mondom, szeretsz magadtól,
És én boldog vagyok, mint zöldülő fű az esőben,
Mint árnyékos nyugalmat kereső a hűs erdőben,
Igen, mindezektől vagyok boldog,
Számomra a világon ezek a legcsodálatosabb dolgok.
Szeretsz? Kérdezem a víz mellett.
Szeretsz, mondod, ezen gondolkodnod sem kellett,
És mennyire? Lágy hullámok fodrozódnak.
Olyan vagyok néked-mondod-, mint forrása a tónak,
Megnyugszom, hunyorogva a napba nézek,
Szeretlek én is, szeretlek, amíg csak élek.
Szerelem ősszel, szerelem nyáron,
Télen és tavasszal, mindig ölelésedre vágyom,
Szerelem az ágyban, két dobbanó szív, biztos pont a tájban,
Táncolunk egymással egy zenekar nélküli bálban,
Mindörökké, egy szerelmes világban,
Szerelem reggel, délben,
Egymásé vagyunk egészen,
Szerelem ősszel, szerelem nyáron,
Bújj hozzám, csak erre vágyom.
Sétálnom kellene, sétálnom, egy olyan helyre,
Ahol csend van, csend és béke, csak azt tudnám merre,
Csak volna egy tábla, rajta az állna,
Erre sétálj, arra van az a hely, mi szívemnek álma,
Ahol tavasz van örökké, ahol a szerelem nem válik köddé,
Ahol hallgathatom a csendet, nincs mi megtörné,
Ahol szerethetek, ahol élhetek,
Boldogan, jó emberekkel, véletek.
Két kezedbe végy egy szívet,
Lelki kezedbe, igazán a lelkedbe,
Ugye szomjazik? Szomjazik a szeretetre,
hát végy hozzá vizet, vizet, egy csendesen csordogáló hűs patakból,
Amely szíved szeretetét viszi, a patakból, abból,
És fürdesd meg benne azt a szívet, ami szomjazik, ami ott dobog a tenyeredben,
És látni véled majd,jó ember vagy, szíveddel látsz majd, és az öröm, amit okoztál, az a szeretet,ott csillog, ott a szemedben,
Látni, főként érezni, jót tettél valakivel,
Hatalmas vagy,
Te, ez vagy,
Mert ha jót sohasem tennél,
Ugyan minek lennél?
Bár a világ, gonosz, szeretni mindig jó,
Ilyen jó embernek, mint Te,
Ilyennek való!
Szűkebb volt a világ, míg nem ismertelek,
De már az első percben mint legjobb barát, úgy szerettelek,
Felnyitottad szememet,
Jóságoddal mostad lelkemet,
Szemeddel rajzoltál arcomra boldogságot,
Gyötrő sötét életembe gyújtottál világosságot,
És reményt, és bátorságot, szeretetet,
És boldog voltam, mikor először foghattam kezedet.
Hangszer vagyok, egy törékeny test,
Ha játszanak rajtam, hangom lelkeket színesre fest,
Vágytól tüzesen, magánytól bánatosan,
Zenélj rajtam, kérlek tedd, óvatosan,
És ha hozzámér a kezed,
Mozdulatodban legyen szíved,
Kérek mindent a szeretetből,
Meglásd, meghalld mily zene fakad öreg testemből,
Zene, zene velem neked,
Gyere, vegyél kezedbe, várom, hogy megtegyed,
Gyere, öntsed szíved testembe, zene, gyönyörű,
Nem maradjak a sarokban porosodó, elhagyott hegedű.
Ha eloszlik a rózsaszín köd, és mindent lát a szerelem,
Hozzád bújok, és nézem csak nézem a csillogást a szemeden,
Csillog benne szerelem,
Kezem pihen kezeden,
Szeretlek, azért aki az vagy aki vagy,
Aki egy pillanatra magamra nem hagy,
Akinek szeretetét érzem magamon,
Akit csak így becézek: Angyalom.
Nem lehetek több, sem kevesebb, egy ember,
Ember, kinek szíve érted ver, belőled szeretetet nyer,
Mert bizony azt nyer, többé parlagon félredobva nem hever,
Nem lehetek másé, csak tiéd, egy igazi királyleányé,
Mint ahogy álmodtam már sokszor, de ez egy új álom,
Ez az álom már nem a magányé,
Kettőnk álma, ahol fej borul vállra,
Ahol minden mozdulat, szeretet és hála,
Szeretlek, suttogom a szádba.
Úgy döntöttem pille leszek,
Szelek szárnyán hozzád megyek,
Napsugárból erőt veszek,
Integetnek pici kezek,
Szállok hozzád a magasban,
Fűben vársz rám, harmatosban,
Rá telepszek szép kezedre,
Mosolygok majd két szemedre.
Most ölelni szeretnélek, reggel, simogatni, csókolni,
Orcádat kezem közt érezni, szeretni, minden külön töltött percet pótolni,
Nem hallani semmit, csak hallgatni téged,
Karjaimban tartani egy angyali szépséget.
Szeretlek élet, szeretek élni,
Szeretek álmodni, és tudok remélni,
Mert akarok majd mesélni,
Mennyi minden szépet lehet megélni,
Szeretem a szelet, szeretem a vizet,
És jót tenni mindenkivel, átadni a hitet,
És lehozni egy csillagot, fényessé tenni minden évszakot,
És szeretem a falakat, mert meglátom a hézagot,
Szeretem az utat, mert mindig a jövőbe mutat,
Szeretem a lelkemet, mi néha a múltban kutat,
Szeretek mindenkit, mert boldoggá tesz a tudat,
Szeretlek téged is, szeresd te is magad.
Esett egyszer, hogy kulcsot kaptam,
Szívemmel fogtam, szorongattam,
Csak el ne vesszen, csak legyen nálam,
Megkeresem azt a zárat, elvisz lábam,
Éjszakánkét azt álmodtam,
Kulcs ha fordul, szívem dobban,
És az ajtó kihez nyílik,
Pici szívem kihez illik,
Hol mosolyt csalok, ahol szerelmes vagyok,
Ott majd átölelnek, és ölelést adok,
És szavad édes, mint szerelmes dalok,
Elfordult a kulcs, boldog vagyok.
Talán annak is eljön az ideje, hogy boldog legyek,
Mert ami most húzza lelkemet, nem kövek, hanem hegyek,
Talán megváltozik minden, és jön egy lány,
Szeret, szerethetem, eltűnik a szomorú magány.
Egy királyfi egy királylány,
Alattuk zöld mező, felettük szivárvány,
Mesében élnek, álomvilágban,
Magyar népmesében, Magyar legendában,
Ahol a legkisebb fiú szerencsét próbál,
Hosszú útja során jótettért jót vár,
Befont hajú királylányka, kinek arany a haja, csók a szája,
Fején csillog koronája, és van még néki fél országa,
Fél királyság, fele ország,
Jöjj szegény fiú, had csókoljam piros orcád,
Élünk majd boldogan, szépen mint egy szivárvány,
Egy királyfi egy királylány.
(Helen Exley - A szeretet megváltoztatja a világot könyv )
Van egy piciri könyvem,
Kaptam egyszer, szeretetet örököltem,
Változtatott rajtam, mint ahogy a világon,
Lelkemet öntözte, szomjazó virágom,
Olvasom sokszor, aztán tűnődöm, mi az út,
Segíteni másokon, úgy véget ér az alagút,
Mosolygok a sorokon, könnyebb pici sóhajom,
Köszönöm a könyvet, el nem hagyom, olvasom.
Bedő Gábor Versikéi
https://www.facebook.com/BedoGaborVersikei
GYÉMÁNTOS KAPUK
Mindig és mindenkor érezlek
Elég egy átható pillanat
Fény vagy a testemben élvezlek
Gyönyörként jár át a pirkadat
Energia bennem minden szó
Mi csodás szenvedélyünk eltelít
Kellemes életem minden jó
Mi egy bennünk átjön és felhevít
Titkunk egymás iránt figyelem
A szeretet törődés csúcsain
Az egónk felett örök fegyelem
Szemünk a teremtés kulcsain
Végtelen forrásból kortyolunk
Vallásunk szentélyén vágyaink
Hatalmaknak sosem hódolunk
ÖnMAGunknak vagyunk álmaink
A célunk egy egy helyről származunk
A társakat lelkünk felismeri
A hitünk egy Éden hol szárnyalunk
A sugó benn lelkünkben IsTENi
S ahogyan elszáll az akarás
Egy sötétlő borongós fellegen
Úgy száll az éltünkbe ragyogás
MAGunkhoz térünk EGY reggelen
Gyémántos kapuk megnyíllanak
Aranyló ajtókat zörgettünk
Nem jöttél amikor hívtalak
De mégiscsak EGYekként ébredtünk
Tudom már érzem már mit jelent
Szabadon SZERtelen SZERetni
S hogy az elengedés mégis mit teremt
Felhőtlen boldogan nevetni
BABA
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=3540704015980374&set=a.592609570789848&type=3
Minden jól van úgy, ahogy van
Minden jól van úgy, ahogy van;
a reggeli kávémban egy szóval több cukor,
az öleléseid, még mielőtt felkelnék,
a nyújtózkodások, a nagy levegő
és az édes, álmos tekinteted nézni még.
Minden jól van úgy, ahogy van;
a simogatás, a szerelmes suttogás,
a reggeli első falatok,
és az a hihetetlenül boldog tudat,
hogy veled kezdhetem ma is a napot.
Minden jól van úgy, ahogy van;
elindulni dolgozni, hiányozni nagyon,
és arra gondolni, te gondolsz-e rám,
aztán hazajönni, várni téged,
várni azt, hogy te legyél a délután.
Minden jól van úgy, ahogy van;
amikor végre megérkezel,
amikor elmondjuk, hogy milyen volt a nap,
amikor hozzám bújsz és érezlek,
amikor este van és csókkal hívod az álmokat.
Minden jól van úgy, ahogy van;
ezek a nehézkes, fáradt hétköznapok,
de legalább a hétvége csakis a miénk.
Minden annyira jó így Kedvesem,
és nekem ez egy életen át elég.
Papp Ádám: Minden jól van úgy, ahogy van
https://www.facebook.com/pappadamhivatalos/photos/a.1650878568261956/3554002197949574/?type=3&theater
https://www.facebook.com/csoricsofficial/videos/633392923931419/?t=44
Emlékszem megismerkedésünk napjára,
Emlékszem a percre és az órára,
Mikor mi ketten barátok lettünk,
Szerelemről akkor még nem beszéltünk.
De ahogy múltak a napok, a hetek,
Éreztem, hogy napról napra jobban kedvellek,
Pedig azt hittem, hogy barátság, mi köztünk van,
De mit szívem diktál, megállíthatatlan.
Próbáltam ezt egy darabig elrejteni szívemben,
Azonban rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen,
Úgy éreztem, hogy ezt nem tudom magamban tartani,
Bár nagyon féltem attól, hogy mit fogsz mondani.
Így hát "Bátraké a szerencse" alapon,
Feltártam neked szívem titkát egy szép napon,
Ami választ kaptam az viszonylag meglepett,
De melegség járta át a testemet.
Az életem, mióta velem vagy sokkal szebb,
A világ számomra már nem is lehetne "kerekebb",
Te már egy nagyon fontos helyet kaptál szívemben,
Már nem akarlak elveszíteni ebben az életben.
http://www.hotdog.hu/blog/fairy74_blogja/emlekszem
Cserényi Zsuzsanna
Hoztam neked…
Hoztam neked napot, hogy fényen lehessél.
Hoztam szellőt, hogy szárnyra kelhessél.
Hoztam neked vizet, hogy ne szomjazzál.
Hoztam lágy kenyeret, hogy azzal táplálkozzál.
Hoztam neked békét, néhány szóvirágot,
mely elűzi mellőled a szomorúságot.
A legvégére pedig önmagamat hoztam,
és szeretetem mely mindig veled van!
Eszményi Viktória - Ha megkérdeznéd
Ha megkérdeznéd, vajon mért is szeretlek,
Válaszolni nem tudnék neked...
Ha megkérdeznéd, vajon mért is jó veled,
azt mondanám, mert szeretlek...
Szeretem, ahogy vigyázol rám,
szeretem, mikor beszélsz hozzám,
szeretem, hogy itt vagy kedvesem....
Úgy szeretem, mikor megsimogatsz,
a haragod, és a mosolyokat,
Úgy szeretek mindent, mindent ami te vagy...
Tudom, többször kéne átölelni téged,
és jobban kéne vigyáznom rád.
S neked többször kéne átölelni engem,
mert az mindig, mindig visszavisz hozzád! (Zámbó Jimmy)
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
(Pilinszky János: Átváltozás)
Álmodj magadnak egy társat, kivel teljesül minden vágyad,
akivel a holnapot is bátran várod.
Menj el vele egy másik világba, és ne gondolj többé a hibákra.
Élj úgy, mint az álmaidban, és higgy a vágyaidban.
Légy önmagad, és szeresd őt, mert ő jelenti számodra a jövőt.
Ne akard feledni, bárhogy is fáj,ne tégy semmit, csak várj.
Várj, míg meglátja benned kit keresett, és rájön, hogy szeretett.
Lebegjen előtted az álmod, és megismered a valódi boldogságot!♥♥
http://hajnalcsillag13.blogspot.hu/2011/10/almodj-magadnak.html
,,Legyen erőd Szeretni, akkor is, ha úgy érzed csak Te adsz...
Hinni a boldogságban... hiába terheket és fájdalmat kapsz
Mosolyogni akkor is.. mikor újra belül összetört az Élet...
Átsiklani a nehézségeken... s megkeresni az igazi Szépet
Legyen erőd elmondani, mit érzel... akkor is ha nagyon nehéz
Soha ne add fel az álmaid...! Légy mindig kitartó és merész
Türelmed, az ellenségeidhez... hiába csak bántani akarnak..
Ne építs falakat.. mert lekésel azokról, kik szeretetet adnak...
Legyen erőd félretenni a büszkeséged. s mindent megbocsátani
Mert, ha magadba temeted a múltad... csak még jobban fog fájni
Hited.. hogy az eső után.. a nap fogja melegíteni az arcodat..
Legyen erőd... s vedd észre a jót... ne csak a kudarcokat...
Legyen bölcsességed, hogy észrevedd.. miért is kaptál akadályt...
Hogy szemet hunyj felette és kikerüld az utat.. vagy vívj érte csatát
Legyen célod és álmod.. amiért érdemes ezen a Földön élned...
S csak szeress... mert ha Tiszta Szívvel teszed.. soha nem kell félned."
Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked.
Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád.
És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet - a faladon
S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ugye, ha gondom van, te megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem
Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel
(Presser Gábor: Ugye ott leszel? )
Mi nem szenvedni jöttünk, - az élet többet ér!
Kutasd a boldogságot, mindent ezért tegyél!
Értelme van a létnek, s hidd el, ha megleled,
virágba borul minden, és ünnepel veled.
Bizony, tanulni jöttünk - kicsit lusták vagyunk,
- csak várunk a csodákra, s tett nélkül álmodunk.
Pedig csak néhány lépést kellene tenni még,
- s mi vissza-visszanézünk, mi sértett egykor, rég?
Félelmek gúzsba kötnek, - bolond hitrendszerek,
mert egykor ezt tanultuk! - Másként nem is lehet?
Törvények, rút szabályok, megannyi zord bilincs.
Ketrecbe zárva lelkünk, s kívül van a kilincs.
Ajtónk a szabadságra, csak szívvel nyitható,
csak mozdulatra vár, mint egy álló hintaló.
A lendület a lényeg, egy lépés, könnyű tett,
és új csodát varázsol a szív, a szeretet.
(Aranyosi Ervin)
Mi lenne, ha aludnál,
s ha alvás közben
álmot látnál?
Mi lenne, ha álmodban
mennybe mennél
és ott egy különös,
csodaszép virágot szednél?
Mi lenne, ha amikor felébredtél,
a virág a kezedben lenne?
Akkor mi lenne?
(Deepak Chopra)
Álmodj szépeket
Valahol, távol nagyon-nagyon messze,
Hol a csillagfények születnek meg este,
Létezik egy egészen aprócska kis ország.
Az a hely, ahol az álmainkat írják.
A szép álmokat kis zsákocskába varrják,
S aztán a kis manók mind-mind széjjelhordják.
Viszik a világ mindegyik részére,
S ráhintik az alvók lehunyt szemére.
Egy álommanó majd hozzád is elér.
Zsákját leteszi, s beledugja kezét.
Belemarkol a finom tündérporba,
Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.
Aprócska kismanó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, ahogy nevet.
Óvatosan a homlokodon lépked,
Simogatja arcod. Ugye Te is érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport róla szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj nagyon szépet!
(Thalis Silvenier)
ahogyan én őt
engem is
valaki dúdol szüntelen
nem ejti már zavarba hogy
ugyanaz történik velem
újra és újra
ahogyan
lélegzik úgy tart énekén
dadogna olykor nélkülem
akár zenéje nélkül én
(László Noémi: Valaki van)
Merd kimondani - Szeretlek!
Merd kimutatni érzelmed.
Merd felvállalni önmagad,
Merj kiáltani, Szabad vagy!
Üzenj a fáknak - Szeretlek,
Üzenj a Holdnak - Érezlek.
Üzenj a Napnak - Csodállak,
Szólj Teremtőnkhöz; Imádlak!
*
Merd; kimondani Érzelmed,
Merd kitárni fénylő Szíved,
a legszebb szó a Szív Szava,
oly csodásan zeng dallama.
A fát, virágot Szeretem,
Szívemből mondom, így érzem.
Kis-gidát, szarvast - Szeretem,
Szívemben Igaz Szer-elem.
*
Szeretem; a madarakat,
Szabadon szálló darvakat,
kicsiny fecskét, kis csalogányt,
madarakat mind, valahányt.
Szeretem a nagy medvéket,
vad farkasokat, kecskéket,
szorgos hangyákat, pókokat,
tanulságos hálójukat.
*
Szeretem a Szüleimet,
Minden "Elment" Szerettemet,
Tündéreket, Hű Ősöket,
Teremtő, Szent Istenemet.
Szeretem oly szép Hazámat,
Nemzetemet, Családomat,
Barátaimat, Páromat,
Jézusunkat, Országomat.
*
Merd kimondani - Szeretlek,
viszonzás nem maradhat el.
Szeretet fénye Szemedben,
Mosolyog mások szemében.
Visszakapunk jót, vagy rosszat,
mindent, mit adunk másoknak.
Adjunk Szívből, Mit Adhatunk,
Önzetlenül, Amit Tudunk.
*
Merd kimondani - Szeretlek!
Merd kimutatni Érzelmed.
Ingyen kaptuk, ingyen adjuk,
a Szívünkben a Kincs Tudjuk.
Merd kimondani - Szeretlek,
a hatás nem maradhat el.
Szívből - Szeretlek, Szeretlek,
Tisztán - Szeretlek, Szeretlek!
Kiss Teréz ,,Angyalcsillag"
Kiss Teréz – Angyalcsillag
Angyalcsillag fönn az Égről ragyogóan tündököl,
Egyszerűen, tiszta fényben, Szeretettel üdvözöl.
Sugarai melengetik, Éltetik a Szíveket,
Kis-szikrái feltöltik a legyengülő Lelkeket.
*
Életünknek kicsiny kincse, sokat érő kulcsaink,
Érzéseink, forró vágyak, céltudatos álmaink.
Szívünk dala egyet akar - Tiszta, Békés Életet,
Zengjük együtt - Szép az Élet, átölel a Szeretet!
*
Áldás szálljon Mindenkire, kicsikre és nagyokra,
Éljünk együtt Egészségben, Szeretetben ragyogva.
Tisztelettel, alázattal adjunk hálát mindenért,
Köszönettel mondjunk Fohászt, minden egyes Életért.
*
Nap és Hold is egyet akar, Föld az Ég a csillagok,
Felzendül a Szférák dala, oly csodás szép dallamok.
Angyaloknak sokasága, lágyan csendült éneke,
Közeledve, egyre jobban hallatszik a szép zene.
*
Angyalcsillag fönn az Égről ragyogóan tündököl,
Egyszerűen, tiszta fényben, Szeretettel üdvözöl.
Sugarai melengetik, Éltetik a Szíveket,
Kis-szikrái feltöltik a legyengülő Lelkeket.
Domonkos Jolán: Pillangó szárnyán repül a csoda
Pillangó szárnyán repül a csoda,
nem érhetsz hozzá, eltűnik tova.
Ne akard nagyon, így nem lesz tied.
Megérkezik, ha tiszta már a szíved.
Nyújtsd ki kezedet, tenyeredbe száll.
Ő mindenkinél otthonra talál.
Ujjadon pihen, kifújja magát.
Óvatosan tartsd, jaj, csak meg ne bántsd!
Pihenjen Nálad, míg erőre kapsz,
hogy tovaszálljon, addig azt ne hagyd!
Eljön az idő, elbúcsúzik ő,
de akkor Nálad már szebb a jövő.
Tovább költözik, suhogva elszáll,
más emberhez, aki még csodára vár.
Mosolyogva várd azt a szép napot,
mikor a csodát Te is megkapod!
Ölelj
Ölelj magadhoz, hogy érezzem a tested,
És ölelj egy percig, míg elmondom, szeretlek.
Ölelj egy órát, a lombok árnyékában,
Az ősznek a csendjében, bíborló ruhában
-
Ölelj magadhoz, és ne engedj el többé,
És úgy tartsd a testem, mintha az Istened lennék.
Ölelj meg százszor és ölelj meg ezerszer,
Hogy hadd érezem én a te igaz szerelmed
(Nyikos Tibor)
Szeress és ölelj
Szeress te engem, ahogy én akarom,
A szép téli estéken vagy egy bíborló alkonyon;
Szeress úgy engem, hogy érezzem a tested,
Ahogy lüktetni kezd majd a holdnak fényében
-
Szeress te engem mintha Istenem lennél,
És ringass el lágyan az ölednek a mélyén;
Majd suttogj szavakat az én éhes fülemnek,
Hogy nem hagysz el soha ebben az életben
-
Szeress és ölelj és szálljunk mi az éjben,
Lebegjünk mi ketten a csillagok szélében;
Majd szeljük át némán az égnek óceánját,
És merüljünk meg benne, ahol senki sem lát
(Nyikos Tibor)
HA BESZÉLGETNÉL VELEM!
Ha beszélgetnél velem
könnyebben mehetne,
előkerülne minden, -
és lennének szeretve...
Szavaid, mosolyod,
és minden gesztusaid,
ha beszélgetnél velem,
mondanék valamit.
Így papíron tudom más,
olvasni tudni kell.
Érteni, érezni egy lapról
nagy siker!
Ha beszélgetnél velem,
nem kellene írnod!
Csak suttogni, súgni,
amíg szóval bírod!
Baranyai Máté
KEDVESEM
Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se,
Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
Mint kisgyerek az édesanyját.
A vackorfa a beojtott ággal összenő,
Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
Én kedvesem,
És szebb is vagyok, miként az éjszaka
A számlálhatatlan csillagoktól.
Meleg vagy: esőt hozó tavaszi szél,
Mely fogócskára tanítja a gyerekeket
És fölkelti a sáros füveket.
Régóta várt mellem bozontos rengetegje,
Hol éhesen meg félfagyottan
Indulatok aggancsos csapata öklelődött
És most, íme,
Békén legelgeti liliomszavaidat
Meg a violákat.
Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd,
Én kedvesem.
Még sötét van,
Leheletünk se látszik,
De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok,
Odaki hajnalodik
S én még mindig csókokat beszélek.
József Attila: KEDVESEM
"Mintha a tested lennék, úgy érezz
mintha egy válasz lennék úgy kérdezz
mintha az utad lennék úgy kövess
mintha már tiéd lennék úgy szeress…"
(Johann Wolfgang Goethe)
"Ölelj meg, nem kell most a szó,
Jó ez a csend, olyan megnyugtató.
Hunyd le szemed, csitt, ne beszélj,
Ne szavakkal, a testeddel mesélj.
Hallgasd, ahogy ver a szívem,
Ereimben mint fut a vér,
Érezd bőröm rebbenését,
Mikor vállad az enyémhez ér.
Ölelj át, oly szép az este,
A Hold az eget birtokba vette.
A csend hangja lágyan dalol,
S lelked lelkemmel összehajol. "
(Sárhelyi Erika – Összebújva)
Fogd a kezem és gyere velem az álmok otthonába,
ahol tengervíz mossa fényesre a szürke kavicsot
s hol a homokos part szélén lábnyomok mutatják,
merre visz a vágyak útja, mikor ajkunk csókot lop.
Nézzük együtt a hajók felett szálló fehér sirályokat,
ahogy kitárt szárnnyal repülnek a szabadság felé.
Hallgasd velem a hűsítőhullámok monoton zenéjét,
miközben hajunkba kapaszkodik a kócos éji szél.
Kacagva ölelj át, ha pihegve érünk a sziklák tetejére
és vadul verő szívünkből már a sóhajtás is elszállt.
Vonj magadhoz közelebb, hasson át tested remegése,
mert annak melegében érzem, milyen a boldogság.
Nézd velem a körénk gyűlt csillagok villódzó ékeit,
nézd, ahogy sugarain szunnyad az álmodozó alkony,
melynek aranyrojtos ruháján megcsillan a holdfény,
mikor szemed égő parazsában magam elringatom. "
Add Uram!
Segíts, hogy napjaimat egyszerűen éljem,
Ne vakítson el dac, harag, vagy érdem!
Ne azt nézzem, ki miért jött hozzám,
Támaszt tudjak adni, ha szükség van rám!
Ne érdekeljen haszon, pénz, hatalom,
Ne vakítson el fényűző siker, és vagyon.
Adj erőt önzetlenségem bátorságára,
Legyen bennem a szeretet jósága.
S méltósága, a búnak, ha vesztek,
Szomorúságaimban árva ne legyek.
Taníts meg az újrakezdés művészetére,
Az apró kis csodáknak észrevételére.
Engedd, hogy adjak, adjak mindenhová,
Higgyem el, az utak visznek valahová.
S hogy hová? Azt meg sose kérdezzem,
Sorsomnak küldetését meg ne kérdőjelezzem.
Döntéseimet vezesse a tiszta szeretet,
Mellőzni tudjam hiú vágyaim, az érdeket!
Vezess, hogy ledobjam az önzés ruhát,
Boruljon rá testemre alázat kabát!
Add, hogy szigorú ne legyek magamhoz,
Lelkem maradjon hűséges a dalhoz.
Hiszen egy kirakó az élet, kacagó játék,
Ne felejtsem hinni, minden nap ajándék.
Türelmetlenségem gőgje tűnjön el!
Kis lépésekért a szívem lobogjon fel!
Csillogó szemekkel tekintsek az égre,
Legyek én uram a béke menedéke!
- Kerner Mariann
Bárhova kóborol, sodor lábam irama, kis szívem szeretetét el nem hagyom soha…dobbanásában jön velem…őszülő hajú kedvesem.
Nem lesem, hogy lenne e nála jobb, szebben ragyog két szeme, mint a csillagok…én ezen a világon csak egy csavargó vagyok, de az ő lelkében a legszebb dolog…
- Kerner Mariann
Miről álmodik a lány?
Csak egyszer álljon elém egy férfi, aki magában hisz, és nem lesz bizonytalan a kétségeimtől.
Aki nem aggodalmaskodik, hogy épp megfelel e nekem, hanem tudja, hogy igen.
Álljon elém az a férfi, aki nem veszi személyes sértésnek a kérdéseket, hanem könnyű szívvel tudja azt mondani: nem tudom.
Álljon elém, aki nem elrohan a könnyektől, hanem letörli azokat.
Az a férfi álljon elém, aki nem csak szeretné látni a mosolyomat, hanem képes előcsalni azt.
Álljon elém az, aki nem érzi magát sem többnek, sem kevesebbnek nálam; és akit az őszinteség nem elriaszt, hanem maradásra késztet.
Az álljon elém, aki a határozottságom mellett meglátja, hogy nagyon, de nagyon kell rám vigyázni, mert, ahogy mi nők mindannyian, én is törékeny vagyok.
Az a férfi álljon elém, akinek nem kell az asztalra csapnia ahhoz, hogy tekintélye legyen.
Akinek nem hangos szava, hanem modora, és cselekedetei a tiszteletreméltók.
Álljon elém az, aki képes az udvarlásra, hódításra, megbecsülésre…
….szeretni fogom!
Kerner Mariann versei.
https://www.facebook.com/battus.polydamas?ref=ts&fref=ts
Már az első perctől éreztem,
különleges vagy nekem.
Úgy szerettelek meg, hogy
szinte észre sem vettem.
... Bár nem voltál itt velem,
mégis átölelve tartottad a lelkem.
Szép lassan megbíztam Benned,
S már többet akarok, mint a lelked,
Amit érzek, nem értem,
de ha fogod a kezem,
hagyom hadd kerítsen hatalmába,
és sodorjon messze a szenvedélyem.
(Láng Mariann - Akarlak)
"Az élet tele van apró pillanatokkal.
Szebbnél szebb apró virágokkal.
Sokak számára jelentéktelenek tűnnek,
De mi, akik szeretünk, másképp látjuk őket.
Nekünk az egész életet jelentik,
S nélkülük nem tudunk boldogok, lenni.
Víz nélkül a virágok sem élhetnek,
Pillanatok nélkül a mi életünk sem létezhet.
Az égen a csillag ezer s ezerszámú,
Pillanatból is legalább ennyit látunk.
Apró, kis pici porszemek az életben,
Mégis óriási kövek a szívünkben.
Ott születnek, ott halnak meg a szívben,
Milliónyi emlék kereszttűzében.
Száz szó mellett ott csücsülnek,
S szívünkből ki nem ürülnek!"
Taníts
Taníts meg a jóra, hogy jobbá tudjak válni
Hogy mosolyogva tudjak az úton veled járni
Taníts meg létezni, hogy boldogabb lehessek
Hogy a könyörgőkért holnap valamit tehessek…
Taníts lélegezni, hogy ne legyen oly nehéz
Könnyebbüljön lelkem, s legyen boldog, merész
Taníts meg nevetni, kérlek, úgy szeretném
Napfényes reggelen végre érezhetném…
Taníts mosolyogni, hogy fényt adhassak Neked
Talán mosolyomban, mosolyod megleled
Mert mikor mosolyogsz, könnyeznek a hegyek
S ha mosolyod könnyes lesz, könnyezek majd Veled
Taníts meg zokogni, mert néha sírni könnyebb
Mintha bennmaradnak az előtörő könnyek
Taníts bocsánatra, meg kell még tanulnom
A fájó sérelmeket, hogyan kell fogadnom…
Taníts türelemre, hogy képes legyek várni
Mindenkihez szólni, a szent ügyért kiállni
Taníts belátásra, hogy el tudjam fogadni
Néha szenvedni kell, némán elvonulni…
Taníts tisztán látni és bölcsebben dönteni
Soha nem szeretnék gyarlón ítélkezni
Hogy képes legyek végre minden kínt feledni…
Taníts, nagyon kérlek,…taníts meg szeretni…
Árvai Attila
,,A Tündér
Lelkem mélyén él egy tündér
Ki mindig csak ad, soha nem kér
Békés, szelíd a tekintete
Apró, törékeny a termete
Kicsiny keze oly gyengéden
Puhán, melegen, megértően
Törölgeti verejtéked
Tudja, mit adhatna néked
Ismeri szíved vágyát
Valóra váltaná az álmát
Ha tehetné, fogná kezed
Bölcsőben ringatná lelked
S hintene békességet
Törődést és melegséget
Minden fűre, minden fára
S gyengéden nézne a világra
Megmutatná, hogyan szeress
Biztatna, lépted legyen egyenes
Figyeld a fényes csillagképeket
S merj álmodni merészeket
És nézd a csicsergő madarat
Mely szárnyal, mint a szabad akarat
Közben lassú dallamot dúdolna
Melytől szíved meglágyulna
Talán egyszer eljön az idő
S a tündér álma valósággá nő
A világban béke honol majd
Lesz, ki életednek értelmet ad
Aki helyette fogja kezed
S az éjben suttogja a neved
Szemedben kigyúlnak a fények
S valóra válnak a hiú remények."
Fábián Eszter
Egy igaz baráthoz...
Van néhány ismerősöm,
Kiknek közelébe elfeledem minden bánatom,
S ha te ezt a verset olvasod,
Tudnod kell, közéjük tartozol.
Neked elmondhatom minden bánatom,
És így te lettél ez egyik legjobb barátom.
Mellettem áll jóban, rosszban,
S tanácsot adsz a legnagyobb gondban.
Felvidítasz, ha rossz kedvem van,
S meghallgatsz, ha szerelmi bánatom van.
Ha megbántalak, megbocsátasz,
A kezem fogod, és sosem bántasz.
Ha veled vagyok enyhül a gond és minden bánat,
Boldognak és vidámnak láthatsz,
Elfeledek minden rosszat,
Veled vagyok, csak ez számíthat.
Mikor úgy érzem a világ végleg összedőlt,
S minden remény elveszett,
Te akkor jössz,
És én újra boldog leszek.
Egy kérésem lenne ár csak hozzád,
Örökre az maradj aki nekem eddig voltál,
Megértő, szerető, engem mindig "megmentő",
IGAZ BARÁT ki mellettem áll egy életen át!
S meg kell köszönnöm Istennek a legnagyobb csodát,
Hogy, találkoztam veled,
És a te képedben küldte le mellém legszentebb angyalát,
Ki remélem örökké mellettem áll!
"Ha tehetném, álmot küldenék
Neked, ezernyi színes szárnyú
pillangót. Már látom is, ahogy
körberepdesnek, a szivárvány minden
színében pompázva. Lebbenjenek
kezedre, szádra, pihenjenek meg
alvó arcodon, és simítsák
még szebbé az életed.
Majd amikor felébredsz
és egy mély lélegzetet, veszel.
Kívánom hogy megannyi álmod
váljon valóra..."
,,Angyal szállt az éjszaka mellém,
S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,...mindenben a szépet,
Ezt adnám most át Néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néked szívem minden szeretetét.”
Milyen érzés, ha mosolyod
arcodon szét terül,
mikor a szíved, az öröm
tavában elmerül?
A szeretet, ha átölel,
ha táncba kezd veled?
S az idő nem múlik tovább,
s a percet élvezed?
Milyen érzés a szabadság,
ha nem láncol le gond?
Milyen, amikor kedvesed,
átölel, s bókot mond?
Milyen, ha végre elhiszed,
hogy az vagy, aki vagy?
Milyen, ha érzed ez a kincs,
ettől vagy gazdagabb!
(Aranyosi Ervin - Milyen érzés..)
Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd, hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugárra
teheti szebbé a hétköznapot.
(Aranyosi Ervin – Adj hálát)
Légy NŐ – és FÉRFI leszek.
Légy nő – és férfi leszek.
Légy utcalány – és kuncsaft leszek.
Légy Júlia – és Rómeó leszek.
Légy boldog – és boldog leszek.
Szeress – és szeretni foglak.
Légy az, Aki vagy – és az leszek, aki vagyok.
Légy Társ – és Társ leszek.
Légy Önmagad - és megtalállak.
Légy FÉRFI – és NŐ leszek.
Légy férfi – és nő leszek.
Légy kuncsaft – és utcalány leszek.
Légy Rómeó – és Júlia leszek.
Légy boldog – és boldog leszek.
Szeress – és szeretni foglak.
Légy az, Aki vagy – és az leszek, aki vagyok.
Légy Társ – és Társ leszek.
Légy Önmagad - és megtalállak.
Roy és Ádám: Édesem (Dalszöveg)
Meséld el, miről álmodtál
Csak én leszek az, aki hallgat
Ébredj fel karom átfont már
Kelő napfény szemeim rajtad
Mondd ma el, mire gondolnál
Mielőtt közénk bújna a reggel
Nézd az éjszaka elment már
Édesem mondd nekem el
KERESD MEG A SZÓT
ÉS MONDD KI, MIRE VÁGYSZ
UGYE TUDOD MI A JÓ
MIKOR ÉDESEN BÚJSZ HOZZÁM!
HÁT KERESD MEG A SZÓT
ÉS MONDD KI, MIRE VÁGYSZ
UGYE TUDOD MI A JÓ
HA ÉDESEN BÚJSZ HOZZÁM!
Vágyaim, elringatja
Ahogy hullámzik rajtam a tested
De már szívemnek valami azt súgja
Hogy ez a helyzet már nem elég kedves
Úgy tűnik, mintha álmodnék
Most ez a legjobb hely a világon
Veled betakaróznék és eltűnnénk
Itt a paplan alatt várom, hogy...
Van egy Angyalka,
úgy hívják, hogy Mariannka,
Van egy Angyal,
úgy hívják, hogy Mariann,
Van egy Angyal,
úgy hívják, hogy szeretlek,
Van egy Angyal,
úgy hívják, hogy szeretet,
Van egy Angyal,
úgy hívják, hogy TE.
Van egy Angyal,
úgy hívják,.. Drága, jó, kedves Angyalka, kérünk szépen: Gyere már, várunk szeretettel.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI TÉGED,…
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy a szerető édesanyád szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy az áldott gyermeked szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy a kis kutyád szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy a barátaid szeretnek TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy Isten szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy egy buddha szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy most szeretlek TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy szereted a szerető édesanyádat.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy szereted az áldott gyermekedet.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogyan szereted a kis kutyádat.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy szereted a barátaidat.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogyan szereted a szerelmedet.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy szereted az Istent.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogy szeretsz egy buddhát.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogyan édesanyád a szeretetével szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogyan édesanyád a szerető ölelésével szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogyan édesanyád a mosolyával szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogyan édesanyád a gondolataival szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, ahogyan édesanyád a kedves, mosolygó nézésével szeret TÉGED.
ÚGY SZERETNÉLEK SZERETNI téged, hogy a legkellemesebb és legjobb érzésekkel teli napjaid legyenek NÉKED, és NÉKEM. …TÉGED.
ÖRÖK SZERELEMBEN
Végtelen szerelemben találkozunk
Örömünkben ágyat bont az éden
Vagy te bennem - s én benned
Mint virágfolyam a tavaszi réten
Nászunk oly tiszta és ártatlan
Ahogyan a folyó a tengerbe simul
Sohasem különbözünk egymástól
Vagyunk: víz a vízben - szív a szívben
Létezünk: örök elválaszthatatlanul
Szüntelenül áradunk egymásban
Szerelmünk szerelmeskedésbe omlik
Ahogyan a lótusz egyszerű virága
A Nap sütésére szótlanul kibomlik
A gyönyör örök kertjében ölelkezünk
Nem tudni miért, hol s kik vagyunk
Szerelmünkre nincsen semmiféle szó
Az örök szerelem vagyunk
/Siri Poetry/
Találkozás
(Veled)
Ne kérj a várva várt naptól semmit,
Kérlek,ne félj! Akkor én sem!
Csak állj nyitott szívvel,meztelen lélekkel,
Telve reménnyel,szeretettel, Sorsod elé:
„Tessék,itt vagyok!”-mondod.
Nem kell félned,ha magad adod annak,
Aki látja lelkedet,
-Látod,én is reszketek-,
Aki önmagát tudja benned,
Aki veled rezdül minden pillanatban,
S féltést érez a szavakban,miket neki adtál,
És aggódva szóltál:
„A jóságommal,mire mentem?
Csak a pusztaság maradt mögöttem,
Minden szépségem hulló porrá vált,
Csak szívem akarja,várja a csodát.”
Kérlek,ne félj!
A jósággal mire mentél?
Hozzám megérkeztél.
A pusztaság kies tájjá szépült,
Szépséged visszarévült.
Szárnyaid nőttek a vágytól,
Remeg a lelked a csodától,
Szíved izzik a lángtól,
Hogy láss engem.
Ez maga a csoda.
S elviszel magasba szállva,oda,
Ahol a csend is hallgat,
Hol már nem kellenek a szavak,
Hogy hallgasd a szeretet hangját.
A hajnal is fáradtan hasad,
Sosem látott szemedbe néz,
Mit üzen ilyenkor a kéz
Remegő lelkeden nyugodva?
Ez maga a csoda!
Érezd,itt vagyok veled! Átölellek.
Valóm láthatatlan vágyak feszítik,
Mint pókhálót a vergődő áldozat.
Nem létező tested körbefonja a várakozás.
Milyen ez a nász?
Testetlen,akaratlan,
Már nem játszunk a szavakkal.
Körbeölel a végtelen,
Nincs többé félelem.
Egymást lángra gyújtva,
Majd lassan kioltva,
Egymásban hamvadunk el,
Izzó parazsat hagyva magunk után,
Hogy holnap is lobbanjon a láng,
Hogy soha ne múljon a vágy.
S a parázsló álmokon felsírjon,
S lélegezni kezdjen az illúzió,
S végre testet öltsön a valóság.
És a szívünk már nem fél…
Én megérkeztem,s Te megérkeztél.
Írta: Katzler Hilda
https://www.facebook.com/655172004577591/photos/a.655176384577153/660533037374821/
Egy hópehely üzenete...
Némán szállok, lassan ereszkedek...
Feléd tartok Kedves. Ugye tudod?
Látod milyen szépek itt a telek?
Fázol, hogy kezeid zsebre dugod?
Felnézel az égre, hullik a hó!
Egy perc, és odaérek! Várod?
Forró bőrödhöz érek, s elolvadok,
a szádon...
(Gyömbér)
Káli László: Jó lenne
Majd ugye... jössz megint!? Ahogyan jön a gondolat,
betoppansz megint, elhoz hozzám egy boldog pillanat.
És ugye... egyszer úgy érkezel, hogy nem mész többé el?
És ugye... én leszek, én lehetek, ki boldoggá tesz Téged?
Jó lenne megint Veled! Mint abban a percben, amikor
még fogtam a szemed, és néztem a kezed, ahogyan lassan
elengeded szemem tükréből a szivárványszín könnycseppet.
És én a lelkem csókoltam szép szádra abban a pillanatban.
Jó lenne összebújni! Mint két vadgalamb a hólepte faágon
egy téli hajnalon. Mint két testvér... Mint anyához gyermeke,
mint tenyér simul a tenyérbe, ahogyan csak Te tudsz bújni,
pihegve, szerelmesen a vállamra, gondokat messzi kergetve.
Szeretni egymást. Kéz a kézben sétálni a végtelenbe s vissza.
Levenni válladról a terhet, könnyíteni mindazon, amin lehet,
ami bánt. Hogy ne csillogjon gyémánt könnyed soha többé!
Hogy ne fájjon, ami most még fáj, s minden rosszat elfeledj.
Majd ugye... jössz megint?! Miképpen az álom érkezik.
És nem kell, hogy keresselek úttalan utakon még mindig,
hanem itt leszel, és maradsz. Nem többre, csak álomnyi életre.
Akár ölelkező szobrok, mozdulatlan eggyé leszünk ezer évre.
https://www.facebook.com/655172004577591/photos/a.655176384577153/657634380998020/
"Hívj és várj,
Ha érkezem, magadba zárj,
És félts, és szoríts,
Úgy kell, hogy bátoríts!
És lángolj velem,
És tetszeni fog, hogy a tűz vagy nekem..."