Szép, jó szerelmes versek 3
Starlit Csodálatos, fantasztikus versei +
lágy érintés
...selymes takaróm a két kezed,
tenyered meleg érintése
lázba hozza érzéseimet,
bújok, csak bújok és merülök
a szerelmedben megpihenve...
Mi vagyok én neked?
Mi vagyok neked?
Elmondom.
Csak egy érzés,
mely elbújt válladon.
Egy érintés,
ha kell, megleled,
zamatát,
ízét élvezed.
Egy könnycsepp,
mely legördül,
s arcodra fagy,
ha kihűlt lelket kap.
Bódultságtól részeg,
felhőkbe száll,
szabad, mint a madár.
Ringató bölcső,
mikor egyedül vagy,
s oly gyenge az agy.
Elesett s magányos,
mint egy farkas,
ki falkát is elhagy.
Otthonod vagyok benned,
hol nyugalmad megleled,
távol az élet zajától,
az idő vasfogától.
Múlhat perc, óra,
múlhat nap és év,
te mindig megtalálsz engem,
s én téged, mindennél közelebb.
Mondd, mit tehetnék érted?
Mondd, mit tehetnék érted?
Azt érezd, amit én érzek.
Szemed csillogásában elvesszek,
szavaid mélységeiben higgyek.
Álmaim valósággá váljanak,
édes szívveréseid értem lángoljanak.
Mondd, mit tehetnék érted?
Lelked tüze lángokban égjen
Nyugalmas éjszakák kísérjenek,
Áldásod mindvégig én lehessek.
Fogd a kezem, kívánságom csak ennyi,
boldogságom így tudod megteremteni.
Mondd, mit tehetnék érted?
Hogy hidd, az álmaink szépek.
Álmodunk egy szebb, színesebb világot,
melyben mi ketten vagyunk, a szivárvány ott.
Varázslatos éjbe, mámorba veszünk,
Egymás karjaiban meghitten pihenünk.
Mondd, mit tehetnék érted?
Hogy kísérhessem lépted.
Ezernyi repcevirág neked viruljon,
és a lelked minden érzete kitisztuljon.
Érezd, van egy szív, ki érted dobog,
Vigyázz rá, mert érzékenyen lobog.
Ne hagyd a tűz, a parázs elaludjon!
Az érzés egyszer oly hidegen megfagyjon!
Mikor Rád gondolok
Mikor Rád gondolok, szívem kitárul,
színes pompában virít, érzem elcsábul.
Azt szeretném, ha mellettem lennél,
Két szemeddel a szemembe néznél.
Mikor Rád gondolok, belsőm megremeg,
Vágyam szárnyalásával feléd megyek.
Megfogom kezed, nem eresztelek,
A zajos világtól megmentelek.
Mikor Rád gondolok, látom mosolyod
Belém fúródva, érzem hiányod.
Hiányzik közelséged, két kezed,
mely engem az őrületbe kerget.
Mikor Rád gondolok, közelinek érezlek,
Mégis távol vagy, vágymorzsáim csak éheznek.
Szeretnék egyszer borzasztóan jól lakni.
Éhségemet csakis Veled csillapítani.
Mikor Rád gondolok, a jövőkép él előttem.
Tudom, leszel még az én drága Kincsem.
Együtt rójuk majd a kitűzött utunkat
Oltalmazva mindvégig közös sorsunkat
Ölelkező lélektárs
Emlékszel? Hogyan is kezdődött minden?
Pajkos kacsintással néztünk egymásra.
Vidám, laza szójáték követte ezt.
Oly könnyedén és kedvesen beszéltél,
már akkor is "levettél" a lábamról.
Tudtad? Érezted, hova fogunk jutni?
Ennyi évet lehúzunk egymás mellett?
Formáltuk, változtattuk kapcsolatunk,
megmondtuk, mi az, mi nagyon fáj nekünk.
S tartottuk magunkat ehhez, de nagyon.
Szoros barátság alakult ki köztünk,
majd szép lassan szerelemmé változott.
Most ott tartunk, egymás nélkül nem létezünk,
nem tudjuk elképzelni a holnapunk,
pedig volt oly nehéz, kemény tegnapunk.
Pókháló fonala oly lágynak tűnik,
mégis fogva tartja áldozatait.
Erős, mert tudja jól a kicsi gazda,
enélkül az élete mit sem érne.
Létfontosságú az, miként szövi meg.
Rabod vagyok és te nekem úgyszintén.
Többször kimondtuk, álmokat kergetünk.
Ez az álom vonzó, feledni nem tudom.
Mint a mágnes, erősen húz, húz feléd,
melletted pihenve nyugalomba vonul.
Elcsitul a lélek. Mélyen érzi azt,
kereste s találta a messzi párját.
Tökéletesen illeszkednek egymásba.
A két lélek. A szerető testvérpár.
Önfeledten ölelkező lélektárs.
Amikor
Amikor én újra láthatlak téged
nem fogok csinálni egyebet veled
csak a szemedbe nézek és érezlek
tudni fogom, neked adott a végzet.
Amikor kezemet fogod, simítod
Puha ujjbegyed lassú táncát járja
és a kedveskedés hatását várja
minden féltő pillantásom ellopod.
Magadhoz húzol, átöleled karom
ízes szóval fűszerezed mosolyod
testem közelségét úgy hiányolod.
Varázstüzek gyúlnak lelkünk mélyéből
Összekulcsolt ujjaink lángra kapnak
Bőrünk szinte egymást égetve forrnak.
Nem véthetek...
Még hozzám sem érsz,
mégis viszel magaddal.
A szavaddal kérsz,
és minden szó marasztal.
A szemeddel vársz
és a szíveddel érzel.
Halk léptekkel jársz,
és érintésed kérlel.
Izzásban létem,
mit veled elképzelek,
pezsdítsd fel vérem,
hisz tudom, nem véthetek.
Jaj, az én szívem!
Én nem kérem tőled, azt mondd nekem, szeretsz,
csak minden érintésed árulja el nekem, enyém vagy.
A szó, mit hozzám irányítasz, a lelkem mélyéig hatoljon,
a szemed árulja el, falsz, mint a legkedvesebb ételed,
a kezed simogatása tüzet ébresszen bennem...!
Látod? Én nem kérek sokat, csak azt,
amit adni tudsz nekem,
és adni akarsz,
boldogságot,
reményt,
a világot.
Szeretem...
Szeretem a melengető nap sugarát,
mikor tenyerével simítja arcom vonalát.
Szeretem a mosolyt és a lelkem kicsi zugát
és mindazt, mely körém fest fényes aurát.
Szeretem a nyugalmas és pörgős életet,
mely átkarolja vállam s egyedül nem enged.
Szeretem mindazt, mely előrébb visz,
és mindent, s mindenkit, ki bennem hisz.
Vonzás
Úgy megállítanám az idő kerekét,
visszapörgetném felejthetetlen csáberejét.
Mikor felém siettél, mosolyod szikrázott,
rózsaszín fátyolt szemem elé varázsolt.
Néztelek, és lelkem öröme szétáradt,
testemben éreztem, a melegség áraszt,
mellém ültél és én már nem észleltem mást,
csak a két kezed és a mérhetetlen vonzást.
Szívem börtönében...
Azt mondom magamban minduntalan: Egyedül csak rád vágyom
Reggeltől estig, estétől reggelig te vagy a legszebb álmom.
Elmondanám neked, mennyire vágyom gondolatod, ölelésed
Bezárnálak lelkem börtönébe, mint egy börtöntölteléket
S te nem dörömbölnél, kiabálnál szabadulás végett.
Szívesen rejtőzködnél szívem legmélyebb zugába
A külvilág zaja nem hiányozna, dobnád a csudába
Várnád mikor térek be hozzád viharos szenvedéllyel
s azonosulnál egy fékezhetetlen szerelmes szerepével
Elkápráztatnál a vad szerelem varázserejével.
Bátran nyújtanád kezed. - Gyere! - csendesen erre kérnél
Csak egyetlen szót rebegnél lázasan fülembe tényként
Szeretlek! Nem tudnád eleget mondani, hogy beteljek vele.
Szerelmes szíved hűségének ez lenne egyetlen jele
És a szemed, ha rád néznék, izzó vággyal volna tele.
Ez kell nekem, s már boldog, örömteli minden létem
Nincs bennem félszegség, egy fikarcnyi szégyenérzet
Hisz két szerelmes, - bennem és benned - boldogsággal éli
A felejthetetlen perceket természetesnek véli
S a csodák csodáját, a gyönyörnek mámorát átéli.
Szívem titkát rejtegetem
Felrepülök a kék égre,
felhők felett sétálok.
Nézem, ahogy a fényesség
átöleli a Napot.
Sugarával melengeti
a Földön élő lelkeket,
legyen az barna, sárga,
fehér, mint egy szép hópehely.
Szeretek én nézelődni,
madárdalban gyönyörködni.
Édes kicsi élőlények!
Tudom, mind boldogságot kértek.
Átölelek egy felhőt,
s mint egy dunyhát felrázom.
Hason fekszem, szemlélődök,
ujjbegyemmel szívecskét pingálok.
Kifejezi, amit érzek,
a világot ölelem.
Teremtőnek köszönöm meg,
minden felém nyújtott gyöngyödet.
Gyöngysort fűzök belőle,
magamon büszkén viselem.
Aki rám néz, vidámnak lát,
mind egyre csak azon tűnődik,
vajon ki lehet a párja,
hogy így tud egységben tartani.
Titkom nem árulom el senkinek.
De néha kikiáltanám mindenkinek.
Csak mi ketten tudjuk azt,
titkunk mélye mit rejteget.
A lelkem
Az édes lelkem, a legféltettebb kincsem,
Bárkit oly könnyedén, a közelébe sem engedek.
Ő az enyém, csak az enyém és hiába szeretnéd,
megválogatja kire, mikor van szüksége.
A kicsiny lelkem, a legféltettebb kincsem,
Barátságos lélek és kevés embert befogadó.
De akit megszeret, mélyen a kis zugában őrzi,
melengeti, ringatja és nem engedi el.
A drága lelkem a legféltettebb kincsem,
Igyekeztek többen összetörni, de én, nem hagyom.
Tanítottak, légy belátó, türelmes mindenkivel.
Így nem sodorhatod jókora bajba magad.
A tiszta lelkem a legféltettebb kincsem.
Nem hagyom a gonoszságnak, a kíváncsiskodóknak,
kulcsra zárom ajtaját, katonákkal őriztetem,
Nehogy megfertőzzék felépített szép álmom.
A finom lelkem a legféltettebb kincsem.
Ismeri, belső nyugalmamat hogyan lelhetem meg.
Bevehetetlen. Ki véteni akarna ellene,
két kezével messzeségbe taszítaná el.
A nemes lelkem a legféltettebb kincsem.
Szeretgetem, dédelgetem, ápolgatom, simítom.
Örülök, ha szárnyra kapok, felhőtlenül élhetek.
Így vigyázok rá, ő meg rám, a piciny lelkem.
Suttogom csendben...
Csak úgy csendben elmondom én néked,
Gyönyörű virágfüzér képében élek.
Mindennap csak nyílik, bimbót hajt az ág,
Színes pompában virít e szép világ.
Szépségét csakis Neked köszönhetem,
mikor karon fogsz és sétálsz velem.
Bemutatod mezők, erdők fáját,
az apró örömek kavalkádját.
Csicseregnek felettünk a madarak,
hozzánk idomul a bennük élő akarat.
Sosem türelmetlen se kéz, se ész,
hisz tudja jól, ha másképp tesz, minden elvész.
Fonódj rám, mint inda, egy vastag ágra,
Ne akarj elengedni, tarts meg a mának!
Köszönet fejében, csillogó szemmel,
csókom pecsétjét nyomom Rád, szívemmel.
Lelkek szeretkezése
Megismertelek, megszerettelek.
Többször kicsiny csendben éltünk,
de az sem volt rossz minékünk.
Tudtam és éreztem, megnyertelek.
Mivel? Magam sem tudom, csak élveztem.
Sosem kérdeztem, boldogan élhettem.
Kezed-nyújtottad felém, s én ébredtem.
Lelkünk érintkezett, ölelkezve szeretkezett.
Ez a múlt és ez a jelen,
Elválni sosem akar egyik sem.
Tudják Ők jól - az a másik felem -...
Lakat alatt őrzik az emlékeket.
A szeretkező lelkek összeillenek,
Bensőségük kockázatos, mégis vállalják,
és tudják, egymást sohasem csalhatják.
De nem is akarják, így illeszkednek.
Ölelik egymást, el nem eresztik,
Biztonságban érezve töltik a perceket.
Együtt szövik az édes terveket.
Az idilli létet így megteremtik.
Boldogan suttognak felejthetetlen szavakat,
melyek bevésődnek egy szeretkezés alatt.
Hosszú ölelések, mélybe fúródó érintések,
lelkem lelkedet kérve-kéri, érintsétek!
Várj reám!
...közeleg a vihar, érzem
vad széllökések kísérik
hideg levegő áramlik
mindjárt szárnyra kap engem is
szelek szárnyán útra kelek
kapaszkodom a felhőkbe
kiválasztok egy csillagot
és ajándékként átadom
a fényes csillag kettőnkké
egyik fele csak a tiéd,
a másik pedig az enyém,
őrized és őrizem én
ez a kincs nehogy elvesszék
tudom, összeilleszthetjük
lesz közös idő minékünk
csak várj reám, és várok én
s a boldogságunk utolér...
... óvó lélekhang...
Az érzékeny lelkemben mindig szól a zene
halkan, lágyan, nyugtat engem a mában...
...fel-felvidít, ha látja szomorú vagyok
erőt ad, mikor olykor, a szívem sajog...
Hallgatom finoman, érző dallamát
fülembe csengeti szívhez szóló akkordját...
Szeretem érezni, mit dúdol nekem
irányítja óvatosan léptem és szemem.
Sosem engedi, bánat uralkodjon rajtam
mosolyra fakaszt s így tartom egyben magam...
mindig fogja a kezem s tanít engem
suttogja mi tévő legyek, a kicsiny szentem...
Szeretem, ha hozzám szól, s zengi kedvenc dalom
légy türelmes és megértő... angyalom...
Álmaim
Egy ábrándozó lélek az enyém.
Olykor fényesen csillog, máskor halványan ég.
Álmaimban minden valóssá válik,
Mosolygós énem szerteágazik...
Szeretek álmaim útján járni.
A magam világában, oly messze elszállni.
Hinni abban, megvalósulnak egyszer.
Ébredni, tudni, szép ez a reggel.
Furcsák az álmok, előttem állnak.
Vágyaim képmásai, álmaimban hálnak.
Álmodozás az élet megrontója?
Nem az, hanem az élet rugója.
Már régóta tudom, bennem érlel.
Motivál, erőt ad és szembe küzd a széllel.
Az álmok világában oly szép minden.
Nem zavarja meg semmi sem hitem.
Van, hogy keresem reggel az álmom.
Felocsúdok, rájövök, sajnos nem találom.
Ekkor kicsikét szomorú az énem.
Bár tudom, ezt másnap újraélem.
Csak adni tudj!
Ébressz fel engem legbelül!
Szép lassan szívem felhevül.
Hadd higgyem én, mellettem ülsz,
Szemembe nézve elmerülsz.
Boldog élet ízére vársz?
Hidd te is, hogy jó úton jársz!
Most főnixként ébredhetsz fel.
Újjászületned belsődben kell.
Hinned kell abban, a jelened él!
Minden mi fejedben megfogant, cél.
Akard és holnapod lesz, amire vársz!
Megérik a hited, az időd meglásd.
A kezdet hordozza az ígéretet,
Te mondod ki felette az ítéletet.
Ha hiszel és nem tántorít el semmi,
Nem kell majd a boldogságod pénzért venni.
Átélheted a szépséges csodát
A legizzóbb gyönyöröd mámorát
Azt, amit adni tudsz, adni tudok én,
ami a szívedhez, s a szívemhez ér.
Az igazi Nő
Kérdezed milyen is az igazi NŐ?
Elmondom én neked, mi a megnyerő.
Titokzatos, vonzó, izgalmas, szabad,
Mint a mágnes, úgy vonzod hozzád, magad.
Az eszed veszted, nem tudod, mit miért tesz?
Őrületbe kerget, mégsem verseng veled.
Annyira okos, tudja eljő az idő,
Feloldódsz lényében, mely bizsergető.
Elfeledsz mindent, harcot és küzdelmet,
Őt látod, akarod teljes lényeddel.
Bármilyen kötöttség, mégis szabadnak érzed,
mert Ő is így akarja, hogy ezt érezd!
Ösztönösen tudja, hogy kell szeretni,
Az álmaidat sosem összetörni.
Bármikor nyugodtan elgyengülhet,
nem bánja, hogy néha összetörhet.
Tudja, segítségül jössz, árván nem hagyod,
villámgyorsan akarva, megvigasztalod.
Őszinte, hűséges, megértő és kedves.
Lénye, szeretni való egész és teljes.
Örömet jelent, mert NŐNEK született.
A SZERELEM maga is, veleszületett.
http://www.poet.hu/tag/starlit
Bújj hozzám!!!!!!!!!!
Bújj hozzám! Fontos vagy nekem, gyere
bújj hozzám.
Szeretném látni, hogy mosolyogsz rám.
Forrón ölelve, bűvölve a szád,
tűzben égve és így gondolni rád.
Szárny nélkül repülve felhők elé,
szenvedéllyel törve vágyam felé.
Gyere bújj hozzám,
mint a kezdődő tűzhányó láva,
égess utat szívem falára.
Gyere bújj hozzám,
szeretném szemed ragyogva látni,
vénádban életerővé válni.
Ülni csendben egy kopott kispadon,
Két szívet rajzolni ,- a porfalon.
Fontos vagy nekem,
gyere bújj hozzám.
Szeretném látni, hogy mosolyogsz rám.
Forrón ölelve, bűvölve a szád,
tűzben égve és így gondolni rád.
Lyza - Gyere bújj hozzám!
Néha a társ talál ránk…
Van, hogy ránk talál a társ,
A sötétség bús leple alatt,
Felénk lágy sóhajt imáz,
Szétrombolván a falat.
Van, hogy ránk talál a társ,
Mikor a sarokban egyre reszketünk,
Lassan ráébredünk, hogy ő más,
Hát elhisszük, mit nem hiszünk.
Van, hogy ránk talál a társ,
Felszínre hozva vágyaink,
S felizzik lassan az a láng,
Mi szeretni majd megtanít...
(Kerner Mariann)
Wass Albert: Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
Rád gondolok
Ma rád gondoltam kedvesem
Amikor a hajnal ért ágyamba csendesen
Szemem még dörzsölgettem
A szívemmel már éreztelek téged
Felkel a nap nemsokára
Én Imát mondok érted
Vigyázzanak rád az Angyalok
Nappal és éjjel
Lelkem sóhaját neked küldöm
Vajon mit csinálsz most
Te is rám gondolsz éppen
Vagy még mesék világába röpít az álom?
Szerelmem nem tudom kifejezni szavakkal
Ezüstös tollal írom neked
Megörökítem ha eljössz
Majd együtt olvassuk el
Csak kettecskén sétálunk
Majd a kis pataknál
Fogjuk egymás kezét
A ragyogó holdsugárnál
Bennünk rejlő szerelem érzése
Szavak nélkül előtörő perce
Szemed sugara az Én szemembe
Szívembe a szíved örökre.
(Ferenczi Csilla)
,,Szeretnék angyalként az emberek lelkébe látni,
Egy pillanatra megérinteni őket, s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat, s cserébe az enyémet adni
Átélni minden élményüket, s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni őket, ha éppen egyedül vannak,
Csókot adni nekik, de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s örülni, amikor csak lehet, hiszen ez a legtöbb, amit egy angyal megtehet.”
(Metzger Zsuzsanna: Szeretnék angyal lenni)
A szívemben vagy…
Benne vagy a csöpögő csap halk szavában, mely üzenetet küld,
Reggeli árnyas hajam mosolyba szökkenve téged köszönt.
Tele van vággyal, tenni akarással hittel az én lelkem,
Hogy benne vagy a sorban, mert ajkadon megszülettem.
S minden napban míg hátán hord még a jó öreg Föld,
Újraszületsz a hajnalokban, szívemben – mindenütt. (Kerner Mariann)
,,Egy fiú és egy lány ,
Az első pillanatban játszanak csupán,
De már az első csókban benne ég a láng,
A mindent felemésztő olthatatlan vágy,
A szenvedély.
Már felednénk magányos éveket,
Elvenni őt tőlem már nem lehet,
Arca közel, szeme ölel!
Ha végre rám talált, egyszer egy álom
Nem engedem, hogy köddé váljon!
Nincs szó rá elég, mily gyönyörű szép!"
(Kovács Kati - Love Story)
Még mindenben Téged látlak,
fűben, kavicsban, mozdulatban.
Ha azt akartad volna, hogy feledjek,
elbújhattál volna jobban.
A holdban is Te rejtőzöl,
s ha magadra húzod a felleget,
nékem fölfesti rá az arcod
a mindenható képzelet.
Ha távoli csillag hunyorog,
messze révedő szemedet látom,
s ha tűnő felhőt oszlat a szél,
a Te kezed int a láthatáron.
Ha neszez a lomb, susog a nád,
fülembe Te suttogsz lágyan,
s Téged látlak kipirulni
a lenyugvó nap bíborában.
Ha mozdul felém egy kósza ág,
látom kitárulni két karod,
simogató ujjaidnak érzem
a bőrömet érintő napot.
Ha jönnek a virrasztó éjszakák,
Te csókolsz szememre mégis álmot,
s szád ég szorosan ajkaimra,
ha a fájdalomtól nem kiáltok.
Mecsek Zsuzsa: Téged látlak...
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.
Ady Endre: Mert engem szeretsz
Elrejtőztem, megtaláltál,
Felfedeztél, mellém álltál,
Megkaptad mindazt amire vágytál,
Bennem angyalt találtál,
Megnyitottál, átformáltál,
Egy új életet kínáltál,
Szívedbe zártál,
Lelkedbe befogadtál,
Szerelmeddel betakartál.
(Mihalik Anikó)
„Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.” (Balzac)
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet. (Goethe)
Minden nap szép,
de a legszebb,
amit a mai ad nekünk.
Reméljük, hogy hosszú marad,
s örökké együtt leszünk. (Goethe)
Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak! (Geothe)
Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz. (Geothe)
,,Amit szívedbe rejtesz,
Szemednek tárd ki azt;
Amit szemednek sejtesz,
Szíveddel várd ki azt.”
"Elmondom neked mennyire hiányzol,
szívem érted míly hevesen lángol.
Amerre járok tüzek gyulladnak,
füvek, fák, bokrok hamuvá porladnak.
Te mentheted csak meg a világot,
megnyugvást csak karjaidban találok.
Bár parazsam mégjobban hevíti,
de ha ölelsz nem éghet meg senki.
Csak ketten olvadunk egyé a sötétben,
csillaggá válva messze fent az égen. "
Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.
Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!
- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!
(Gámentzy Eduárd: Vers Neked)
Neked, mert szeretlek
Akkor is gyere, ha csak képzeletben hívlak,
mikor egy ölelésre vágyom titkon egyedül.
Lelkem tükrébe pillantva lásd meg a kérést,
érezd, hogy a szívem, csak hozzád menekül.
Egy kóbor madár voltam kitárt szárnyakkal,
mely szállt volna szabadon sosem nézve hátra,
de te megfékezted benne azt az őrült rohanást,
mellyel annyira vágyott az égi szabadságra.
Hát most engedd, hogy halkan megköszönjem,
amit értem tettél, teszel, ahogy szívből szeretsz,
s nézd el, ha könnycseppjeim válladra simulva
vigaszt hozó szavakat, már csak nálad keres.
Még nem tudom az életem mikor ér majd véget,
mert a boldogság egyszer úgyis tovaröppen,
de azt tudom, hogy nélküled már nem akarok élni,
mert értelme sem lenne, kíntól meggyötörten.
Százszor eszembe jutnak veled töltött perceim,
az a sok, sok emlék, mely hozzám köt, bennem él,
mit nem vehet el tőlem sem ember, sem az idő,
mert amíg létezem itt hordom a szívem rejtekén.
(Kun Magdolna)
Szeretni annyi: – elfogadni,
kitárt szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni: szép az élet!
Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek lelke árva.
Tudni a rossz is emberi,
másképpen lát, ki felismeri.
Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!
Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének,
szeretném, hogyha szeretnének!
Aranyosi Ervin: A szeretetről
Szeress…
Szeresd a világot, mert az majd viszontszeret
Ha egyszer ezt megteszed, szebb lesz az életed
Szeresd a hazádat, mert itt születtél egy nap
A fákon a madarak is, a nyelveden dalolnak
Szeresd még a fákat, erdőket, mezőket
Szeresd azokat is, kik csak most ébrednek
Szeresd az alvókat, kik édesen álmodnak
Szeresd a búsulót, kik éppen szomorkodnak
Szeresd az állatot, mert ők igaz jó barátok
Kutyád azt mondaná: „én Terád jól vigyázok”
Minden kis állatunk, egy apró tükör nékünk
Hogy mindennap emlékezz, mit ér a hűségünk
Szeresd az éjszakát, szeresd a nappalod
Ha egyszer így teszel, bánatod elhagyod
Szeresd a változást, mert az élet nagy tanító
Hogy mindent tisztábban láss, ne légy oly lemondó
Éld meg a csalódást, de szeresd szerelmedet
Hogy boldogabbá tegye, vágyódó szívedet
Csalódni mindig kell, de megtanít majd arra
Hogy csak is előre nézz, soha ne a múltba…
Néha szenvedsz is majd, hogy nemes legyen lelked
Hogy tanulj a hibákból, és felvértezd a szíved
A kín és a boldogság, tán mind egy tőről fakad
Hogy becsüld meg életed, és legfőképp önmagad
Szeresd gyermekedet, hisz persze, hogy szereted
Ő lesz ki ápolja, majd elgyengült testedet
Benne látod magad, s az egész életedet
Nézd, hogy ő is szeret! Megmenti lelkedet!...
Szeresd a világot!... Szeresd a Jó Istent!
Hogy kalandos sorsodban, megtanulhass mindent!
Add a szereteted!...hogy nagyon boldog lehess!...
Ne tétovázz, kérlek!...hát szeress, szeress, szeress!...
Árvai Attila: Szeress.
www.arvaiattila.hu
Hogy mosolyogni lásson…
Hogy mosolyogni lásson, elviselte gőgöm,
Megmutatta szabadság, mi nékem börtön.
Beletörődöm érzésébe napsugarat csent,
Fakó szürkeségembe lehetőséget lehelt.
Csendtelen óráimba harmóniát rajzolt,
Ölelése többé nem fájt, nem karcolt.
Mikor szaladóra vettem volna, indult a láb,
Árnyékomként kísért úttalan utakra tovább.
Tovább jött árkon, bokron, viharokon,
Nem félt attól, hogyha elesek, feladom.
Hagyta, ha esnem kellett, lépett egy ütemre,
Haragos jaj szavamra ügyet sem vetve.
Hangulataimtól függetlenül kísért, kísért,
Nem bátorított, szónokolt, csak remélt.
Az élet zivataraival szemben ő a nagy kabátom,
Szivárványt fest, csak, hogy mosolyogni lásson…
(Kerner Mariann; 2014.03.19.)
Együtt szabadok…
Képzeletben bejártam veled a kontinenseket,
Hegyeket, óceánokat, tengereket.
Gúzsba csak testem köt, csak a valóság korlátoz,
De éjszakánként az álom végtelenséget hoz.
Szabadság az, hogy foghatom a kezed,
Szerelmünk határtalan, így rendeltetett.
A sors küldött el, legyen mellettem egy ember,
Ki elfogad így, bizonytalan apró lépteimmel.
Nem futjuk le együtt kedves a maratont,
Kis lépéseimért mégis hálát adunk.
Minden út egy kezdet, minden lépés egy út,
S hogy szaladok, vagy állok, te ugyanúgy…
Ezer akadály ellenére mellettem leszel,
Mindegy milyen kor, ború, vagy derű jön el.
Csak a valóság, mi mozgásomnak korlátot szab,
De együtt a szívünk, lelkünk együtt szabad.
(Kerner Mariann; 2014.03.21.)
Az élet
Messze utakról hozott haza lábam,
Rettegést, félelmet, kínt kiálltam.
S hittem abban, ha a hazám szolgálom,
Életemnek napsugaras egét meglátom.
Fájt távol lennem családomtól, barátoktól,
Számolatlan pofont kaptam a sorstól.
De most…hogy két karomba foghatlak téged,
Most tudom csak mi a szeretet, mi az élet.
(Kerner Mariann)
Álmodott pillanat
Ma újra kisütött felettem a Nap,
Nem volt, csak egy röpke pillanat.
De engem simogatott, rám figyelt,
Felmelegítette, fagyos lelkemet.
Még nem ismerlek, valami mégis hozzád vonz,
S megdobban a szívem, mikor hozzám szólsz.
Ha kérnéd, lehetnék az álmod,
Elűzném szívedből minden bánatod.
Hisz egyre vágyunk mind a ketten:
Boldogan élni egy őszinte szerelemben.
S én nem értem, ha egy ösvényt taposunk,
Miért ne lehetne közös a holnapunk?
S persze lehetne a hetünk, hónapunk, évünk,
Hisz mindketten egyet remélünk:
Nyugalmat találni egy mosolyban, egy karban,
Boldogságot, pár közös pillanatban...
(Molnár Annamária)
Ha szereted, ne titkold el,
a szeretet nem titok!
Hálás szíved érzéseit,
jobb, ha ki is mutatod.
Egy ölelés, kedves mosoly
legyen a szép üzenet.
Ha távol van, mindennap írj,
kedveskedő levelet.
Hadd tudja meg, akit szeretsz,
a szeretet jó dolog.
Kik szeretnek, azok érzik,
- ettől lesznek boldogok.
A szeretet sose véges,
mert hatalmas a szívünk.
Belefér az egész világ.
ha mi mindent szeretünk.
Kitárul az Univerzum,
szeretettől nő a tér.
Megjavulhat világunk is,
ha a Földön körbeér.
Engedj hát el minden rosszat,
szereteted add tovább!
Szeresd jobbá a világot,
ahogy gazdi, a lovát...
(Aranyosi Ervin: Szeress!)
,,Oly jó szeretni Téged,
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.”
http://www.citatum.hu/szerzo/Csepeli_Szabo_Bela
,,Látod, ezért szeretlek én,
mert az Élet Ősmagja kél
egyszerű jellemedben,
mint Nap a változó egekben,
s mert hitem általad él.
Nagy utunkon nem tudhatom,
mit hoznak majd az évek,
csak azt tudom, azt vallhatom,
hogy holtomig kísérlek..."
De most már itt vagy! Mióta drága
karjaid közé beeresztettél, mennyei dallamod
elöntött heves áramával. Már nem sokarcú
képzelet: felcsendült valóság vagy!
S úgy megráztál, mint diadalmas dallam
megrázza a hangszer boldog húrjait.
(Török Sophie)
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
(Tóth Árpád)
Dobogó szívem minden paránya,
Mely amíg élt, tiszta lánggal égett;
Századokról századokra szállva,
Nem szeret mást, senki mást, csak téged!
Te vagy üdve, vágya, mindene,
Örök álma, örök élete.
(Reviczky Gyula)
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő... azt adott nekem.
(Petőfi Sándor)
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál velem.
Kezem fehér kezedben reszketett:
Ó mit mondjak neked?
Künn nyári alkony bíbora ragyog
És én - veled vagyok. (...)
E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém, enyém!
(Juhász Gyula)
Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.
(William Wordsworth)
,,Aludj jól és álmodj szépeket!
Álmodj felhőtlen csillagos eget!
Álmodban olvasd a csillagok szavát,
melyek súgják boldogságodat s szívedet magát!
Álmodj róla, hogy karjaimban fekszel,
s elfelejted milyen ha lelked stresszel!
Álmodd azt hogy simogatlak téged,
s érintésemtől szerelmesen véged!
Álmodd hogy ölelésemben szívem szíveden dobol,
hogy boldogságoddal boldogságot hozol!
Álmodj valóra váltható gyönyörű képeket!
Aludj jól és álmodj szépeket!”
Ha álmodtál egy világot magadnak.
Álmodj utat és indulj el rajta.
Élj úgy, hogy veled jobb legyen!
Élj úgy, hogy veled szebb legyen!
…
Szükség van rád!
Történjék bármi,
Jobb Veled a világ!
Légy Te a változás, amit a világban látni szeretnél!
Légy Te a szeretet, amit a világban érezni szeretnél!
Légy Te a szó, amit a világban hallani szeretnél!
Légy Te a béke, amit a világnak adni szeretnél!
Szeress úgy, mint aki egyszer él!
Tégy ma valami jót valakiért!
…
Szeress, hogy jobb legyen a világ!
Nevess, hogy jobb legyen a világ!
Ölelj, hogy jobb legyen a világ!
Kiáltsd, hogy jobb Veled a világ!
http://www.youtube.com/watch?v=CIBvQfRfris&feature=kp Bagdi Bella: Jobb Veled a Világ
Kereslek, és keresel te is,
érzem, és tudom,
túl életen, halálon,
felfoghatatlanon,
mert éppúgy, mint rügy a fához,
tartozunk mi is egymáshoz,
s ha világok omlanak
egyre, és másra,
közöttük találunk
újra egymásra,
s leszünk majd kettőből
egy is , ha kell,
mert egymásban magunkat
vesztettük el.
(Benits Klára: Kereslek)
Kányádi Sándor: Tudod....
Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem.
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedeted,
sokszor félreértettelek.
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messze kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol.
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység,
sem a rosszindulat.
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze nem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,,
ha sírok is, elmosolyodok,,
talán,
ha végleg elalszom,
érte, akkor is felébredek.
,,Lehetek csinos, vonzó, s szép.
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép.
Lehetek humoros, bájos, kedves.
Lehetek okos, művelt, rendes.
Lehetek a tudásod bölcsője.
Lehetek a gondolatod, szavad őrzője.
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy barát ott, melletted.
Lehetek az, kivel sorsod összefut.
Lehetek az, ki nélküled is mindig
ugyan oda jut.
Lehetek a mindened, a
végzeted, az életed.
De semmi leszek, ha ezt észre
nem veszed.”
http://www.versekmindenmennyisegben.eoldal.hu/cikkek/versek.html
Szeresd a gyermeked, öleld a szívedre!
Ez az, mire vágyhat, fényre, szeretetre.
Legyél vele többet, várja közös játék!
Az együtt töltött perc, neki mind ajándék.
Ne a pénzedet költsd, többet ér egy álom!
Segíts álmodozni, hogy alkotóvá váljon.
Ne rút szabályokkal mérgezd meg életét!
Inkább tedd szabaddá két alkotó kezét!
A tudást úgy add át neki, ahogy kéri!
A bölcs a tudását kérdésekre méri.
Ne erőltess olyat, amit mások várnak,
nem kell megfelelni a gyarló világnak.
Szeresd a gyermeket szívvel, szeretettel,
lelke hadd szárnyaljon, legyen boldog ember!
Adj neki örömöt, békét, boldogságot,
hagyd neki örökül a csodaszép világot.
(Aranyosi Ervin: Szeresd a gyermeked!)
,,Mozdulj és elindul feléd az élet,
higgy és hihetetlen dolgok
történnek!
Szeress és szórd szét színarany
mosolyod,
adj szívből és megsokszorozva
visszakapod!”
"Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben."
(Károlyi Amy)
KELL NEKEM
Kell nekem egy ölelés
Kell nekem szavad,
Kell, hogy kezem simítsa
Bársonyos hajad
Kell nekem a mosolyod,
S kell ezernyi más,
Kell a szemed tükréből
Egy igaz vallomás!
(Sima István)
Úgy lennék most
úgy lennék most, telihold szelíd fénye az éjszakában,
arcodhoz simulva a kegyetlen, zord félhomályban,
vagy kéklő tenger hullámainak fodrozódó habja,
aki testedet öleli, simítja, mert annak lett rabja,
lennék a mosolyodban, örömödben felbukkanó könnycsepp,
amivel az ábrándos mámort elviselni könnyebb,
s aki végigfutva ajkad barázdáin csókot hint az égre,
megnyitva szíved rejtekét nemesre, jóra, szépre,
lennék hűs oázis kevély lelked vad sivatagában,
levet ontó gyümölcs, forró vágyaid szomjában,
vagy csak hulló levél, mit őszi szél fúj erdő sötétjében,
s kit kebleidhez szorítsz majd a szíved szerelmében,
lennék most, kedves gondolat mely elmédben körbe jár,
aranyos, szép emlék lelkedben, mely örökké visszavár,
vagy hegedű, mely vonóján vívódik egy érzéki dallam
és húrjain rezdül, szívszorítóan, finoman, halkan,
lennék egy nemes szó mely elhagyja ajkad szent vonalát,
hogy kimondhassa végre szíved belső, rejtőző, igaz mondatát,
vagy csillogó ékszer mitől gyémánttá lesz tökéletes lényed,
s napnak vakító sugarát, eltompítja érzések szőtt fényed,
lennék végtelenbe vesző csillagos ég lenge lüktetése,
s alatta szenvedély, álom és vágy szép beteljesülése.
(Horosnyi Sándor)
Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.
Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon.
Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam
https://www.facebook.com/olvasnii/posts/1301910956645144/
Angela Labonte - Egy jóbarát
Egy jó barát belülről lát
Ha a külsődet szemléli is
Egy jó barát mindent megbocsát
Nem mutat tükröt bűnödnek
Egy jó barát felsegít
Minduntalan lelkesít
Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát
Elhúzni nem tudja
Egy jó barát céljaid elérésében segít
Gátolni nem tudja
Egy jó barát a legmélyebb éneid után kutat
Nem felejti egyetlen elhangzott szavad
Egy jó barát segítő kezet ad
Téged támogat nem másokat.
,,Remélem te nem hagysz cserben
lelkem a tiéd, ha nincsen rendben.
Veled leszek ha fàj az élet
veled leszek ha hajt a méreg.
Ott leszek, ha elbuksz a harcban
segìtek, mint jò baràt a bajban.
Áldozatot hozok ha kell!
Mert te megérdemled!
Lelked az èn lelkem is
bízhatsz bennem továbbra is."
LEG-EMBERTPRÓBÁLÓBB IDŐK
''Már hibák helyett csak küzdelmeket látok.
Különböző nézőpontokat.''
Ne gondold azt hogy Ők mégis mások!
Engedd el az Egós gondokat!
Ne ítéld el az ő valóságát!
Mindenkinek sajátos'az igazsága!
Ne bíráld az ő gyarlóságát!
Legyél ha kell vigaszsága!
Mindenkinek meg kell másznia a hegyet..
Ne húzd vissza! Felfele segítsd!
MAGosba emelkedik aki szeret!
Az aranykori eszmékre tanítsd!
Őt aki gőgös aki dühös, őt aki csalódott!
Ne nézd le és ne itéld el!
Tanítsd és tanulj tőle ha már így adódott!
Azonosulj a szívével!
Ha nincs dolgod vele csak némán haladj tovább!
Nincs helye gőgnek és ricsajnak!
Az isteninél ne add alább!
A démoni erők minden rosszat kicsalnak..
Hé ember! Ezek a leg-embertpróbálóbb idők!
''Mi sötét éjjelekben világító csillagok..''
Egymásnak feszülnek az ellentétes erők!
Rugnak harapnak ütnek kik vakok..
Kacagnak és tudatlanul aláznak..
Önazonosságuk veszendő.
Nincs menekvés! Úgy is megtalálnak!
Jajj az ember mennyire esendő..
Te csak tartsd magad! A legnagyobb esőben!
Széllel szemben is maradj MAGad!
Állj ki bátran! Hinned kell erődben!
Aranyra lel ki talpon marad!
BABA https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2418515181532602&set=pcb.2418515311532589&type=3&theater
ÖRÖK BOLDOGSÁG
Elfogadom MAGam és a Világ is elfogad
Nem szabok feltételeket a boldogságnak
A múlt és jövő jelen van, minden EGY pillanat
Teret adok magamban a jóságnak
Szeretem MAGam s ki JELen van viszont SZERet
Rám mosolyog ezer arcom tükörképe mind
Jót érzek jót adok, s ez sok-sok jót teremt
Mit benn dédelgetek az jön velem szembe kint
Lehet vad zúgó vihar, lehet zord káosz a Világ
Bent nyugalom pihen a középpontomban
A betondzsungelben ha búj csak egy árva virág
Az itt ragyog bennem, örök boldogságomban
Mindent megad az élet, bármire vágyom
Érzésből gondolat; ezeregy új Világot ad
Átélem engendem és szívem kitárom
Testem is ITt terem, hová rég lelkem látogat
Nyugalom s csend ölel, míg szemeim hunyom
A békesség és szeretet a legnagyobb varázs
A hitnél erősebben hat ha biztosan tudom
Így lobban ismét lángra a szendergő parázs
BABA
https://www.facebook.com/andrea.budai.393/posts/3319738928076885
Farkas Éva - Mi a boldogság?
Hogy mi a boldogság?
Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.
A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.
Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.
Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság
A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.
Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.
Mikor boldog vagy....
Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?
Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?
Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél
A földre, hogy megtanulj világítani?
És amikor már fénylő színekben pompázol,
Világítani tanítod a többieket?
Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-
Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?
És a kettőből, a százból, az ezerből ismét
Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.
Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében
Tündököl minden pillanatban?
És mindenkinek jut;
A Te hatalmas fénylő erődből
- minek neve boldogság,
A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából
- minek neve szeretet,
A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve
megértés,
A Te kezed mindent egybefonó öleléséből -
Minek neve a Lélek teremtő fénye.
Légy boldog, és szerető ember
( Angelisz Irini - Fénytenger )
NINCS A FÖLDÖN NAGYOBB KINCS
Versben mondom el,
Hogy szeretni, szeretni kell.
Ez annyira fontos az embernek,
Ahogy a szívnek a levegő kell.
Szeretet nélkül lehetetlen élned,
Oly sivár az élet, de a szeretettől
Ha szárnyal a lelked, azt érzed,
Nincs a földön nagyobb kincs,
Attól ha téged szeretnek,
És te viszont szerethetsz,
Ezért elmondom ha kell,
Ezerszer
A másikat mindig szeretni,
Szeretni és becsülni kell,
Csak ettől lesz igazán,
Nagy és értékes az ember
http://bktagok.mindenkilapja.hu/html/18369428/render/delina
HIÁNYZIK HA NINCS
Békességgel élni csak úgy lehet
Ha szeretettel telve van a szíved,
Mert a szeretet az egyetlen kincs,
Ami hiányzik nagyon ha nincs!
Szeressük egymást
Szeressük egymást ameddig csak lehet,
vegyen körül minket az igaz szeretet,
a bajban mindig nyújtsunk segítő kezet,
mely letörli arcunkról a fájó könnyeket.
Ne érhesse lelkünk, szomorúság , bánat
hiszen itt mindenki barátot találhat
kitől szeretetet, megértést kaphat,
megoszthat vele örömet, fájdalmat,
ki szeret akkor is, ha hibázunk,
nap- nap után a lelki támaszunk
mikor kell a vállán sírhatunk,
örömünkben együtt kacaghatunk
Életünk során lehet sok barátunk,
kiktől később fájdalommal válunk,
évekkel később egymásra találunk,
a régi emlékeken jókat kacarászunk.
http://jezusafeny.hu/content/view/482/40/
Ha most elalszol
Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed
a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
http://fantaziakepek.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1167060
,,Hunyd le a szemed, és éld az álmod,
Azzal sose törődj, mit mondanak mások!
Hisz te lélegzel, te nézel, és te látsz.
Magadnak választod, amit választottál!
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
a legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
a boldogságot a boldogtalan létben.
A szikrát a bóbiskoló, álmodó tűzben,
az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.
Hallgass a lelkedre, ö érez, ö lát,
így lehet akár egy percből is örökké valóság."
,,Amikor szívedben oly sok a kérdés,
akkor lelked búvóhelye a féltés,
amikor kimondanád, de nem tudod,
akkor várj, de ki nemond!!
Amikor a gondolatok benned harcolnak,
Akkor bűn, és bűnhődés kavarognak.
Amikor ugy érzed belül fáj,
akkor beszélj róla, ha muszály.
Amikor gyűlölet uralkodik benned,
akkor tedd a szívedre a kezed.
Amikor szerelemtől sírni tudnál,
akkor sirj, de könnyet ne hagyjál.
Amikor nincs szó arra, ahogyan szeretsz,
akkor adj hálát csendben a sorsnak,
És csak szeress, hogy szeressenek!!"
Németh Noémi
ÖLELJ FÁT!
Ha túl sok stressz ér, s feszültség
természetet járok.
Kikapcsol az erdő, hegy, völgy,
rét, patak és árok.
Omló fehér jázmin, s akác
amerre szem ellát.
Labdarózsa lugasok közt
megölelek egy fát.
Áramlik az energia
kezem s a fa között.
Míg egy csapat madár vonul
habos felhők fölött.
Megnyugtat és lecsendesít
minden bokor, s cserje.
Feltölt, gyógyít és vigasztal,
felfrissül az elme.
Hálát érzek jóért, rosszért.
Így ad belső békét...
Ölelj fát! S megérzed mi a
könyörület, s részvét.
,,Ha az életben boldog akarsz lenni.
Tanulj meg hinni, szeretni, feledni!!
Hinni a jövőben. Feledni a rosszat.
S kik méltók rá, szeretni azokat.
Ha erre képes leszel, bánat sose ér.
Mert e három szóba az élet belefér!
Búnak fejed ne add, fiatal vagy még.
És sose felejtsd el: "A felhők felett mindig kék az ég!"
,,Szárnyalj és süssön arcodra a nap,
Örvendj, mert a szíved szeretetet kap,
S ha már mosolyogsz, oszd meg velem,
hogy mind kettőnknek szép napja legyen!”
Aranyosi Ervin: A kutya az ember őszinte barátja
Amikor az élet magányra ítélne,
amikor a szíved ürességtől félne,
nincs másra szükséged, csak egy jó barátra,
a szomorúságod így hagyhatod hátra.
Kitölti szívedben az űrt, mi ott tátong,
s rájössz, hogy létezik öröm a világon.
Nem fázik a lelked, tőle felmelegszik,
mindaz, mi elszürkült, végre, újra tetszik.
Beszélhetsz is hozzá, kiöntheted szíved,
titkodat megőrzi hőn szerető híved.
Mikor bánatos vagy, mélyen veled érez,
közelebb húzódik a gazdi szívéhez.
Ha kell bohóckodik, s visszaadja kedved.
Tudja, milyen fontos nap, mint nap nevetned!
Elkísér bárhová, ahová szeretnéd,
a hétköznapokban örömhozó vendég.
Önzetlenül szeret, kevéssel beéri,
csupán figyelmedet, s kedvességed kéri!
Mert, tudod, a kutyánk, lelkünk földi társa,
közel a szívünkhöz, csak egy karnyújtásra.
Ha teheted gyakran húzd még közelebbre!
Ráfér a szeretet a szerető ebre!
Hálás lesz a szíve, szeme büszkén csillog.
Neki elmondhatod minden földi titkod.
Figyelmesen néz rád, segít gondolkozni,
segít a megoldást lelked elé hozni.
Kapcsolatot teremt közted, s lelked között,
amikor a szíved bánatba öltözött.
Amikor a létet nehéz elviselned,
a remény szép lángját kutyád őrzi benned!
Ha életed döccen, számíthatsz reája,
a kutya az ember őszinte barátja!
Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára
Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!
Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,
ők a teremtői a tiszta levegőnek.
Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,
akik élőhelyet adnak sok madárnak,
hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,
tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.
Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,
dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.
Mennyi féle levél és hány féle termés,
ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.
És ha a törzsüket gyakran megöleled,
energiát adnak, csodát tesznek veled.
Gyökereiken át beléd élet árad,
szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.
Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,
az embert jóságban jócskán meghaladják.
Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,
csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!
S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,
együtt ébredeznek a felkelő Nappal.
Manapság sok veszély leselkedik rájuk,
pedig lelket vidít reggeli trillájuk.
Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,
és ha szomorú vagy, egy szép madárének
lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,
leveszi lelkedről a fájó koloncot.
Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,
párjukat csábítva vígan dalolásznak.
Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,
mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.
Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Ha én rajtam műlik, élnek, megmaradnak,
csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,
csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!
https://anyanet.hu/versek-dalok-mesek-otletek-madarak-es-fak-napjara/
https://www.facebook.com/otthonunkafoldmagazin/photos/a.2217113858504734/2606956542853795/?type=3&theater
Aranyosi Ervin: Gondolatok a Föld napján
Ember, Óvd a Földet,
őrizd meg világod,
csodáld a sok zöldet,
kinyíló virágot!
Óvd az élő fákat,
tiszta levegődet!
Mit szemed csodálhat,
s feltölti tüdődet.
Védd az állatait,
s légy megértő gazda.
Figyeld, mire tanít,
s ne azt, mi a haszna!
Mind-mind téged szolgál,
csak együtt kell élni.
Ha nem pénzt hajszolnál,
nem is kéne félni!
Ő mindent megadna,
mire lelked vágyhat,
jutna és maradna,
s csak az önző vágyat,
azt nem támogatja,
hogy kincseket halmozz,
mert mind ingyen adja,
s nem várja, hogy tartozz!
Élj harmóniában,
legyél büszke része!
A lét áramában,
tiéd az egésze.
Becsüld hát a Földet,
úgy, mint jó anyádat.
Védd az üde zöldet,
óvd az élő fákat!
ÍGY ÉLNI
Így élni a Földön természethez közel
Oly békésen boldogan miként szellő ölel
Így élni könnyeden nem ártani másnak
Embernek se állatnak... se fűnek se fának
Így élni szeliden gondozva a kertet
Magunkénak tudni az Isteni tervet
Így élni tanulni, tudásunk tovább adni
Hogy soha többé ne kelljen magunkat megtagadni
Így élni a természetben örök egészségben
Nagy igények nélkül nemes egyszerűségben
Így élni, hogy másoknak boldogságot adva
Határokat többé magunknak nem szabva
Így élni meglátva mindenben a szépet
Átérezve mindent, s azt hogy szeretet az élet
Így élni nap mint nap áramoltatva a jót
Mindazt miben hiszünk valóra váltani a szót
Így élni hogy rendszer bilincseit mind levágva
A napi teendők közt gyakorta meg meg álva
Így élni ősi vadként beolvadva a létbe
A pillanatot átérezve ragyogva a fénybe'
BABA
https://www.facebook.com/andrea.budai.393/posts/3182800271770752
https://www.facebook.com/molnar.jozsef.3557/posts/2999383166794296
Aranyosi Ervin: SZERETET
Van egy érzés a világon,
– úgy hívják, hogy SZERETET.
Ami nélkül boldogulni,
szépen élni nem lehet.
Nem számít a mennyisége,
– pénzben nem is mérhető,
s bárhol élnél a világban,
mindenhol elérhető…
https://www.facebook.com/csoricsofficial/videos/239642737243178/?t=55
Szuhanics Albert: Mindig megtalálsz engemet
Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!
Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!
Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!
Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!
Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rád tör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!
Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!
Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet!
(forrás:Poet.hu)
https://www.youtube.com/watch?v=VETlqW_fQog Mindig Megtalálsz Engemet
Mit szólnál egy öleléshez,
jól esne az te neked?
Bele lenne csomagolva
barátság és szeretet.
Az ölelés azért csodás:
szívünk, lelkünk benne van.
Nem is értem, miért félnek
kipróbálni annyian?
Aranyosi Ervin - Baráti ölelés.
„Én úgy hiszem, a vers varázslat,
varázspálcám a gondolat!
Hiszem, ha megjelenik nálad,
megoldhat fájó gondokat.
Ha rossz kedved van felvidíthat,
gyógyíthatja fájó szíved,
akár másnak is gyógyírt adhat,
ha őneki is elviszed!”
(Aranyosi Ervin)
https://www.facebook.com/1678057565805898/posts/2344363552508626/
Aranyosi Ervin: Szeretni jöttem
Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Hát itt vagyok!
Leszülettem, hogy itt legyek,
hogy jó legyek és jót tegyek.
Az arcomon mosoly ragyog,
amit neked tovább adok!
Kérlek, Te is add majd tovább,
hadd mosolyogjon a világ.
Lelkem örömmel van teli,
s legyen vidám, ki megleli,
minden szép mosoly üzenet,
mely lángra gyújtja tüzemet.
Én szeretettel bélelem,
s nem ronthat rajta félelem.
Ne taníts hát félni engem,
hadd maradjon béke bennem!
Élni és szeretni jöttem,
alig pár nap van mögöttem.
Szemem csukva, arcom ragyog.
Hahó világ! Boldog vagyok!
https://mozostudio.hu/aviva-babak-koszonete-szeretni-jottem/
Az én álmom egy új világ,
Hol nem harcolnak katonák,
Hol fák teremnek pénz helyett,
S nincs ártalmas szerkezet.
Az én álmom egy szebb világ,
Hol minden kertben nő virág,
Hol országok közt nincs határ,
S mindenki csak jót csinál.
Az én álmom egy más világ,
Hol teljesülnek az imák,
Ahol a bűnök elvesznek,
S betegségek sincsenek.
Az én álmom egy oly világ,
Hol valóság a boldogság.
Hol béke van és szeretet,
S nem rosszak az emberek.
Varga János: Az én álmom
https://www.facebook.com/ujnap/videos/2344012689233206/?t=0
SZUHANICS ALBERT: TANÍTS MEG URAM!
Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.
Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...
Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!
Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged...
Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!
Hogyan tehessem? Taníts meg engem;
Új reményt adni csüggedelemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.
Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!
Horváth Piroska - Egy pohár Újévi köszöntő!
Új esztendő, szép új világ -
nyíljon ezer tarka virág,
hozzon az év boldogságot,
emberséget, biztonságot,
családoknak gyarapodást,
meghittséget, ragaszkodást,
örömöt és vidámságot,
igaz, tiszta barátságot,
jó szülőknek gyermekeket,
sportolóknak serlegeket,
otthonokban melegséget,
nagyvilágba egyezséget,
békét,
reményt,
népességet,
szerelmesnek
gyengédséget,
szomjazónak
kristályvizet,
hitetlennek
igaz hitet,
segítséget
nyújtó kezet,
éhezőnek
friss
kenyeret !
Adjon Isten
sok szép álmot,
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK !
Add tovább!
Ha van valamid, ami jó,
ami barátaiddal megosztható,
legyen bár csak egy apróság:
hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
de segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
vagy hallottál az utcán jó híreket,
vagy jó könyvet rejt a szobád,
mely segít elűzni a másik bánatát,
add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
de viselkedj a legnemesebben!
Tedd a közösbe kenyered,
hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád,
s az égből áldást küldött le rád,
ne tartsd meg csak magadnak,
míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
E. #Isenhour
Csongrádi Kata - SZERESS ÚGY MINT A NAP (NAPHIMNUSZ) (Dalszöveg)
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.
Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.
Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!"
Batta György: Egy mondat a szeretetről
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában,
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned – a mérget –
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak – dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza – és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben –
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp – igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek-emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod – szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István-látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak –
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál-sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll
Veled is munkál – fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükbol a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst-fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen –
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van – kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van
Komáromi János: Ha boldog vagy
Ha boldog vagy
játék az élet
játék a fájdalom
játszva bolyongunk
élet-utakon
ami fontos
csupán az öröm
ha boldog vagy
megköszönöm
Michael Jackson - We are the world
Mi vagyunk a világ (Dalszöveg)
Eljön az idő
Amikor mindenki szembesül vele
Amikor a világnak együtt kell lépnie
Hisz emberek halnak meg
Itt az idő hogy kezet nyújtsunk
Mert ez a legnagyobb ajándékunk
Nem folytathatjuk
A napról napra élést
Hogy majd valaki, valamikor változtat
Mi mindannyian Isten
Nagy családjába tartozunk
És a szeretet minden amire szükségünk van.
Mi vagyunk a világ
Mi vagyunk a gyerekek
Mi tehetjük szebbé a holnapot
Kezdjünk el adni
Vannak lehetőségeink
Mi megmentjük a mi életünket
És igaz, hogy mi tesszük jobbá a világot
Csak te és én
Küld el nekik a szívedet
Tudni fogják hogy van aki törődik velük
És az életük szabad és erősebb lesz
Mint Isten aki a követ kenyérré változtatta
Nekünk csak segítő kezet kell nyújtanunk
Mi vagyunk a világ
Mi vagyunk a gyerekek
Mi tehetjük szebbé a holnapot
Kezdjünk el adni
Vannak lehetőségeink
Mi megmentjük a mi életünket
És igaz, hogy mi tesszük jobbá a világot
Csak te és én
Küld el nekik a szívedet
Tudni fogják hogy van aki törődik velük
És az életük szabad és erősebb lesz
Mint Isten aki a követ kenyérré változtatta
Nekünk csak segítő kezet kell nyújtanunk
Mi vagyunk a világ
Szeretnék hinni és hittel élni
Szeretnék mindig remélni
Szeretném, ha boldogság venne körül
S látni azt, hogy minden ember örül
Szeretnék segíteni a bajban lévőknek,
S pénzt adni a kéregetőknek
Szeretnék örülni más örömének
S tapsolni a más sikerének
Szeretném, ha béke lenne mindenütt
Robbanás helyett hallani hegedűt
Szeretnék csak örömömben sírni
A búslakodókat megvigasztalni.
Szeretnék mindig nevetni, kacagni
Másokat is mosolyogni látni.
Szeretném, ha mindez így lenne,
Más is ugyanígy hinne benne,
Ha tetteinket a szeretet vezérelné,
S ha ez így maradna mindörökké.
(Femis Éva: Femis idea)
Pál Zoltán: Mondj igent
Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét?
Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát?
Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
hogy megsimogathassam a lelkedet?
Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.
Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?
Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell elfogadni,
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,
S a földet ajkaddal érinteni?
Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
S beteg állatot megsimogatni?
Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.
Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárvány sugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?
Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
S tanulni abból ha megköveznek?
Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, és bárki mást?
Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.
https://www.youtube.com/watch?v=WRuVpmWqjgU
Régi magyar Áldás
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.
Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!
Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.
https://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_508.html
https://www.youtube.com/watch?v=SwKE6z-azjI Kosinszky Ágnes: Áldás... /Régi Magyar Áldás/
https://www.youtube.com/watch?v=-D_8L4-7k8M Áldás
https://www.youtube.com/watch?v=MmcVeN5wSpQ Szeressétek egymást - Régi Magyar Áldás