Szép, jó szerelmes versek 4
,,Ha szeretnéd megváltoztatni a világot,
akkor szeress egy férfit igazán.
Szeresd őt igazán.
Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól.
Aki lát téged.
Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét és vezesd finoman házi tűzhelyed véréhez...
Ahol érezheti a melegedet saját magán...
hagyd ott megpihenni...
és égesd el a tüzedben a terheit...
Nézz bele a szemébe...
Nézz bele lénye mélyébe...és lásd azt,
ami ott alszik, vagy ébred...
Nézz bele a szemébe...lásd ott az apáit és nagyapáit...
az összes háborút és őrültséget,
amit a szellemük távoli helyek, távoli időkben harcolt...
Lásd ott az őrületet és fájdalmat,
amit a mások-fölötti-hatalom világa hozott nekik
és a hozzájuk tartozóknak..
.Lásd a fájdalmukat, a harcaikat,
a gyötrődést és a bűntudatot...
lásd ítéletek nélkül...majd engedd el...
érezz bele az őseitől örökölt terhekbe.
És tudd, hogy menedéket keres nálad...
engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba...
és tudd,
hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat...
mert méhed van...
édes és mélységes kapu van benned...
amely elmossa a régi sebeket...
Ha meg akarod változtatni a világot,
akkor szeress egy férfit...
szeresd őt igazán...
Ülj előtte...női erőd teljes szépségében...
sebezhetőséged lélegzetében...
a benned élő kislány ártatlan játékosságában...
és a halál mélységeiben...
Küldj neki meghívót a virágzásodba...
engedd, hogy feléd lépjen...
és ússz vele együtt a Föld méhében,
csendes tudásban,
együtt...
És amikor visszahúzódik...
mert vissza fog...
félelmében elrejtőzik a barlangjában...
akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat...
engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen...
halld a suttogásuk...
és engedd,
hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon...
maradj nyugodt...
és várd türelmesen a visszatértét...
Ülj az ajtajánál és énekelj...
az emlékezés dalát...
hogy újra meglágyuljék
Ne provokáld benne a kisfiút,
praktikákkal, játszmákkal,
csábítással...
csak azért,
hogy a pusztítás hálójába húzd,
a gyűlölet és káosz helyére.
Amely szörnyűbb, mint az összes háború,
melyet valaha harcolt...
Ez nem női energia,
csak bosszú, méreg,
a világunk megerőszakolása,
amelyben elvérzik a nő miközben a férfit kiheréli...
ez mindannyiunkat megöl...
És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem,
legyél te most valódi anya.
Tartsd meg a kegyelmedben,
vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül...
Ne büntesd a sebeiért és azért,
mert nem tud megfelelni a szükségleteidnek...
sírj érte édes folyókat...
és engedd, hogy a véred haza vezesse...
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...
szeresd őt igazán...
Szeresd őt mezítelenül és szabadon...
Szeresd őt annyira,
hogy megnyitod a tested és a lelked
a születés és halál ciklusaira...
És köszönd meg neki a lehetőséget...
ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken...
és a csendes erdőkön...
Legyél bátor törékenynek lenni...
és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat...
Engedd, hogy megtartson...
hogy felálljon és védelmezzen...
dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart...
akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek...
Tanítsd arra, hogy megadja magát...
azzal, hogy megadod magadat...
váljatok eggyé az édes semmivel,
a világok szívével...
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...
szeresd őt igazán...bátorítsd...tápláld...
halld meg...tartsd meg...gyógyítsd meg...
és cserébe ő támogat és védelmez...
erős karokkal, tiszta gondolatokkal
és célba találó nyilakkal...
mert képes rá...ha engeded...
az lesz, akiről álmodsz...
Ha szeretni akarsz egy férfit...
szeresd magadat...
az apádat...a fiadat...a volt szerelmeidet...
az első fiút, akit megcsókoltál...
és az utolsót, akit elsirattál...
Köszönd meg az összes ajándékot,
amely ezen találkozáshoz vezetett...
ahhoz, aki most előtted áll...
és keresd meg benne a magot...
az új magját...
a magot, amit táplálhatsz...
és amiből új világot növeszthettek együtt"
(Katinka Soetens)
A boldogító igen
Eljöttünk kedves, esküt tenni,
S miképp adatott úgy szeretni,
Örömben, búban, vigalomban,
Osztozni jó, és rossz napokban.
Megőrizni szemünk csillogását,
Átkarolni szerelmünk ragyogását,
Elhinni, mit együtt képzelünk,
Egy életen át egy pár leszünk.
Hozhat a sors gondot, és bajt,
Nem feledni soha a gyönyörű dalt,
Melynek dallama csendül szívünkbe,
Táncolni rá vidáman, egy ütemre.
Küzdelmeken, akadályokon túl,
Mikor vad vihar, háború dúl,
Egymás lelkében békét lelni,
Oly jó lesz hozzád hazamenni.
Fiatalságunk leomló nyara után,
Idős korunkban a kis verandán,
Ráncos, gyűrött arccal is hiszem,
Te vagy az, te voltál: igen, igen!
(Kerner Mariann; 2013.04.16.
Lélekmosoly
Ölelésre és repülésre vágyom,
Emberre- ki meghagyja szabadságom.
Szóra, mely képes tűzre lobbantani,
de nem célja hűtlen hagyva kioltani.
Felfedezni vágyom a másik tekintetében ébredő csodát,
hadd lássam, mikor ébred a nap, s féltsem mosolyát.
Ne komédiázzon előttem bohócot, ne játsszon szerepet,
napról napról üljön mindig kicsit közelebb.
Lágyan simogasson, szándéka legyen szelíd akarat,
ne zárja ketrecbe a bennem élő madarat!
Kolibrim szárnyait hagyja meg a végtelennek,
mert a madár természetétől fogva- csak szabadon szerethet.
Támogasson, ha azt kívánja szükség, de ne döntsön helyettem,
lényemért nem kell rajongjon, csak csöndesen mellettem,
Miként hiányzó elemem, úgy egészítsen ki,
ne rabom, ne királyom- a társam legyen valaki-...
Nem érdekel hatalmi harc, versengés, heves buzgalom,
Nem érdekel, ki az egekbe dob, vagy a földre nyom.
Nem szomjazom, egyszerűen vágyom a szeretetet;
várom Kedvesem, kivel közös útra léphetek.
Kivel kéz a kézben lényünk beteljesítheti küldetését,
kivel közösen megélhetjük az egység érzését.
Kinek szemében megtapasztalom a legnagyobb csodát,
rám mosolygó, őszinte lélekmosolyát.
(Kerner Mariann)
Olyan valaki mellett állj meg,
aki nem fél veled lenni.
Akinek minden perc ajándék melletted.
Akinek jó vagy.
Pont úgy, ahogy vagy.
Mindenkor és akárhogy.
Aki gondol rád, és aki törődik veled.
Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy.
Akinek a legnagyobb félelme életében,
hogy elveszít téged.
Aki, ha nem is mondja minden percben,
hogy szeret,
de érezteti veled minden nap.
Akinek a leghétköznapibb pillanat is
ünneppé változik melletted.
Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. .
Aki átölel egy nehéz nap után,
és meghallgat, ha fáj valami.
Ilyen valaki mellett horgonyozz le.
Soha, ne érd be kevesebbel...
(Fehér Mária)
Nyitott ajtó
Én ma már a nyitva maradt ajtókon is kopogok,
Nem csak úgy tessék-lessék módra benyitok-
Engedélyt kérek a váratlanba piheként szállni,
Én ma már a szentek türelmével tudlak hazavárni.
Kihunyt lelkemből az én megriadt, szaladó gőgje,
Nincsen szívemben soha és mindörökre…
Mert az illúzió tette tönkre a legszebb imádságomat,
Mert a félelem, hol csatát győzött, a lélek egyedül maradt…
Én ma már a nyitva maradt ajtókon is kopogok,
Nem ölelek magamba minden sejtet, minden illatot.
Csak, mit ajándékként tisztaságból elém feltárnak,
Csak azt ölelem, mit igazán mélyről nekem szántak.
Fény felé nyíló tudatom nem keres bizonyosságokat,
‘Az igaz szavak nem mindig szépek, a szépek nem mindig igazak.’
Mert nem kell a szívemhez fohászkodó, gyötrő vallomás,
Elég a tekinteted szemhéjam alatt, és tudom vársz.
Én ma már a nyitva maradt ajtókon is kopogok,
Tisztelem az elmondottakat, s mind mi titok.
Az ‘én’’ fókusza csendesen meghajol a ‘Mi’ előtt,
Mert Hozzád úgy imádkozom, mint Isten oltára előtt.
Méltósággal kérlek, legyen a benned rejlő jó szerint,
Szeretlek változó szelekben, ha a láz téged elborít.
Szeretlek legszebb álmaid szárnyán szabadon,
A szívem ölelését hagyom nyitott ajtódon…
(Kerner Mariann)
Azt a férfit…
Azt a férfit keresem,
Aki megszorítja a kezem,
Törékeny lényem tenyerében virágzik,
Ki az éj leplében mécsesként világít.
Azt a férfit keresem,
Aki kitart– tűzön át, vízen át velem,
Kitől felébred a szárnyaszegett gondolat,
S ki elbírja szikár hátán a gondokat…
Erős hitével pihévé szelídíti őket,
És elűzi lelkemből az aggodalom felhőket.
Annyian tettek sebet, zúztak fél-elemmé,
S magam hitéből lelkem annyiszor vált köddé
Szomorúan néztem az üres hintaszéket,
És darabokba téptem, mi majdnem egész lett.
Nem akarok többé el nem jött telefonokat,
Nem akarok meghiúsult világot, találkozásokat.
Az a férfi, az a férfi jöjjön el,
Ki a csalánok között bennem liliomára lel.
(Kerner Mariann)
"JÓ ÉREZNI
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép,
és csak veled teljes az élet.
Mit el nem értünk,
külön tévelyegve;
talán egy kis fészek adja meg nekünk,
hol ajk az ajkon egymást átölelve,
nevetve-sírva boldogok leszünk."
Szeretlek! Köszönöm, hogy vagy!
Nincs, ki ne szeretné hallani.
Mennyi energia és lendület,
amit nem szabad visszatartani.
Ha számodra fontos és kedves,
ne őrizgesd, súgd a fülébe..,
.
Ahogy szétárad az emberbe,
lábújától a feje búbjáig..
Vidámabb lesz, szép és fontos…
s erősebb…, hiszi sose hibázik…
Pár kedves szó, de tudnia kell!!
Mondd el neki.. ,most megteheted…
Nincsen egyedül…, számíthat rád,
jó hogy van…, s mennyire szereted …
Zagyi Gáborné
Találtam egy új helyet,
hol hallgathatom a csendet.
A lombos fa árnyékában,
virágok illatában..
Találtam egy új helyet,
hol békében élhetek,
oly nyugalom telepszik rám,
nem érzem magam mostohán.
Élvezem e csodás tájat,
a verőfényes napsugarat,
lélegzetem is visszafojtom,
a szellő simogatását: úgy imádom!
Felüdíti testemet,
hagyom szállni lelkemet,
itt, boldognak érzem magam,
még a szívem is, szép halkan dobban..
Hirth Éva
Halljad világ a vallomásomat
Egyszerűek legyünk, mint az országút,
hogy mindenkihez elmehessünk,
jók legyünk, mint a levegő,
hogy mindenkit megölelhessünk,
édesek legyünk, mint a kenyér,
hogy mindenkit etethessünk,
vidámak legyünk, mint a bor,
hogy mindenkit megnevettessünk.
Mécs László
Alkony Zagyi Gáborné - (Mi)csoda recept!
Receptet írt az élet,
minden napra ölelést.
Közgyógyellátásra kaptam, mert
ez drága gyógyszerelés.
Felhívták a figyelmemet
az adagolás fontos.
Életmentő lehet, ha
a betartása gondos.
Ha többször alkalmazom,
a gyógyulás garantált,
szigorúan ajánlatos
naponta: egyszer legalább!
Azt írják vigyázzak,
mert függő is lehetek,
és van mellékhatása,
égető, lázas szeretet.
A gyógyszer ismertetőnek
van ám apró betűs része,
bárkit nem ölelgethetek,
csak azt, ki életem része.
Gyorsan el is kezdtem,
kárba ne vesszen egy csepp se.
Tetszik, mert boldogság íze van
ölelek:reggel, délben, este.
Fodor Ákos: Ébredj velem!
Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
– s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.
Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek,
s a Pontnyi Pillanat
támasz-pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.
Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet,
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra…
Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
megmértük végre: mekkora lehet Két Végtelen!
– Se győztesen, se vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!
Kotlár Márta:
Világomból...
Hullámtörő gát vagy.
Az örök tengerből kimagasló,
Az örökig létező gyémánthegy.
Erősebb minden s mindenki másnál
Tündöklőbb az örökkévalóságnál.
Az idők kezdetén született
Szivárványvízesés a hegyekben.
Számosabb a számtalannál
És nem múló a végtelennel.
Valósabb vagy a valóságnál
És csodásabb az álmodásnál.
S mert rád találtam, s rámtaláltál
S az életembe fényt raboltál
Neked adom, nekem adod
Világomból világodba vándorolok.
Figyelj picit, s ülj le, csendesen,
csukd be szemed, s nézd mit látsz szívedben!
Mi mozdul ott, ha kimondod nevem,
ha hajam illatát érzed végtelen?
Hány és hány pillangó repdes körüled,
miközben szép arcomat visszaemlékezed?
Hogy dobban a szív, ha csilingel üzenet,
s benne ezernyi versbe foglalt szó hirdeti "Mennyire szeretlek!"
Eszedbe jut hogy készülsz a jóra, együttes vigadóra?
Hogyan érzel meztelen,
s hogy vágyod mellem, s két kezem?
Érzed a mosolyt, az igazi belsőt,
a varázslónő csókját, a mindent feledtetőt?
Mikor Király vagy, s nem szürke szolga,
szabadságban édes trónod Magad sorsa.
Mikor kardod gyémánt, mi hős csatába való,
tápláló erőből új világot hozó.
Látod-e Magad velem, s nélkülem,
látod színeid messze, s mellettem?
Gondoltad már gondban, az üres napokban,
asztal mellet ülve mennyire hiányzik a mennyire virágos?
Hogy lobban a rózsa, tüzes virág szirma,
s mily gyönyörű lélek, ami beborítja?
Mikor ajtót nyitok, mikor Rád mosolygok,
Amikor várlak, szép imával áldlak.
Mennyi szikra pattan, milyen zene lobban!
Érintésem lágyít, zárt világot tágít.
Mindezt mutasd, add tudtomra, hogy mit tőlem kapsz oly értékes számodra,
hogy érdemes érte mozgatni világot, hozni száz virágot, csókot dobni ezret,
s elmondani százmilliószor, hogy: "Mennyire szeretlek!"
Tettekkel hívni , férfiként törődni,
óvni, gondozni szóval és jóval,
Látni, s kérdezni: "Kell-e bármi, mi életed szebbé teheti?"
S könnyem pusztán annyi lészen így, hogy átolvadjak beléd,
s míg szívem kis patakja folyódba tér
áldott tisztítóként lelkedig elér.
Figyelj picit, s ülj le csendesen,
s most gondolj arra, mekkora a fényed velem, s nélkülem. (tilla)
https://www.facebook.com/irasaimponthu/photos/a.969825819774656.1073741827.969823146441590/990636321026939/?type=1
Ha mellettem ébrednél, édes csókkal kérném szemed nyílásra,
homlokodra virágos rétet rajzolnék, s orcádra halványan szerelem betűt karcolnék.
Ha mellettem ébrednél szívemmel ragyognám be a reggelt, s testemmel úgy fonnék köréd új napot, hogy lelkedbe friss élet költözzék.
Ha mellettem ébrednél lágy öleléssel járnám be tagjaid, tested részein ujjaimmal végig sétálnék,s finom érintéssel tőlük vidámságot kérnék.
Ha mellettem ébrednél rózsaillattal hívnálak szerelemre, hogy mi éjjelen feléledt álom, szikrázó fény alatt valósággá váljon.
Ha mellettem ébrednél semmi mást nem kérnék, mint add befogadásra lelked, hogy friss harmattal szórva indíthassalak világba hódítani, újat alkotni.
...ha mellettem ébrednél.(tilla)
https://www.facebook.com/irasaimponthu/photos/a.969825819774656.1073741827.969823146441590/992876754136229/?type=1
Szeretném...
Szeretném megérinteni az arcodat,
Szeretném csókolni az ajkadat.
Szeretném a szemedbe mondani, hogy szeretlek,
S hogy félek, elveszítelek.
Szeretnék most szorosan hozzád bújni,
Szíved dobogását hallgatni.
Szeretnék egy szivet boldoggá tenni,
Szeretnék melletted boldog lenni.
Szeretném kérni, hogy maradj még,
S elmondani, belőled ennyi nem elég.
Szeretném, ha a kapcsolatunk örökké tartana,
Szeretnék most csókot adni ajkadra.
/Molnár Annamari/
Ki virágot akar szedni,
tanuljon meg letérdelni,
alázattal meghajolni,
szirmaihoz szívből szólni.
Feladva gőg-magasságod,
szeresd a fűmagas világot!
Virágodat így megleled,
százszorszép lesz az életed.
(Csider Sándor)
Lelke angyalnak látott..
Csak lelke látott angyalnak, ki érinthetetlen,
Csak ő látta szentnek, mi bennem az ember.
Emléke szívemben rózsa, ágy, baldahin,
Csókká lehelte por és hamu dalaim.
Szárnyá nőtt glória, mit tőle kaptam én,
Láthatatlan ölel át az út éjjelén.
Saját csillagom van– ezt neki köszönhetem,
Áldottá tett, hogy szeret, s én szerethetem.
(Kerner Mariann)
SZÍVEDBŐL ADNI...
Kipróbáltad már - hogy milyen
- nyitott szívedből adni?
Felrázva néhány csüggedőt
- jó embernek maradni?
Segíteni az éhezőt,
tudva, más nem segíthet!
Reményt adni, hol elfogyott...
hol vár sóvár tekintet.
A földi lét csak anyagi,
kincset ne gyűjts magadnak!
Szívük, lelkük is megtelik,
kik szeretettel adnak!
A világ tőled gazdagabb,
s általad válik szebbé.
Vizsgáld meg belsőd, Önmagad,
s az álmod váljon tetté!
Amit küldesz, majd azt kapod,
a szeretet sosem vész el.
Jöhetnek bajok, viharok,
ne szállj szembe a széllel.
Csak tedd a dolgod csendesen,
és szépítsd kis világod!
S meglátod, álmod létre kel,
s megnő apró virágod.
Legyél, ki voltál mindig is,
jótékony, tiszta lélek!
Tárd ki ajtód és ablakod,
és sóhajtsd világgá: ÉLEK!
(Aranyosi Ervin)
Hiszek a csodában
Hiszek a csodában,
egy boldogabb világban,
ahol az emberek szívében
csak a szeretet lakik,
ahol a félelmet nem ismerik.
Hiszek a csodában,
egy őszintébb világban,
ahol bízhatunk egymásban.
Nincs hazugság, ócska színjáték,
ahol a szeretet létkérdés.
Hiszek a csodában,
egy élhetőbb világban,
ahol mindegy a származás,
ki rokon, ki barát,
ahol a szeretet valóság.
Hiszek a csodában,
egy emberibb világban,
ahol a vagyon nem érték
nincs közöny, sem irigység,
ahol a szeretet ajándék.
Hiszek a csodában,
egy olyan világban,
ahol nem "bűn" a szegénység,
nincs hírnév, sem kiváltság,
ahol a szeretet gazdagság.
Rózsahegyi Anita
Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék
a világban, a világban.
Szétfújnám hosszú haját,
Port az útról, merre jár.
Szaladnék nyomában.
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem,
Eddig ember voltam, immár szél lettem.
Égben szállok, földhöz nem köt semmi sem,
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem.
Én hoznám a holnapot,
Fölkelteném a napot,
Süssön rá fényesen.
Árkon-bokron követném,
Rossz kedvét messze vinném,
Fütyülnék az égben fent.
Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék
a világban, a világban.
Hűsíteném homlokát,
Éjjel őrizném házát,
Bámulnám álmában.
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem,
Én a szél voltam, immár ember lettem.
Nem szállok fent, már a földhöz köt minden,
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem.
Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék
a világban, a világban.
Szétfújnám hosszú haját,
Port az útról, merre jár.
Szaladnék nyomában.
https://www.youtube.com/watch?v=Qop7yNv-Mhc
Angyalka szállt az éjszaka mellém, S megsúgta utamon ő kísér.
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándék néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé, csak mások által válunk,
Ha fontosabb a mienknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm neked szívem minden szeretetét.
Azt hittem a szeretet, a jóság...csak álom,
De rájöttem, nekünk kell szétszórni a világon."
https://www.facebook.com/Szeretet.szivbol/photos/a.701440753217477.1073741828.701429416551944/1103978579630357/?type=1
Valahol
Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne, néha remény is
valahol
valamit
te is
én is...
(Őri István)
Volna kedvem melléd bújni,
Édes arcodhoz hozzásimulni.
Csókod által eggyé válni veled,
Nagyokat sétálni, és fogni a kezed.
(Colic Nikolett)
Aranyosi Ervin: Imádkozom érted
Összeteszem két kezemet,
imádkozom érted!
Azt kívánom, minden jóval
lásson el az élet!
Teljesüljön minden vágyad,
váljon mind valóra!
Örömteli szép percekkel
múljon minden óra!
Legyen mosoly szájad szélén,
ez díszítse arcod!
Siker kísérje a lépted,
sose vallj kudarcot!
Érzéseid vezessenek,
hallgass a szívedre!
Legyél más szívek lakója,
s ne légy számkivetve!
A szeretet vezéreljen,
segíts gyakran máson.
Az életen járjon eszed,
ne az elmúláson!
Ne ítélkezz mások felett,
légy inkább elnéző!
Ne vedd át a mások baját,
de légy együtt érző!
Emeld fel az elesettet,
ne hagyd lent a porban!
Jó ember próbálj maradni,
mindig, minden korba
Aranyosi Ervin: Küldök egy nevetést!
Küldök neked egy nevetést,
legyél vidámabb tőle!
Úgy képzeld el, mint a vetést,
s figyeld mi lesz belőle!
Nevetésed szórd szerteszét,
küldd szét a nagy világba!
Varázsló, csengő jelbeszéd,
lelkünk borul virágba.
Amikor a szívedből szeretet árad, megmentője vagy te a világnak!
Amikor a lelked díszbe öltözik, Isten veled örvendezik!
Amikor mosolyt csalsz egy arcra, tiédet Isten simogatja!
Mikor felragyog a fényed, hidd el Isten vezet téged!
(Kertész Kata Keke)
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
(Juhász Magda)
Váci Mihály : Két szárny
Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.
Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.
Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással
Melletted arcom megszínesül,
melletted szemem élénkebben csillan,
melletted szívem hangosabban dobban,
s a világ fényeket szül.
Melletted nem érint a sok rossz,
melletted a most mindennél fontosabb,
melletted más szív nem lehet igazabb,
mert lelkemmel bánni tudsz
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=233498823482824&set=a.102456163253758.6457.100004681235982&type=3
Te légy az őrzőm,
Te légy a kincsem,
Te légy a csendem, szó ami nincsen.
Te légy a párom, álmodd az álmom,
Te vezess által az égi varázson.
Szóljon a hangod, törjed a csendem,
vesszen az éjjel szürke szívemben.
Csengjen az ének, járjad a táncod,
lelkembe oltva égjen a lángod
"Férfi vagyok
Olthatatlan vágyat érzek
Számomra Te vagy a végzet
Miattad eldobom
A férfi vértet." - J.Soldier
Légy csillag, fényt sugárzó,
Balsorsom éjjelén;
S hajnal, mely harmatot hoz,
Örömkönyűt nekem:
Oh légy a nagy világon
Egyetlen mindenem! (Gyulai Pál)
Lehunyt pilláim mögött egy álom,
különös, színes, titkos film pereg.
Mosolygós arcod magam előtt látom,
vágyón, megfogom mindkét kezed,
hangod fülemben visszacseng s várom,
hogy újra halljam, ha megint lehet!
Megölelsz, s körülvesz kacagásod...
(Harcos Katalin)
<3
ÉJFÉLI RANDEVÚ
Öt gyertyafény játszik, éjfélt üt az óra
Dőlj hátra; tárd ki szíved ajtaját
Feküdj ide mellém hangolódj a jóra
Hunyd csak le lelked két ablakát
Negatív állapotod; felszabadult elméd
Míg befelé nézel Én szemeid látom
Elhagy jövő vágyad s minden múltbéli emlék
Lelkedben járok mikor kitárod
Látom szemeidet ITt vagyok benned
Ugyan abban a fényvillanásban születtünk
Eléget pillantásod; örök tűz a vágyad
Egymásban Édennyi kertet ültettünk
Én volnék az adó Te most épp a vendég
Eggyé válok minden rezdüléseddel
A múlt jelen és jövő lelkedben most elég
Egy vagyok minden szenvedélyeddel
Csillapítom szomjad; éhséged táplálom
Lélegezz lassan és mélyeket
Míg Te ébren álmodsz szellemem kántálom
A hajlított tér-idő képletet
Együtt égünk forrón lángolunk a mában
A mi szerelmünk örök tűz
Csókjaimat érzed, édes ízem szádban
Minden vágyad hozzám űz
Lassan megérintlek Te meglátod arcom
Boldog vagyok; érzem hogy érzel
Feloldódok benned mindameddig alszom
Valóra válik amit a szív elképzel
A tükrömben látlak sima és elámít
Ahogy egybe mosódik a két arc
Mosolyom csábít; igéd elkábít
Ahogy egybe fonódik a két harc
Levesszük egymás válláról a terhet
S Te visszaintegetsz a távolból
MAGasan együtt írjuk meg a tervet
Hogy meglássuk egymást a bárholból
Az ellenálhatatlan vágy újra fellobban
Egy érintésedtől elhamvadok
Éjjsötétben surranva MAGam lelkedbe loptam
Apránként mindent átadok
Viaszként olvadunk össze most a tűzben
Szabadon épp ahogy kívántuk
Elégettünk mindent a bú elvész a füstben
Aranyló ajtaink kitártuk
Elveszve benned; vissza térve hozzád
Végtelenné nyúlik bennünk a pillanat
Kezembe adtad kulcsod; kinyitottam fogdád
Eggyé válva ért minket a pirkadat
BABA Forrás: https://www.facebook.com/andrea.budai.393/posts/2461539847230135
VÉGZET
Itt vagy minden pillantásomban;
Minden sóhajomban!
Te vagy a fény a legszentebb óhajomban!
Itt vagy minden egyes lélegzetben!
Minden évben, században;
És évezredben.
Itt vagy minden szóban;
Minden mondatomban...
Bomba vagyok Te a tűz mitől berobban!
Itt vagy velem minden egyes érzésemben!
Minden mosolyomban;
Minden vérzésemben...
Itt vagyok veled! Nem vagyunk elválasztva!
Hisz egyek vagyunk...
Egyre kevésbé vagyok fellázadva!
Benned ébredtem, és Te is bennem ébredsz!
Befogadtuk egymást;
Általam célba érhetsz!
Hisz Te a kezdet Én pedig a végzet vagyok!
Szeretlek!
Te bennem és Én benned lakok!
BABA Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1927824623934996&set=a.592609570789848&type=3&theater
Hogy lehet?
Érzem szíved vad lüktetését, hogy lehet?
Bús a kedvem ha nem látlak, hogy lehet?
Örömömben remegek jöttödre, hogy lehet?
Lelkemben örömtűz ég Neked, hogy lehet?
Csak úgy, ha szívem Téged igazán szeret!
Szív
Van egy szív,
Mely érted zakatol,
Vágyik Rád,
Mindig vár valahol!
Van egy szív,
Mely hiányol Téged,
Úgy imád,
Elbűvöli lényed!
Van egy szív,
Mely lelkedet várja,
Jól tudod,
Mert Te vagy a párja!
Van egy szív,
Mely szeretne látni,
Örökké
Csak Reád fog vágyni!
Sopánka https://www.poet.hu/vers/215936
Odabújnék
Odabújnék hozzád, átölelnélek,
A füledbe súgnék, szeretgetnélek,
Simogatnám tested lágyan kezemmel,
A szemedbe néznék mindkét szememmel!
Odabújnék hozzád, cirógatnálak,
Amikor akarom, megfoghatnálak,
Puszilgatnám érzéssel a nyakadat,
Vágynám észveszejtően a csókodat!
Odabújnék hozzád, megölelnélek,
Elbúgnád bánatod, megértenélek,
Beszélgetnénk mosolyogva napestig,
Egy életen át, nem tovább, csak eddig!
Odabújnék hozzád, elringatnálak,
Minden apróságtól megóvhatnálak,
Dúdolnék Neked altatódalokat,
Nézném szerelmesen alvó arcodat!
Sopánka https://www.poet.hu/vers/144716
Az érintésed
Vágyom álmomban érintésed,
A karomban lágyan pihenjél,
Fülemben cseng a nevetésed,
Nem hagyhatom azt, hogy elmenjél!
Az érintésed mindig érzem,
Szerelem nélkül lehetetlen,
Te vagy az értelmem és létem,
Benne vagy már az életemben!
Folyton érintésedre vágyom,
Azt akarom, hogy így maradjon,
Szívem szüntelen Érted lángol,
Vágyam rózsája ne hervadjon!
Megnyugtató az érintésed,
Azt érzem, valami húz hozzád,
Úgy kívánom az ölelésed,
Mindörökre szükségem van rád!
Az érintésed fantasztikus,
A lelkem boldogságban úszik,
Az élet Veled frenetikus,
Lelked végleg szívembe csúszik!
https://www.poet.hu/vers/147866
Gazdagon
Te vagy a mosoly és öröm nekem,
Veled már mindig boldogság terem,
Ha látom, hogy mosolyog a lényed,
A lelkem nagyon odavan Érted!
Te vagy a csoda és mámor nekem,
Veled oly élvezet az életem,
Ha látom, hogy nevet a két szemed,
Veled akarok lenni, csak Veled!
Te vagy a lelkem és a mindenem,
Veled az életem nagy szerelem,
Ha látom a mosolyt az ajkadon,
Nem halhatok meg már csak gazdagon!
https://www.poet.hu/vers/214989
Elért a szerelem
Elért a szerelem egy őszi hajnalon,
Azóta álmodom én Rólad, angyalom,
Nélküled, édesem, igazi fájdalom,
Élek-halok érted, tündéri magzatom!
Elért a szerelem, jókora jutalom,
Nem fékezhet engem hatalom, tilalom,
Ha meglátlak Téged, ölelésre szomjazom,
Veled az életem mennyei izgalom!
Elért a szerelem, csodás e fogalom,
Kezedet szeretném érezni magamon,
Szeretném, ha erre lenne sok alkalom,
Veled soha nem lesz semmilyen bánatom!
Elért a szerelem, én ezt nem tagadom,
Lelkemet elönti angyali nyugalom,
Nem engedem soha el, nem is akarom,
Veled az életet örömmel vállalom!
https://www.poet.hu/vers/213814
Jóéjt-csók
Jóéjt-csókom rajtad mászik,
Ugye, édes, hogy nem látszik,
Remélem, hogy sose fázik,
Csakis mindig Veled játszik!
Jóéjt-csókom Veled pihen,
Sose járt még ilyen vízen,
Ne csodálkozz ezen, hiszen
Téged forrón szeret szívem!
https://www.poet.hu/vers/211134
Ezt kívánom
Szeretem, hogy törődsz velem,
Ez olyan nagy öröm nekem,
Lelked mindig megölelem,
Kapcsolatunk egy rejtelem!
Bugyog bennem az érzelem,
Nagyon szeretlek, csendesen,
Boldog vagyok, ha lát szemem,
Egész nap szavadat lesem!
Veled vagyok, és Te velem,
Ezt kívánom, egyetlenem,
Mert Te vagy már az életem,
Melyet átsző a szerelem!
https://www.poet.hu/vers/209576
Tavasz
Tavasz közeledik, nyílnak a virágok,
Nekünk már örökre szerelmet kívánok,
Veled most mesésen pazar az életem,
Hogyan létezhetnék nélküled, édesem?
A szívembe éppen a tavasz költözött,
Ezért a lelkem most virágba öltözött,
Melletted, szerelmem, nincs bennem félelem,
Hogyan létezhetnék nélküled, édesem?
Itt van már a tavasz, virágillat terjeng,
Napsugár a téllel folytonosan verseng,
Irántad a szerelem végleg végtelen,
Hogyan létezhetnék nélküled, édesem?
https://www.poet.hu/vers/207712
Mindörökre velem
Tele szerelemmel lelkem,
Hiszen egy csodára leltem,
Mert e csoda Te vagy nekem,
Maradj mindörökre velem!
Elbűvöl ajkad mosolya,
Nem szerettem így még soha,
Kezed oly finom, kedvesem,
Maradj mindörökre velem!
Melletted szeretnék élni,
Gyengéden hozzád beszélni,
Nélküled párnám ölelem,
Maradj mindörökre velem!
https://www.poet.hu/vers/201345
Csillagokra
Ha csillagokra nézek,
Forró éjszakákon,
Rád gondolok, édes,
Hiszen Reád vágyom!
Ha csillagokra nézek,
Két szemedet látom,
Velük teljesülhet,
Az éjjeli álmom!
Ha csillagokra nézek,
Szép szemed kívánom,
Oly fontos vagy nékem,
Egyetlen virágom!
Ha csillagokra nézek,
Azt az egyet bánom,
Miért nem Te lettél,
Az én édes párom!
https://www.poet.hu/vers/198640
Velünk lehet
Hogyha folyó lennél, kedvesem,
Partodon ülnék én csendesen,
Hogyha csillag lennél, kedvesem,
Éjjel bámulnálak lelkesen!
Hogyha eső lennél, kedvesem,
Állnék és néznélek nedvesen,
Hogyha madár lennél, kedvesem,
Veled szállnék folyton, édesem!
Hogyha angyal lennél, kedvesem,
Tudnád, hogy miért is szenvedem,
Hogyha velem lennél, kedvesem,
Éreznéd, mindenem meglelem!
Hogyha virág lennél, kedvesem,
El nem is hervadnál sohasem,
Hogyha gyümölcs lennél, kedvesem,
Más étek nem kellene nekem!
Hogyha tüske lennél, kedvesem,
Szúrásodat én elviselem,
Hogyha szobor lennél, kedvesem,
Mindig ott lehetnél mellettem!
Hogyha tündér lennél, kedvesem,
Reád vágyakoznék rendesen,
De emberek vagyunk, életem,
Így velünk lehet a szerelmem!
https://www.poet.hu/vers/197207
Senki mással
Tartozom egy vallomással,
Csak Veled jó, senki mással,
Összebújunk lágyan ketten,
Csókolózunk önfeledten!
Melletted szép az életem,
Boldogságom vagy énnekem,
Rád gondolok én szüntelen,
Hiszen ilyen a szerelem!
Veled öröm minden percem,
Benned bájos angyalt leltem,
Tartozom egy vallomással,
Csak Veled jó, senki mással!
https://www.poet.hu/vers/193595
Csukd be
Csukd be a szemed, és ölelj,
Most semmi másra ne figyelj,
Felejtsed el minden gondod,
Öleljél, és legyél boldog!
Csukd be a szemed, és imádj,
Éppen semmi mást ne kívánj,
Fogjad a kezemet, kérlek,
Imádj, és mindig így ébredj!
Csukd be a szemed, és akarj,
A szerelmeddel felkavarj,
Öntsön el minket forróság,
Akarj, hisz együtt boldogság!
Csukd be a szemed, és csókolj,
Most semmi másra ne gondolj,
Tedd az ajkad az ajkamra,
Csókolj vágyat a vágyamra!
https://www.poet.hu/vers/193113
Mióta...
Mióta nézem gyönyörű szemedet,
Melyből szinte olvasni lehet.
Mint a kisgyermek, figyelem csendben,
Ez a kedves tekintet megnyugtat engem.
Mióta égnek csókjaid a számon,
Minden érintésed epedve várom.
Szinte türelmetlenül sürgetlek, hajtalak,
Hogy oszd meg velem nektárját ajkadnak.
Mióta sírok, mert nem vagy itt velem,
Csilingelő hangod sem zenél nekem.
Elönt a szomorúság, hiányzol nagyon,
Ha Rád gondolok, beleremeg minden tagom.
Mióta készülök, hogy elmondjam: SZERETLEK,
S szerelmemnek Téged büszkén nevezlek.
Amit akartam, elértem, ez itt a part,
Egy érzés, mely a síron túl is örökké tart.
ÉGI SZERELEM ❤
Veled EGY dallamban, benned a lelkedben.
Kítárod szíved át vezetsz a kertedben.
Andalít gyönyörrel fürdet a fényed.
A művészet által a valódi lényed.
Egy darab vagy belőlem, és Én is belőled.
Egy Világ mit adok, s mit kaptam Tetőled'.
Mert EGYséget alkotunk ITt válunk EGYé'.
Köszönöm neked, hogy szabaddá tettél!
Érezzük EGYmást! Ez a legmélyebb értelem.
MAGammá válhatok, repít az érzelem.
Isteni egységet alkotunk kincsem!
EGYetlenem! Hozzád hasonló sincsen'!
Ahogyan emelkedünk tudatunk is kitágul.
A valódi valóság elébünk tárul.
EGYütt repülünk a gyönyör fokán át.
Szemedben látom a Világ csodáját.
Érintenélek... hát lelked érintem.
Épp ettől szentséges! Világra hintem.
Engedj közel, hogy a füledbe sughassam;
ÉGi szerelmem a Világgal tudassam.
BABA https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2394734093910711&set=pob.100001224320924&type=3&theater
Mutasd meg magad,
bársonyos puha ajkad érjen hozzám,
ölelésed végtelen terében,
lehull rólam minden,
feloldódik lelkem a végtelen térben,
szétporlad, darabjaira esik lelkem legrejtettebb zuga,
magasabb lét síkjain egyesülünk újra,
az ég ölelő karjában.
Üzenet Otthonra
Szólok hozzád, kérlek válaszolj,
mélységes megértés hangját keresem szüntelen,
kiküldött szavaim válaszát várom,
csak egy szót...kérlek, Istenem.
Küldj egy jelet, hogy hallod, amint imába foglalom neved,
hiszem, hogy a hallgatás fátyla mögött fohászom hallatán,
szerető melegség önti el szívedet.
Szólok a végtelen, néma éghez,
talán valaki szavaim meghallja,
s megtöri végre a csendet,
arcom megsimogatja.
Érezni vágyom a mennyei hangot, mely szól lelkemhez,
szavaidnak minden cseppje begyógyítja sebeimet.
Leborulok eléd, szívemet megnyitom hozzád,
csak egy szót kérek, egyet...igazán.
Harcos Katalin
Nézd, veled leszek...
Nap leszek, sugárzó reggeleken.
Vörösben játszó mesés csoda.
Ott leszek minden napkezdeten,
s leszek estéid bíboralkonya.
Langy eső leszek nyári délután.
Simogatom borongós homlokod,
mosdatlak tikkasztó hőség után,
aszályban, lásd, enyhülést hozok.
Mezőkön fű leszek lábaid alatt,
lágyan bársonyos, simogató.
Kacagón csiklandozom a talpadat.
Ágyad leszek: selymes, nyugtató.
Bódító, virágos réted leszek.
Derűm sugárzón marad veled.
Heverj le! Átölel szerető karom.
Zöld lombok halk susogása leszek,
cirógatlak, mint az esti szél.
Smaragdcsillogással körülveszlek,
s tóként, csobogó vizem mesél.
Ezüstös holdként dúdolok neked
altatót, mélykék, bársonyos égen.
Ágyadba osonok, levetkezek...
s tündérként ölellek bűvös éjjen.
https://www.facebook.com/szivesoldal/posts/1505792756107565:0
/Melletted/
Előtted talán nem tudtam,
hogyan kell jól szeretni.
Nem is maradt meg a boldogság
mellettem.
Nem tudtam hogyan kell
jól csinálni. Hogyan kell
ebben élni, hogyan kell
nyugodtnak maradni.
Előtted nem tudtam
igaz csókot adni más ajakra,
nem tudtam úgy ölelni,
ahogy a másik akarja.
Csak voltak ők,
ahogy én is voltam.
Aztán megtaláltalak.
Csak te tudtál nyugtatni,
te tudtál a lényeddel
igaz szerelembe sodorni.
Soha, de soha senki
nem tudná jól csinálni
ezt helyetted.
Te vagy minden.
Félek, ha nem vagy,
a magány leple ölel,
de értem a csended.
Érzem a csókod,
ölelésed, hiszem
a szerelmed.
Hiszem lelked dalát,
érzem a biztonságot,
mit én így nevezek: ,,melletted!"
Papp Ádám - Melletted
https://www.kultbumm.hu/cikkek/irodalom/papp-adam-szenvedelyes--szerelmes-versei.html
IGAZ SZERELEM
Nyílj ki MAGányodból; fordítsd arcod a fÉNy felé!
Élj! Nevess, ölelj, SZERess! A lét tiéd, a lét enyém!
Miénk minden, értünk van minden! Érezd át és láss csodát!
Ne zárkózz többé sötétbe! Hajtson a vágy bennem tovább!
Vigyen a szenvedély könnyedén; SZERelmesen és szertelen!
Hidaljuk át a gátakat! Bárhol is jársz, légy JELen!
Légy derűs; legyÉL velem! Mosolyunk száz mosolyt TERem!
Létünk pulzáló lüktetés... Tűz vagyok; Te vagy szelem!
S majd hozzám érsz; robban lÉNyem, terjed mint a futótűz!
Eléget mindent... és minden rosszat, mi volt és van messze űz!
Mi vagyunk a SZERelem! Az igaz SZERelem gyermekei!
Igénk a létezés; mi a holnap nemzedékét felneveli!
BABA
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=3033074560091823&set=a.339755802757059&type=3&theater
Azért jöttem a földre, mert Téged kerestelek,
A teljességet, az örömet, Téged, az életemet.
Azért van a szívem, hogy Téged szeressen,
Azért van a szemem, hogy Rád tekinthessen,
Azért van a fülem, hogy meghalljam Szavad,
Azért van a szám, hogy megszólítsalak!
És azért van a kezem, hogy öleljelek,
Azért vannak érzelmeim, hogy Veled érezzek!
Azért érzem az illatokat, hogy a Tiéd érezzem,
Azért nyitom ki szemem, hogy Fényedben éghessen,
Azért van az ajkam, hogy Ajkadra csókot adjon,
Azért van a lábam, hogy Hozzád hazaszaladjon.
Azért van az éjjel, hogy Melletted pihenjek,
Azért van a nappal, hogy lássalak Téged.
Tudom s érzem, hogy nem hiába kerestelek,
Azért jöttem a földre, hogy Téged szeresselek!
(Bagi László Hezekiah: Azért...)
Eső Dóra - Ki vagyok én?
Hogy ki vagyok én? ?
Az érzéseidben lejátszott dallam,
a szívedben a melegség,
a haragodban a düh,
a fájdalmadban a könny,
s a fejedben az emlékek.
A tavaszi lágy szellő, mi megcsiklandoz,
a meleg nyári eső, mi édes könnyként csorog az arcodon.
Az őszi elmúló levél,
s a télen lehulló első hópihe.
Én vagyok a lelkedből jövő sóhaj,
a szerelmedben a láng,
a füledbe suttogó lelkiismeret,
s az álmodban a vágy.
Hogy ki vagyok én? …
Érints meg...
Érints meg mélyen
a szavak mögött
magány árkába
ne meneküljek
Mélyből kitépve
felhők fölött
szíved Napjába
belemerüljek
Érints meg forrón
oly izzó tűzzel
hűvös homályba
vissza ne hulljak
Szemed tükrének
lángolásában
földi rögöktől
felszabaduljak
,,…akkor örökké a tied maradok,
s te az enyém.
De figyelmeztetlek:
ha így akarsz szeretni,
akkor nekem abból sose lesz elég.”
Szeretnék
szád sarkában álomízű
nyálcsepp lenni
emlékeztetni éjszakák
nappalok küszöbén
a bátortalan hajnali fényre.
Ébredés után
párnádon maradt
mélyedés lenni
mely puhán az ágyba
visszahívogat.
(Pethes Mária)
Kálmán Ilona
Csak a lelkem értsd meg
Csak a lelkemen át ismerhetsz meg engem,
elmém titkos ösvényén sétálni ne restelkedj,
ha állod szenvedélyem égető lángját,
megismerheted lelkem összes vágyát,
melyek, ha életedben is tüzet gyújtanak,
tudom mindörökre velem maradsz.
Ha lelkem rezdüléseit érzékeled,
színes álarcok mögött megismersz engemet,
álmaim között megtalálod a sajátod,
lelki örömödet, s boldogságod,
igen, akkor boldogok leszünk mi ketten,
összeforrva lélek csókban s örök szerelemben!
Köszönöm, hogy vagy
Át szeretném beszélni veled a hosszú éjszakákat,
Kandalló mellett átvackolni mennydörgős teleket,
Tagjaink, ha szélvihartól, hófúvástól fáznak,
Szavainkban csengjen tengernyi szeretet.
Hallgatni szeretném lassan nyíló, szemérmes szóvilágot,
Nézni, ahogy ezernyi hangszínben játszik szád,
Pihe könnyűvé tenni azt, hogy az élet bántott,
Ölelni akarlak, hogy elmondjam, szükségem van rád.
Öledbe hajtanám fejem, mesélnék életemről,
Lassan, minden titkom, kudarcom kimondanám,
Bukásról, sikerről, elesésről, újrakezdésről,
Minden mi fáj, veled megosztanám.
Hajadba akarok túrni, vadul, újra, meg újra,
Csókolni, csókolni téged szünet, szavak nélkül,
Vigyázni, kísérni akarlak a hosszú útra,
És kitartani melletted, ha szíved zuhan, szédül.
Szeretnék egy nap hallgatásba hullni,
Aludjanak köröttünk el kereső szavak,
Simogatásba, szerelembe arcodhoz simulni,
Szívemmel zengeni: köszönöm, hogy vagy.
(Kerner Mariann)
Higgy nekem
Higgy nekem Kedves,
most virág vagyok.
Hajolj csak hozzám
érezd az illatot.
Gyenge száram meg ne törd,
óvatos legyél.
Egy virágnak fontos
minden kis levél.
Higgy nekem Kedves,
most meg szél vagyok.
Ne bújj előlem
hallgasd a dalom.
Futásomat meg ne törd,
óvatos legyél.
Csak szabadon élhetek…
mert ilyen a szél.
Higgy nekem Kedves,
most napfény vagyok.
Homlokodra lángoló
csillagot csókolok.
Sugaramat meg ne törd
óvatos legyél.
Míg egyenes a napsugár
csak is addig él.
Higgy nekem Kedves,
most mosoly vagyok.
Ott ülök vidáman
lágy-tüzű ajkadon.
Jó kedvemet meg ne törd
óvatos legyél.
Egy mosolyból fakad
minden csöpp remény.
Higgy nekem Kedves,
most könnycsepp vagyok.
Lassan legördülök
márvány arcodon.
Tisztaságom meg ne törd
óvatos legyél.
Boldogsággal fizetek
minden könnyedért.
Higgy nekem Kedves,
ez most én vagyok.
Nem hordom már
az ósdi álarcot.
Életemet meg ne törd
óvatos legyél.
Míg önmagam vagyok
lelkem csak addig él.
http://szamszara.blog.hu/2012/08/24/higgy_nekem_303?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare
Szabó Lőrinc
Szövetség
Ágaink egybecsavarodtak,
gyökereink összefogóztak,
árnyunkba utasok heveredtek,
lombunkból madarak szárnyrakeltek, –
magunknak mi már megmaradjunk,
másnak, egymásnak annyit adtunk,
annyit kinlódtunk és mulattunk,
hogy vígak, búsak, rosszak és jók,
lettünk egy kicsit már hasonlók.
Mikor a sors összeültetett,
csemeték voltunk még, gyerekek,
fiatal társak, szövetkezők,
rosszabbak elől menekülők,
játszottunk tündéri fuvolákkal,
haragos, fekete trombitákkal,
nem törődve senki fiával:
elszakadók és összehajlók,
valami titokban hasonlók.
Aztán nőttünk – Védett az isten,
nincs fejsze, amely leterítsen,
jöttek ránk fénylő fegyverekkel,
mi álltunk hallgató sebekkel,
s ki ellenünk tört, keze fonnyadt,
szúrós tűzben csontja megolvadt,
háza bedőlt, szeme kisorvadt, –
s mi álltunk, két fa, virágba bomló,
elrendelt csodához hasonló.
S ez biztat, ez, az érthetetlen.
Mesében állunk, csoda-kertben, –
s ha mese, a fának is lehet szive,
zengünk is, ugy zeng a kettőnk hite,
mint a harangok, ha vasárnap
Kálvin lelkével nekiszállnak
az illatos, napos határnak:
jövőt zeng két hang, muzsikáló,
szétlüktetve egybefonódó.
Kétszer-egy sors az isten előtt,
szövetség nem lehet más se különb:
hogy én mi vagyok, nem tudom,
csak azt, hogy benned bizhatom:
bármennyit sírtál, hadakoztál,
jönne uj vihar, rámhajolnál,
magad ellen is átkarolnál:
egymásra fájva rászorulók,
lettünk mindenkihez hasonlók.
Két fa, együtt, testvéri lombban,
egyek vagyunk sok fájdalomban,
örömökben és kényszerekben,
máskép tán élni is lehetetlen:
magunknak hát már megmaradjunk,
gyökereinkről ne szaladjunk,
tavaszban, őszben gyarapodjunk,
legyünk hívők, bátrak, kitartók:
az örök reményhez hasonlók.
A mindenem
Minden erőm szükséges, hogy magamba tudjam tartani,
Ne boruljak előtted térdre, ne kényszerüljek kimondani,
Hogy benne vagy minden halk sóhajú, eltitkolt vágyamban,
Hogy benne szuszogsz a percenként elvonuló pillanatban.
A mindent vágynék neked adni, de kezedbe nem tehetem,
Mert megértettem a Minden Te nem lehetsz nekem.
Egyszerre ölel át és lök el magától a mélységes felismerés,
Hogy az mi számomra a végtelen, neked talán kevés.
Jó kívánságaim hozzád tiszta szívemből szóltak,
S attól, hogy nem szeretsz viszont, lelkemben csillag vagy.
Minden szeretetemmel kívánom, találd meg a másik feled,
Ha a teljesség két ringó szemedben én nem lehetek.
Megcsaltak álmaim, hol együtt vagyunk– más a valóság,
Megérzéseim téged ringatnak, mégis messze az az ország.
Ember mivoltom levetkőzve, a szent szerepét játszom,
Azzal hogy mit arcodba üvöltenék, csak belül vigyázom.
Járom az úttalan utakat, mint ki már semmit sem keres,
S miközben sírok utánad, a szívem érted nevet.
Részemmé lettél, de nem akarlak mégsem rabbá tenni,
Hozzám tartozol úgy, ahogy nem tartozhat más senki.
Esténként gyertyafénynél imádkozom a Mindenhatóhoz,
Adjon elég tartást bennem a hozzád áradó jóhoz.
Indulataim, tehetetlenségem, érted lobbanó érzésem ne bántsanak,
S legyen erőm elfogadni, hogy nem tehetem– mégis a mindenem Te vagy.
(Kerner Mariann)
https://www.youtube.com/watch?v=HxFAiBCt6fE
(Összeállította Molnár József)