min mosolyogsz
Min mosolyogsz? – kérdezi a szerelmem. Meglepődöm.
Észre sem veszem, hogy nem csupán a szívem, a szám is mosolyog.
Mosolygok, mert nagyon jól vagyok.
Szabadnak, önfeledtnek érzem magamat. Hat rám ez a boldog tömeg.
Hat rám Sevilla, ennek a festői szépségű városnak a sodró lendülete, hangos, kusza forgataga, egyszerű, már-már közönséges boldogsága…
Valamit újra megtaláltam itt, amit otthon kicsit talán elveszítettem: az élet valódi élvezetét, zamatát, amitől beindul a sok küzdelemben megfáradt vérkeringés.
Jó néha megállni a nagy rohanásban. Jó néha lassan enni, és nem rohanni a falatok között.
Jó néha nem csupán átrohanni az életen dísztárgyakat, kitüntetéseket gyűjtve, hanem élvezni is azt.
Jó néha úgy igazán átélni egy pillanatot.
Nem azért mert kell, mert azt mondják, mert megéri.
Hanem csak úgy.
Önmagáért.
Szeretek élni.
(Kökény-Szalai Vivien - Sevilla)